Augusztus 8. 2009

Magyar Krónika, augusztus 8.

Bencsics Klára

Montreál

Vajna András

(Andrew G. Vajna)1944. augusztus 1. Budapest - ) hollywoodi producer, az etyeki Korda Filmstúdió társtulajdonosa. 1956-ban családjával együtt hagyta el Magyarországot. Kaliforniában folytatott tanulmányokat, mielőtt belevetette magát a filmüzletbe, amelynek rövid idő alatt tekintélyes vezéregyéniségévé vált. A Távol-Keleten kezdte tevékenységét mozik működtetésével és filmforgalmazással. A Panasia Film (Hongkong) eredményesen működött, így megteremtődött a terjeszkedés lehetősége. 1976-ban Mario Kassar- ral közösen megalapította a Carolco céget, amely hamarosan mamutvállalattá fejlődött, s a világ legbefolyásosabb forgalmazói sorába emelkedett. 1982-től hívta életre az Amerikai Filmpiackutató Társulást, elnöki posztját maga foglalta el. Produceri filmográfiája A csendestárs című alkotással kezdődik. A listán számos világsiker, kedvelt szórakoztató produktum, modern művészi érték található.
Magyarságát őrizve tart kapcsolatot a hazai filmélettel. Tevékenyen hozzájárult az 1996. októberi filmes magyar világtalálkozó előkészítéséhez. Gesztusnak tekinthető az is, hogy Budapesten forgatták az Evita című Vajna-szuperprodukció számos jelenetét.Válogatott filmográfia : A csendestárs (The Silent Partner), 1978, Menekülés a győzelembe (Victory), 1981,   Rambo - Első vér (First Blood), 1982 Rambo II (Rambo: First Blood, Part II.), 1985,   Angyalszív (Angel Heart), 1987,   Különös kegyetlenséggel (Extreme Prejudice), 1987,   Vasmadarak 2. (Iron Eagle II.),    Rambo III, 1988, USA,   Vörös zsaru (Red Heat), 1988,   Az emlékmás (Total Recall),    Jákob lajtorjája (Jacob's Ladder), 1990,   Hajszál híján (Narrow Margin), 1990 Air America, 1990,   Terminátor 2 - Az ítélet napja (Terminator 2: Judgement Day), 1991, USA, rendezte: James Cameron Medicine Man, 1992,  Tombstone, 1993,   Az éj színe (Color of Night), 1994,   Reneszánsz ember (Renaissance Man), 1994,   Nixon, 1995, USA, rendezte: Oliver Stone Dredd bíró (Judge Dredd), 1995 A skarlát betű (The Scarlet Letter), 1995,   Die Hard - Az élet mindig drága (Die Hard With a Vengecance), 1995,   Evita, 1996, USA,   Árnyék-összeesküvés (Shadow Conspiracy), 1997, USA,   A miniszter félrelép, 1997, magyar, rendezte: Koltai Róbert, Kern András A 13. harcos (The 13th Warrior), 1999, USA,   Amerikai rapszódia (An American Rhapsody), 2001, USA-magyar, rendezte: Gárdos Éva Én, a kém (I Spy), 2002,   Terminátor 3: A gépek lázadása (Terminator 3: Rise of the Machines), 2003,   Elemi ösztön 2 (Basic Instinct 2), 2006,  Szabadság, szerelem, 2006, magyar, rendezte: Goda Krisztina .  A szabadság vihara (Freedom's Fury), 2006, USA, dokumentumfilm Terminátor - Sarah Connor krónikái (Terminator: The Sarah Connor Chronicles) 2006, USA, TV-sorozat Terminator Salvation, 2009,    

