Augusztus 2010.
| Magyar Krónika,augusztus 1. |
|
| Montreál |
Hevesy György József
Bp., 1885. aug. 1. - Freiburg, 1966. júl. 5: magyar származású Nobel-díjas kémikus (1943), egyetemi tanár, az MTA tiszteleti tagja, a hafnium felfedezője, a radioaktivitás- és izotópkutatás úttörője. Tanulmányait Bp.-en, Berlinben és Freiburgban végezte, ahol 1908-ban nyert doktori oklevelet. Ezután különböző kutatóintézetekben dolgozott, többek között Fr. Haber (Karlsruhe), majd E. Rutherford mellett (Manchester, 1911-1913). Itt jutott arra a felismerésre, hogy a radioaktív D rádium kémiai módszerekkel nem különíthető el a nem aktív G rádiumtól és az ólomtól, de felhasználható az ólom nyomjelzésére. Ezt a vizsgálati módszert utóbb Fr. Panethtel együtt fejlesztette ki a bécsi Rádiumkutató Intézetben (1913). 1914-1918 között katonai szolgálatot teljesített, majd hazatérve a bp.-i Tudományegyetem fizikai-kémiai tanszékének tanára lett. 1920 után kiment és Koppenhágában N. Bohr mellett az Elméleti Fizikai Intézetben folytatta kutatásait. Itt fedezte fel D. Costerrel együtt 1922-ben a periódusos rendszer 72. sorszámú elemét, melyet Koppenhága latin nevéről hafniumnak neveztek el. 1926-tól a freiburgi egy. fizikai-kémiai tanszékének tanára és intézetének igazgatója. 1926-ban fluoreszcenciás kémiai analízissel vizsgálta a különböző elemek előfordulásának arányait a Földön és a kozmoszban. 1943-ban Svédországba ment s a stockholmi egyetemen mint a szerves kémiai tanszék tanára működött. Munkássága nagy jelentőségű volt a radioaktív elemek kémiai sajátosságainak feltárása terén s úttörő eredményeket hozott a radioaktív izotópok indikátorként (nyomjelzőként) való felhasználásában. Módszerének alkalmazását fokozatosan terjesztette ki a kémia területéről (1913) a növény - (1923), majd állatbiológia (1934), végül a gyógyászat (1940) területére. . A radioaktív indikáció módszerével elért több évtizedes kémiai és sugárbiológiai kutatásainak eredményeiért 1943-ban Nobel-díjjal tüntették ki, 1959-ben pedig elnyerte "Az atom békés felhasználásáért" díjat (Atoms for Peace Awards). Több egy., köztük a bp.-i műszaki egy. tiszteletbeli (műszaki) doktora volt. Kutatásainak eredményeit a vezető hazai és külföldi folyóiratokban számos tanulmányban és több önálló munkában ismertette. - M. Lehrbuch der Radioaktivität (Fr. Panethtel, Leipzig, 1923); Das Element Hafnium (Berlin, 1927); Die seltenen Erden von Standpunkte des Atombaues (Berlin, 1927); Praktikum der chemischen Analyse mit Röntgenstrahlen (E. Alexanderrel, Leipzig, 1933); Radioactive indicators. Their application in biochemistry, animal physiology and pathology (New York-London, 1948); Adventures in radioisotope research. The collected papers of - (I-II. New York, 1962, munkásságának teljes bibliográfiájával
Heller László
Nagyvárad, 1907. aug. 6. - Bp., 1980. nov. 8.: gépészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1954, r. 1962), Kossuth-díjas (1951). Egyetemi tanulmányait a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule műszaki egyetemen végezte, ahol 1931-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. Doktori disszertációját ugyanott védte meg 1948-ban. 1933-ban a bp.-i Farkas Sándor Gépgyárban tervezőmérnök, 1936-ban magánmérnöki irodát nyitott, ettől kezdve főként műszaki tanácsádóként működött. Kialakította az erőművek hűtővíz nélküli üzemét lehetővé tevő léghűtési eljárást, melyet később Heller System néven ismertek meg. 1948-tól haláláig, az Energiagazdálkodási Intézet (előbb Hőterv, jogelődje: Egart) műszaki igazgatója. A bp.-i műszaki egyetemen ő szervezte meg az energiagazdálkodási tanszéket. Nevéhez fűződik a modern szemléletű, korszerű műszaki hőtan oktatása. Több mint negyedszázados műegyetemi oktatómunkával, új műszaki szemléletet teremtő számtalan tudományos publikációval, szabadalmak, új műszaki megoldások sorával és a műszaki-tudományos közéletben betöltött szerepével nagyban hozzájárult az erőműtechnika, a hűtőtechnika, általában az energetika fejlődéséhez. Ismertebb munkaterületei: gázturbina mint ipari hőforrás; nukleáris és fosszilis energia kombinált felhasználása, két munkaközeg alkalmazása erőművi körfolyamatokban.
