A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
 



Április 2010.

Magyar Krónika,március 31.
Bencsics Klára
Montreál

Corvin János

Corvin János, Korvin, hunyadi gróf és liptói herceg (Buda, 1473. ápr. 2. – 1504. okt. 12.): Mátyás király és Edelpeck Borbála bécsi polgárleány fia. Mátyás Tadeo Ugolettivel neveltette, a m. nyelven kívül latinul, németül és csehül is megtanult. Egy gyermekkorában ért baleset (ficam) következtében bal lábára sántított. Nagyanyjától, Szilágyi Erzsébettől végrendeletileg, Mátyástól adományként hatalmas birtokokat és hercegi címet kapott. Mivel Mátyásnak Beatrixszal kötött házassága gyermektelen maradt, Mátyás, Corvin Jánost szánta utódjául. 1487-ben Mátyás Beatrix cselszövései ellenére formailag házasságot köttetett ~ és Sforza Bianca között, de a házasság a valóságban nem jött létre. Ugyancsak sikertelen maradt Mátyás kísérlete, hogy a nagybirtokosokat esküvel kötelezze Corvin János megválasztására: Mátyás halála után C.János délvidéki urakkal próbálta meg a trónt elfoglalni, de pártját nem tudta egységbe kovácsolni, a városokat és köznemeseket, főképp pedig a kir.-i zsoldosokat nem sikerült megnyernie. II. Ulászló megválasztása után fegyverrel próbálta igényét érvényesíteni, de 1490. júl. 4-én Csontmezőn vereséget szenvedett, pártja széthullott és ő maga elismerte Ulászlót. A szept. 18-i koronázáson Corvin János vitte a koronát. Részt vett a Miksa elleni hadjáratban és visszafoglalta szlavóniai birtokait. Sforza hercegnővel kötött házasságát ugyanakkor a pápa felbontotta. 1495-97 között horvát és szlavón bán volt. 1496-ban Frangepán Bernát és Aragóniai Katalin leányát, Beatrixot vette feleségül. Az új családi összeköttetés révén a szlavóniai nagybirtokosok vezére lett, ellentétbe jutott az udvarral és II. Ulászló megfosztotta a báni tisztségtől. 1498-ban kibékült az udvarral, újra bán lett, s ebben a minőségébeni a  déli határ védelmét látta el. 1501-ben az ostromlott Jajcát sikerült felmentenie. A nádori tisztség elnyerésére irányuló törekvéseit Bakócz meghiúsította (1503). A lepoglavai kolostorban temették el, sírköve fennmaradt.  ).

 Teleki Ferenc, gróf

(Beszterce, 1785. ápr. 4. – Paszmos, 1831. dec. 16.):

költő, matematikus, az MTA t, tagja (1831). Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte 1799 – 1804 közt, majd Kolozsvárott jogot hallgatott (1805). Matematikában Sípos Pál tanítványa. 1808-ban Göttingenben folytatott matematikai tanulmányokat, 1812-ben az addigi nehézkes szögmérő készülékek helyett egy kézben tartható szögmérőt talált fel. Készülékét a bécsi Voigtländer cég gyártotta. Döbrentei Gábor buzdítására verseket is írt, melyek 1816-tól kezdve hazai folyóiratokban jelentek meg. Verseinek gyűjteményét kívánságára, halála után Döbrentei rendezte sajtó alá. – M. Die Spigelscheibe, ein neues catoptrisches Instrument…Wien, 1817); Gróf Teleki Ferenc versei s néhány levéltöredék (Buda, 1834). – 