Gárdonyi Géza

Ziegler (Agárd, 1863. aug. 3. - Eger, 1922. okt. 30.): író, költő, az MTA tagja (l. 1910, t. 1920). Apja jómódú géplakatos volt Bécsben, de a forradalom hírére hazajött és saját költségén alapított kis fegyvergyárában fegyverkovács lett, a szabadságharc bukása után uradalmi gépész. Középiskoláit Sárospatakon és Pesten végezte, majd az egri tanítóképzőben, 1882-ben tanítói oklevelet szerzett. Tanító volt Karádon (1882), Devecserben (1883-84), Sárváron (1884), Dabronyban (1885), 1885-ben Győrben a Hazánk, a Győri Közlöny, majd a Győri Hírlap munkatársa, szerkeszti a Tanítóbarát c. folyóiratot, valamint a Garabonciás Diák c. győri élclapot. 1885-ben feleségül vette Molnár (Csányi) Máriát; házasságuk boldogtalan volt. Novellái, versei sorra jelentek meg a bp.-i lapokban is. 1889-ben a Szegedi Híradó, 1890-91-ben a Szegedi Napló, 1891 nyarától néhány hónapig az Arad és vidéke munkatársa. 1891 őszén Pestre került és Bródy Sándor segítségével Feszty Árpád történeti körképvállalatának titkára. 1891-ben Argyrus librettójával elnyerte a Műbarátok Köre pályadíját. 1892-97 között a Magyar Hírlap munkatársa. Ide zenei vonatkozású cikkeket is írt. 1893-ban Barna Izsó operettzenéjéhez szöveget készített (A paradicsom.) Először a később megtagadott Göre Gábor levelei tették ismertté. 1897-től Egerben élt, utolsó éveiben mindenkitől elzárkózva. Az én falum (1898), az Egri csillagok (1901) megjelenése, A bor c. színművének hatalmas sikere a Nemzeti Színházban (1901) az ország egyik legolvasottabb írójává tette. 1900-ban s a következő években gyakran utazott Franciaországba s más nyugat-európai országokba. 1903-ban a Kisfaludy Társaság tagja. A siker útján a kezdetben harcos ellenzéki materialista, antiklerikális:Gárdonyi élete vége felé nemegyszer misztikus pszichologizálás felé fordult, történelemszemléletét Schopenhauer pesszimista filozófiája befolyásolta. Korai művei azonban a magyar irodalom számottevő értékei. Az egri várban temették el. Egykori egri háza emlékmúzeum. - Főművei:. A lámpás (r., Bp., 1894); Április (költemények Bp., 1894); Az én falum (elb., Bp., 1898); Egri csillagok (r., Bp., 1901); A bor (színmű, Bp., 1901); A láthatatlan ember (r., Bp., 1902); Az a hatalmas harmadik (r., Bp., 1903); Az öreg tekintetes (r., Bp., 1905); Ábel és Eszter (r., Bp., 1907); Isten rabjai (r., Bp., 1908); Ida regénye (Bp., 1924); Kék pille (Válogatott elbeszélések. Válogatta és az utószót írta Oláh László Bp., 1957); Versei (Válogatta és az előszót írta Bóka László, Bp., 1958). Verseit többen megzenésítették (Dankó Pista, Lányi Géza, Radó Aladár stb.). - Irod. Zsigmondy Ferenc: G. G. (Irod. tört. 1921); Schöpflin Aladár: Írók, könyvek, emlékek (Bp., 1925); Sík Sándor: G., Ady, Prohászka (Bp., 1920); Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi (I-II.  