Radnai György
Szurdokpüspöki, 1920. aug. 7. - Bp., 1977. ápr. 4.: operaénekes (bariton), Kossuth-díjas (1975), érdemes művész (1965), kiváló művész (1972). Az érettségi után textilgyárban bérelszámoló volt, közben amatőr színjátszó. 1941-től katona, a hadifogságból 1947-ben tért haza; ekkor kezdett énekelni tanulni László Gézánál, és az ő ajánlására került a Nemzeti Zenedébe, ahol Nádasdy Kálmán és Pless László növendéke lett. A Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert (1947). Tanulmányait 1948-ban fejezte be, az Operaházhoz szerződött, melynek haláláig magánénekese maradt. Első szerepe Tonio volt a Bajazzókban. Repertoárján szerepelt a zeneirodalom mintegy 40 bariton főszerepe. Neve összeforrott az olasz muzsikával, különösen Verdi műveivel. Sokszor szerepelt külföldön (Ausztria, Románia, Kanada, Töröko.), több lemeze jelent meg. A Magyar Rádióban és koncerteken gyakran énekelt dalokat, operettet, sanzonokat és nótákat is. - Főszerepei:. Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Rigoletto (Verdi: Rigoletto); Amonaroso (Verdi: Aida); Jago (Verdi: Othello); Scarpia (Puccini: Tosca); Porgy (Gershwin: Porgy és Bess); Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok); Falstaff (Verdi: Falstaff); Tiborc (Erkel: Bánk bán); Don Pasquale (Donizetti: Don Pasquale); Háry János (Kodály: Háry János); Wozzeck (Berg: Wozzeck); Színészkirály (Szokolay: Hamlet); Gianni Schicchi (Puccini: Gianni Schicchi); Papageno (Mozart: A varázsfuvola); Figaro (Rossini: A sevillai borbély).
Fricsay Ferenc
Bp., 1914. aug. 9. - Bázel, 1963. febr. 20.: karmester. id. Siklós Albert tanítványa. 1934-ben a szegedi 9. honvéd gyalogezred zenekarának a karmestere lett. 1934-1944 között a szegedi Nemzeti Színház operaegyüttesének és a szegedi filharmóniának vezetője. 1945-től a bp.-i Operaház és a bp.-i filharmonikusok zenekarának karmestere. 1947-ben a bécsi operaháznál működött. 1948-1952-ben a berlini (Német Szövetségi Köztársaság) állami operaház főzeneigazgatója és a Ny-berlini rádió (RIAS) szimfonikus zenekarának vezetője. 1956-1959 között a müncheni állami operaház főzeneigazgatója. Számos hangversenykörutat tett (Olaszo., Hollandia, Anglia, É- és D-Amerika), a salzburgi és edinburghi ünnepi játékokon szerepelt. Különösen mint Verdi-, Muszorgszkij- és Bartók-dirigens nevezetes. Zeneszerzéssel is foglalkozott. - Művei:. Über Mozart und Bartók (Kopenhagen-Frankfurt, a M., 1962). - Irod. Somogyi Vilmos: Emlékezés F. F.-re (Muzsika, 1963. 4. sz.); Müller-Hannes: Das musikalische Selbstportrait-Geburtsort, Budapest (Hamburg, 1963
Bláthy Ottó Titusz
193Tata, 1860. aug. 11. - Bp.. 1939. szept. 26.: gépészmérnök, az elektrotechnika kimagasló úttörője, az MTA t. tagja (1927). Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. 1881-83-ban a MÁV gépgyára műhelyében és szerkesztési irodájában működött. 1883-ban a Ganz-gyár újonnan létesített (1878) villamossági osztályába lépett. Új munkakörében felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazását, s ennek segítségével, a külföldet megelőzve gépeit számítások alapján méretezte. Az 1884-i torinói kiállításon ismerte meg a Gaulard-Gibbs váltakozó áramú elosztórendszert. Ennek fogyatékosságait átlátva 1885-ben Zipernowskyval és Dérivel együtt alapszabadalmat jelentett be párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű, váltakozó áramú induktorok alkalmazásán alapuló áramelosztó rendszerre. Még ugyanez évben induktorait zárt vasmaggal látta el. Ezzel megszületett a mai transzformátor.