Zipernowsky Károly

(Bécs, 1853. ápr. 4. – Bp., 1942. nov. 29.):

gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1893), a magyar erősáramú elektrotechnikai ipar megalapítója. Pályáját gyógyszerészként kezdte. majd a bp.-i műegyetemre iratkozott, ahol 1878-ban szerzett oklevelet. Még ugyanez évben Mechwart András hívta meg a Ganz és Tsa elektromos osztályának megszervezésére. A budai Kacsa u.-i kis műhelyből fejlődött ki – nem utolsósorban Zipernowsky tevékenységének eredményeként – a nagy hírű gyár, a mai Ganz Villamossági Művek. Munkássága kezdetben az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésére (javított ívlámpa, 1881) terjedt ki. Érdeklődése azonban – híres korabeli szakembereket megelőzve – a váltakozó áramok előállítására és felhasználására terelődött. 1883-ban Déri Miksával öngerjesztésű, váltakozó áramú generátort szerkesztett, majd fölismerve a többfázisú áramrendszerek előnyét, 1889-ben ugyancsak Dérivel többfázisú áramelosztó rendszerre nyert szabadalmat. Igen sokoldalú feltaláló volt. Saját és másokkal szabadalmaztatott találmányai (Bp., 1900) c. munkájában 40 találmánya leírását tette közzé, melyben többek között egyforgórészes áramátalakító, egyvágányú villamosvasút, a bajonettzáras lámpafoglalat stb. leírását adja. Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. Nagysebességű elektromos vasutak c. tanulmányában (Magy. Mérnök és Építész Egylet Közleményei, 1891) a bécs – budapesti vonalra 200 – 250 km sebességű; 800 LE-s motorkocsikat javasolt 10 ezer V-os távvezetékkel. Az elektrotechnika fejlődése szempontjából legjelentősebb találmánya a Bláthyval és Dérivel közösen szabadalmaztatott tetszőleges áttételű, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal (1885. márc.). 1893-tól 1924-ig a budapesti műegyetem. újonnan alapított erősáramú elektrotechnikai tanszékének tanára. 1905-től 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület eluöke. Az Egyesület 1911-ben tiszteletére évenként kiadásra kerülő Zipernowsky Károly-emlékérmet alapított. – Főművei. : Secondary generators or transformers (Déri Miksával és Bláthy Ottó Titusszal; Electrical Review, London, 1885, 1886); A központi elektromos világítás terén elért újabb eredmények (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1886); Az elektromos álam elosztása transzformátorok segítségével (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1887); Zipernowsky Károly saját és másokkal közös, szabadalmazott találmányai… (Bp., 1900). – 

Reviczky Gyula

Vitkóc, 1855. ápr. 9. – Bp., 1889. júl. 11.):

költő, író. Apja felvidéki nemesember, anyja szlovák cselédlány volt, házasságon kívüli- gyermekként született. 1873 őszétől 1874 őszéig Garamújfaluban nevelősködött. 1874 őszétől 1875 őszéig Budapesten irodalmi tevékenységből próbált megélni; néhány hónapig az Új Idők segédszerkesztője. Számtalan csalódás és másfél évi nyomorgás után Dentára ment nevelőnek, itt beleszeretett Bakálovich Emmába, egy jómódú, művelt leányba, aki bár vonzalmat is érzett iránta, nem volt hajlandó életét a költővel megosztani. 1877-ben visszatért Pestre és újságírói állást vállalt. 1878-ban a Pesti Napló, 1878 – 82 közt A Hon belső munkatársa. Ebben az időben barátkozott össze Komjáthy Jenővel és más fiatal, ellenzéki írókkal. Mint kritikus és esszéista kezdte irodalmi pályáját. Írásaiban új szempontokkal, új szemlélettel frissítette fel a korabeli konzervatív kritikát. Harcolt az epigonizmus ellen. Költeményeiben a meghasonlás, a kételkedés, a pesszimizmus hangján tiltakozott a kor sivársága ellen. 1884-ben néhány hónapig az Aradi Hírlapot szerkesztője.. Aradon írta meg évek óta tervezett regényét, az Apai örökséget (1884). 1885 őszén a Pannónia c. német nyelvű lap szerkesztőségében dolgozott Kassán. 1886-ban a bp.-i Függetlenség, 1887-től haláláig a Pesti Hírlap munkatársa. Tagja volt a Petőfi Társsaságnak. Tüdőbajban halt meg. Csöndes bánatú, befelé forduló erős zeneiségű lírájával a magyar szimbolizmus egyik korai előfutára volt. – Gyűjteményes kötetei: Reviczky Gyula Összes költeményei (sajtó alá rendezte Koroda Pál, 1895); Reviczky Gyula összegyűjtött művei (sajtó alá rendezte Paku Imre, Bp., 1944) : Vegyes költői és prózai művei, szerk. Németh G. Béla (Bp. 1969); Versek, műfordítások, szerk. Németh G. Béla (Bp., 1989). 