Ránki György

Bp., 1930. aug. 4. - Bp., 1988. febr. 19.): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1976, r. 1982), Kossuth-díjas (1961). Középiskolás korában a németek koncentrációs táborba hurcolták. 1949-ben érettségizett. 1949-51-ben a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen, 1951-53-ban az Eötvös Loránd Tudományegy.-en (ELTE) folytatta tanulmányait. 1953-tól az MTA Történettudományi Int. tudományos segédmunkatársa, 1957-től tudományos munkatársa, 1960-tól tudományos titkára és a legújabbkori m. osztályvezetője,  . 1964-ben nevezték ki egyetemi tanárrá a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre. 1981-től int.-i munkájának fenntartásával a bloomingtoni (USA) egy. magyar tanszékének vezetője lett. Tudományos érdeklődése először a 20. századi m. gazdaságtörténet, azon belül is elsősorban az ipartörténet felé fordult. Ebből nőtt ki szélesebb gazdaságtörténeti érdeklődése a 19-20. századi K-Európa, általában az európai periféria, és végül egész Európa gazdaságtörténete iránt. Másik kutatási területe Magyarország 20. századi politikai története, nemzetközi helyzete volt, kibővítve az európai kisállamok és a nagyhatalmak viszonyának kutatásával. Harmadik, az előbbiekhez szorosan kapcsolódó szakterülete a II. világháború története volt. Az MTA Filozófia és Történettudományok Osztályának 1985-ben osztályelnökhelyettese, 1987-ben osztályelnöke lett. 1967-től haláláig tagja volt a Nemzetközi Történettudományi Bizottságnak, 1985-től első alelnöke. A mainzi Institut für Europäische Geschichte tudományos tanácsának tagja. Felelős szerk.-je, majd főszerk.-je a Magyar Tudománynak és tagja a Danubian Historical Studies szerkesztőbizottságának. - Főművei. Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti időszakában 1900-1914 (  Bp., 1955); Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában 1933-1944 (Bp., 1958); A monopolkapitalizmus kialakulása és uralma Magyarországon 1900--1944 (Bp., 1958); Magyarország gazdasága az első 3 éves terv időszakában 1947-1949 (Bp., 1963);   A magyar gazdaság száz éve (Bp., 1972); A második világháború története (Bp., 1973); Gazdaság és társadalom. Tanulmányok hazánk és Kelet-Európa XIX-XX. századi történetéből (Bp., 1974); Magyarország története 8. k. (főszerk., Bp., 1976); Közép-Kelet Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században (2., átdolg. kiad., Bp., 1976); Storia economica dell'Ungheria 1848 ad oggi (Róma, 1976); East Central Europe in the 19th and 20th centuries (Bp., 1977); Közgazdaság és történelem - a gazdaságtörténet válaszútjai (Bp., 1977); 1944. március 19. Magyarország német megszállása (2., átdolg. kiad., Bp., 1978); Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Az európai periféria az ipari forradalom korában (szerk., Bp., 1979); Underdevelopment and Economic Growth. Studies in Hungarian Social and Economic History (Bp., 1979);   A nagyhatalmak harca a délkelet-európai gazdasági hegemóniáért 1919-1939 (Bp., 1981); The European Periphery and Industrialization 1780-1914 (Bp., 1982);   Economy and Foreign Policy. The Struggle of the Great Powers for Hegemony in the Danube Valley 1919-1939 (Boulder-New York, 1983); Mozgásterek, kényszerpályák. Válogatott tanulmányok (Bp., 1983); Hungarian History - World History (szerk., Bp., 1984); Unternehmen Margarethe. Die deutsche Besetzung Ungarns (Bp., 1984); Állam és társadalom a két világháború közötti Közép-Kelet-Európában (Bp., 1988).  