Doráti Antal

Bp., 1906. ápr. 9. – Zürich, 1988. nov. 15.):

karmester, zeneszerző, Bartók-Pásztory-díjas (1986). 5 éves korától zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti. Főiskolán kamarazenét. Kodály Zoltánnál (aki nagy hatással volt rá) 14 évesen felvételizett, s 15 évesen elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatást tett. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. Később Bartók és Kodály minden jelentősebb művét dirigálta, lemezre játszotta, és sohasem tudta kivonni magát hatásuk alól. 1925-1927 között a bp.-i Operaház korrepetitora. 1928-29-ben Fritz Busch asszisztense a drezdai operánál, ahol igen sok mű betanításában segédkezett. 1929-től 1933-ig a Münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója. Ekkor már mintegy 70 operát tudott s új zenedrámákat is megismerhetett. Párizsban zenekart szervezett, betanította, előadatta Mozart és Gluck kisoperáit. 1933-tól a Ballets Russes de Monte Carlo (a híres Gyagilev-társulat utódja) karmestere. Velük turnézott Angliában, Francia- és Spanyolországban, az USA-ban, Monte Carlo-ban, a londoni Covent Gardenben és a New York-i Metropolitanben. A társulat műhelye London lett. 1938-ban Ausztráliában (Melbourneben) zenekart szervezett. 1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió (stúdió) -hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, háromszor lemezre vették. 1941-44-ben a New York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója s a New Opera Company zenei vezetője. 1945-49-ben létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. A világ legjobb szólistáival dolgozott. 1948-ban a bp.-i Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1966-tól rendszeresen hazajárt. 1948-49 az utolsó dallasi évad: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949-től 1960-ig a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. Éveken át – a hangversenyek mellett – legfontosabb tevékenységük a lemezfelvételek voltak, sok száz lemezt készítettek, ezek révén világszerte megnőtt a zenekar hírneve.  Doráti bejárta az egész világot. A Londoni Szimfonikus Zenekarral is sokat turnézott, hangversenyeket, hanglemezfelvételeket dirigált. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960-1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK városaiban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Buadapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963-65-ben a BBC Symphony Orchestra vezető karmestere. 1965-74-ben a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. Később is visszatért ide minden évadban mint állandó vendégkarmester. 1974-től a londoni Royal Philharmonic Orchestra vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is. 1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály, Stravinsky, Csajkovszkij, Liszt, valamint klasszikus szerzők műveit is dirigálta lemezre. – Művei. több mint 26 kompozíció. Az út (kantáta Paul Claudel poémájára); I. szimfónia, Missa Brevis; Magdalena (balett); Vonós-oktett; Madrigálszvit; Kamarazene (dalciklus James Joyce verseire); Zongoraverseny; Gordonkaverseny; Oboaverseny; Békemise; The Voices (szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire). – Írása: Önéletrajzi írás (Autobiography) (London, 1979; magyarul, Bp., 1981, 1985). – 

Pulitzer József

Makó, 1847. ápr. 10. – Charleston, USA, 1911. okt. 29.):

magyar származású amerikai újságíró, lapkiadó. Középiskolai. tanulmányait Pesten végezte, 17 éves korában kalandvágyból kivándorolt. Hamburgban egy toborzó ügynökség közvetítésével az USA hadseregébe került, 1864-ben bevonult a New York-i lovasezredhez, de már 1865-ben leszerelt. Saint Louisban egy német napilapnál, a Westliche Postnál újságíró lett. 1867-ben amerikai állampolgárságot nyert. 1878-tól a St. Louis Post- Dispatch, majd a New York World (1883) és 1887-től az Evening World lapvállalatok kiadója. Munkássága nagy hatással volt az amerikai újságírásra. Ő alapította 1903-ban a New York-i Columbia Egyetemen az újságíróiskolát (School of Journalism). A végrendelete alapján hozták létre a Pulitzer-díjat, amellyel 1917-től évente a legjobb amerikai művészeti alkotásokat jutalmazzák. 

Darvas Lili

Bp., 1902. ápr. 10. – New York, 1974. júl. 22.):

színésznő. Góth Sándornál tanult; a Budai Színkörben 18 évesen Júliát játszotta (Shakespeare: Rómeó és Júlia). 1921-ben a Magyar Színház szerződtette, először Bús Fekete László Búzavirág c. darabjában játszott, 1922-ben Szomory Dezső II. Józsefében aratott nagy sikert. 1924-ben a Vígszínház tagja lett, itt játszotta Molnár Ferenc híres hősnőit. 1927-ben Max Reinhardt hívására Bécsbe ment, a Josefstädter Theaterben játszott, de vállalt vendégszerepléseket Berlinben is. 1935-ben férjével, Molnár Ferenccel kivándorolt az USA-ba. Emlékezetes sikereket aratott angol nyelven (Waltz of Torreadors, Far Country, First Love). 1945 után először 1959-ben járt Magyarországon. 1963-ban Bécsben a Theater in der Josefstadt felújította Molnár F. Üvegcipőjét, ebben játszott el egy főszerepet németül; 1965-ben Bp.-en, a Madách Színház vendégeként anyanyelvén aratott nagy sikert Eugénia hercegnő szerepében (Molnár F.: Olympia). Filmen keveset szerepelt: Baskircsev Mária (1935, osztrák); A Maupassant-ügy (1938, USA); Találkozz velem Las Vegasban! (1956, USA), de kivételes tehetsége világsikerhez segítette a Déry Tibor novellájából készített m. filmet (Szerelem). A m. televíziónézők az 1972-ben készült Egy óra – három arc c. összeállításban – Délutáni tea; A vádlott; A csalódott Meierné – láthatták utoljára. – Fő szerepei: Louti (Molnár Ferenc: Égi és földi szerelem); Irma (Molnár F.: Üvegcipő); Mima (Molnár Filmjei.: Vörös malom); Lujza (Molnár F.: Riviéra); címszerep (Molnár F.: Delila); Jeanne d'Arc (Schiller: Az orleansi szűz); címszerep (Schiller: Stuart Mária); Reichstadt herceg (Rostand: A sasfiók). 

 Polyák Imre

Kecskemét, 1932. április 16. –)

olimpiai bajnok birkózó, a nemzet sportolója, aktív éveiben az Újpesti Dózsa (Budapesti Dózsa) birkózója volt.
Olimpiák 
1952 Helsinki 2.helyezett
1956 Melbourne 2.helyezett
1960 Róma 2.helyezett
1964 Tokió olimpiai bajnok
Világbajnokságokságok 
1955 Karlsruhe világbajnok
1958 Budapest világbajnok
1961 Yokohama 2.helyezett
1962 Toledo világbajnok
1963 Helsingborg 2.helyezett
Egyéb 
Tizenkétszeres egyéni magyar bajnok.
1958-ban és 1962-ben az Év sportolója
1964-ben az Év birkózója,
2000-ben az Évszázad birkózója
2004-ben a Nemzet Sportolója
2005-ben megkapta a MOB-érdemrendet


az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.