Radnai György

Szurdokpüspöki, 1920. aug. 7. - Bp., 1977. ápr. 4.): operaénekes (bariton), Kossuth-díjas (1975), érdemes művész (1965), kiváló művész (1972). Az érettségi után textilgyárban bérelszámoló volt, közben amatőr színjátszó. 1941-től katona, a hadifogságból 1947-ben tért haza; ekkor kezdett énekelni tanulni László Gézánál, és az ő ajánlására került a Nemzeti Zenedébe, ahol Nádasdy Kálmán és Pless László növendéke lett. A Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert (1947). Tanulmányait 1948-ban fejezte be, az Operaházhoz szerződött, melynek haláláig magánénekese maradt. Első szerepe Tonio volt a Bajazzókban. Repertoárján szerepelt a zeneirodalom mintegy 40 bariton főszerepe. Neve összeforrott az olasz muzsikával, különösen Verdi műveivel. Sokszor szerepelt külföldön (Ausztria, Románia, Kanada, Töröko.), több lemeze jelent meg. A Magyar Rádióban és koncerteken gyakran énekelt dalokat, operettet, sanzonokat és nótákat is. - Főszerepei:. Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Rigoletto (Verdi: Rigoletto); Amonaroso (Verdi: Aida); Jago (Verdi: Othello); Scarpia (Puccini: Tosca); Porgy (Gershwin: Porgy és Bess); Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Falstaff (Verdi: Falstaff); Tiborc (Erkel: Bánk bán); Don Pasquale (Donizetti: Don Pasquale); Háry János (Kodály: Háry János); Wozzeck (Berg: Wozzeck); Színészkirály (Szokolay: Hamlet); Gianni Schicchi (Puccini: Gianni Schicchi); Papageno (Mozart: A varázsfuvola); Figaro (Rossini: A sevillai borbély). -

Bibó István, ifj

Bp., 1911. aug. 7. - Bp., 1979. máj, 10.): jogtudós, filozófus, szociológus, politikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1946). Édesapja -Bibó István filozófus, a szegedi egy.-i könyvtár igazgatója, felesége Ravasz Boriska tanár, igazgató volt. Egyetemi tanulmányait a szegedi tudományegy. jogi karán végezte (1929-33). Jogtudományi doktorátust 1933-ban, államtudományit 1934-ben szerzett. 1939-40-ben az Igazságügyminisztériumban dolgozott. A szegedi tudományegyetemen magántanári képesítést nyert jogbölcselet tárgykörből, s 1940-től a politika tanszéken oktatott. 1946. júl. 22-én egy.-i tanárrá nevezték ki. 1950. dec. 31-ig tanszékvezető egyetemi tanár. A polgári demokratikus népi írókhoz tartozó közíró volt. 1945-ben Erdei Ferenc   a Belügymin. (BM) közigazgatási főosztályának vezetését bízta rá. Erdei Ferenccel a közigazgatás reformtervezetén dolgozott. 1946-1949 között a Kelet-európai Tudományos Intézet miniszteri biztosa, majd elnökhelytese és vezetője volt. A demokratikus népfrontpolitika híveként 1945-48-ban a koalíciós kormányzás, a zsidókérdés és a m. társadalomfejlődés kérdéseiről írt könyvet, cikkeket, röpiratokat. Egy széles népi önkormányzaton és parlamentáris demokrácián alapuló "harmadik utas" társadalmi fejlődést remélve szállt szembe mind a nyugati kapitalista, mind a szovjet típusú szocialista politika követőivel. 1948-49 után kiszorult a közéletből. 1951-1956 között a bp.-i Egyetemi Könyvtár munkatársa volt. 1956. okt. 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakuló Nemzeti Parasztpárt Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. 1956-ben nov. 4. között a Nagy Imre-kormány államminisztere. 1956. nov. 6-án "kompromisszumos megoldási tervezetet" tett közzé, melyben a többpártrendszer, a Nagy Imre-kormány és az ország semlegességének visszaállítása mellett foglalt állást. 1957-ben emlékiratot juttatott nyugatra Magyarország helyzete és a világhelyzet címen. 1957. máj.-ban letartóztatták, 1958. aug.-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával helyezték szabadlábra. 1971-ig (nyugdíjba vonulásáig) a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárosa volt. Az 1970-es évek elején az MTA Igazgatástudományi Bizottságának tanulmány-összeállítást készített a közigazgatási területrendezés ügyéről. A jogelmélet területén belül elsősorban a jogi kényszer, a jogi kötelező erő, a jogerő, legitimitás, a nemzetközi jog struktúrájának kérdéseivel, az államelméleten belül alkotmánytannal, közigazgatástannal, az államhatalmi ágak elválasztásával, a közigazgatási reformmal és a területrendezéssel, a társadalomelméleten belül a társadalmi értékrendszerek, ideológiák, forradalmak, a szabadság és erőszak problémakörével foglalkozott. Az 1945 utáni Magyarország. legjelentősebb politikai gondolkodója volt. Bostonban Bibó-díjat alapítottak (1980). - Főművei:. A számok szerepének és jelentésének kialakulása az emberiség történetében (Szeged, 1935, Bp. reprint, 1989); Etika és büntetőjog (Bp., 1938); A magyar demokrácia válsága (Bp., 1945); A kelet-európai kisnépek nyomorúsága (Bp., 1946); Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (Bp., 1948); The paralysis of international institutions and the remedies (London, 1976);   Összegyűjtött írásai I-IV. (sajtó alá rend. Kemény István és Sárközi Mátyás, (Bern, 1981-1984); Válogatott tanulmányok 1-4. k. (az 1-3. kötetet vál., utószóval Huszár Tibor,   Bp., 1986; a 4. kötetet vál. ifj. Bibó István és Huszár Tibor, szerk. ifj. Bibó István, Bp., 1990); Különbség (Bp., 1990).    Szilágyi Sándor: A szellemi ellenállás jelképe. B.-tanulmányok (Chicago, 1985); Dénes Iván Zoltán: A hatalom humanizálása (D. I. Z.: Az önrendelkezés érvényessége, Bp., 1988); Sándor Iván: A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka (Bp., 1988); B. I. életrajzához. Levelek, dokumentumok 1935-1976 (Forrás, 1989. 10. sz.);     Emlékkönyv (Bp., Bern, 1991, Réz Pál bevezetőjével); Bibó István, Életút dokumentumokban, kiad. Huszár Tibor. (Bp., 1995.). -  

Pethes Ferenc

Nagykörű, 1905. aug. 8. - Bp., 1979. márc. 21.): színész, érdemes művész (1954). Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában nyert oklevelet 1928-ban. Pályáját táncos-komikusként Miskolcon kezdte. Itt nagy sikerrel alakította Nyilas Misit Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. darabjában. 1931-44 között az Andrássy úti, a Magyar-, illetve az Új Magyar Színház tagja volt, de szerepekre több más fővárosi színházhoz is szerződött. 1945-ben Szombathelyen színházat szervezett. 1947-ben több vidéki színházban játszott, ezt követően a Kecskeméti Katona József Színház, 1948-ban a Győri Kisfaludy Színház tagja lett, 1952-55-ben a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1955-60-ban a Fővárosi Operettszínháznak volt a tagja, 1960-tól a Vidám Színpad művésze, míg élete utolsó éveiben a Thália Színház tagjaként működött. Utoljára 1971-ben Jókai Anna Tartozik és követel c. színművében láthatta a közönség. 1972-ben vonult nyugalomba. Vérbő humorú, ízes és eredeti hangú jellemszínész volt, sok műfajban voltak sikerei, különösen remek parasztfiguráival tűnt ki. Száznál több filmben játszott. - Főszerepei:. Tiborc (Katona József Bánk bán); Orgon (Moliere: Tartuffe); Frosch (Johann Strauss: A denevér); Miska (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő); Bunkó (Bíró Lajos: Hotel Imperial); Vidra (Zilahy Lajos: A szűz és a gödölye); Krajcár Jani (Eisemann-Szilágyi: Tokaji aszú); Zsemlye Feri (Fényes Szabolcs-Szilágyi László: Vén diófa). -  Filmei:. Köszönöm, hogy elgázolt (1935); Az okos mama (1935); Három sárkány (1936); Megvédtem egy asszonyt (1938); Uz Bence (1938); Bors István (1939); Dankó Pista (1940); Behajtani tilos (1941); Halálos csók (1942); Legény a gáton (1943); Rákóczi hadnagya (1953); Simon Menyhért születése (1954); Budapesti tavasz (1955); Kard és kocka (1959); Sellő a pecsétgyűrűn (1966); A veréb is madár (1968); Imposztorok (1969); Nyulak a ruhatárban (1972). -