Bláthy oldotta meg a világon elsőnek a váltakozó áramú generátorok párhuzamos kapcsolásának addig megoldhatatlannak tartott problémáját (Cerchi erőmű, Róma). 1889 végén kerültek forgalomba az első indukciós wattóra-számlálók (áramfogyasztás-mérők), melyek ugyanúgy, mint az 1884-ben kifejlesztett wattmérők, szabadalmai szerint készültek és az egész világon elterjedtek. Jelentős érdemei vannak az egyfázisú, soros kapcsolású kommutátoros motorok kifejlesztése körül (1890-91); ezek egy példányát a müncheni Deutsches Museum őrzi. 1891-ben a villamosművek üzemi feltételeinek megfelelő önműködő fordulatszám-szabályozót szerkesztett vízturbinák számára. A gőzturbina megjelenésével 1903-ban négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű, 2 pólusú turbógenerátorokat szerkesztett. 1912-ben szabadalmaztatta az áramszámlálók hitelesítésére szolgáló sztroboszkopikus eljárást. Maradandó érdemei közé tartozik a nagyvasúti villamosmozdonyok fázisváltójának tökéletesítése. Magyar és idegen nyelven írott szakcikkeinek száma félszázra tehető. 1917-ben a bp.-i és a bécsi műegyetem. . műszaki doktora lett. Az MTA 1909-ben a Wahrmann-, 1935-ben a Marczibányi-díjjal tüntette ki. Rendkívül sokoldalú egyéniség volt. Nagy nyelvtehetsége kiváló fejszámoló-képességgel párosult; mint bonyolult sakkfeladványok szerzője, 1889-ben Lipcsében adta ki Vielzügige Schachaufgaben c. második kiadást megért könyvét, mellyel megelőzte korát; megállapításainak túlnyomó része ma is időtálló. A Magyar Sakkszövetségnek alelnöke, majd társelnöke volt. Emlékezetére a Magy. Elektrotechnikai Egyesület 1958-ban "Bláthy díj" néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított.
Ascher Oszkár
Bp., 1897. aug. 20. - Bp., 1965. okt. 25.: színész, szavalóművész, Kossuth-díjas (1956), kiváló művész (1957). Tanulmányait a műegyetem mérnöki karán végezte, közben Ódry Árpád színiiskolájának hallgatója, 1923-ban megszerezte a mérnöki diplomát. Mialatt mérnök az egyik bp.-i gépgyárban, 1926-28 közt mint szavalóművész fellépett Nagy Endre kabaréjában. 1927-ben vette át a nyomdászok és építőmunkások szavalókórusának vezetését. 1933-ban a Színészképző Iskola tanára 1944-ben munkaszolgálatra hívták be 1945 áprilisában, hazatérése után egy ideig a Pódium Kabaré tagja, majd igazgatója. Ezután a Rádióhoz került mint rendező. 1950-ben az Úttörő Színház színművésze, 1951-től a Déryné Színház dramaturgja, 1957-től igazgatőja. - Művei:. Beszédművészet (Bp., 1937); A versmondás művészete és a színpadi beszéd (Bp., 1953); Minden versek titkai (Bp., 1964
Barnóthy Forró Magda
1904. aug. 21-én Zsámbokon született és Chicagoban, USA, halt meg.
asztro-fizikus, egyetemi tanár.
Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen és a németországi Göttingenben végezte. 1928-ban ő volt az első nő, aki fizikából doktorátust szerzett Magyarországon. 1928- 1948-ig fizika professzor a budapesti Tudományegyetmen. 1948-ban az USA-ban telepedett le Barnóthy Jenővel, aki férje és tudós társa volt. Először Lake Forest, Illinoisban, fizikát tanított (Barat College). 1955-ben egy rádiológiai kutatóeszközöket gyártó vállalat vezetésével bízták meg mindkettőjüket. Eközben (1953-59) B. Forró Magda az illinoisi egyetemen (University of Illinois) fizikát tanított.
Szakterületei: kozmikus sugárzás, asztro- és atomfizika, biomágnesesség. Megjelent több mint 150 tudományos írása, és szerkesztésében a kétkötetes Biological Effects of Magnet ic Fields. (1964) Dr. Barnóthy Forró Magda már 1964-ben megállapítja, hogy "a mágneses mező idővel az orvos tudomány új, erőteljes analitikai (elemző) és terápiai (gyógyászati) eszközévé válik." Utoljára,, Barnóthy Jenővel közösen írt, csillagászattal kapcsolatos szakcikke (What is Time?) 1991-ben, két évvel halála előtt jelent meg. Számos amerikai és nemzetközi tudós társaságnak volt tagja.
Az élen járt a kozmikus sugárzás jelenségeinek megismerése terén, ami a világur meghódításának előfeltétele.
Kölcsey Ferenc,
1790. augusztus 8-án született. Himnusz szerzője 220 éve született.
Nemesi családja Ond vezérig vezette vissza eredetét. Gyermek- és ifjúkora súlyos csapások sorozata volt: szüleit korán elveszítette, bárányhimlő következtében fél szemére megvakult, haja kihullott, törékeny testét sokféle betegség gyötörte. E tragédiák magányossá, zárkózottá tették, egyetlen vigasza, hű társa az olvasás, a páratlan műveltség megszerzése volt.
1796 és 1809 között a debreceni kollégium diákja, nyelveket tanult, filozófiai műveket olvasott, s levelezésben állt Kazinczyval, akinek első verseit is elküldte. Joggyakorlatot Pesten végzett, de ügyvédi vizsgát nem tett, 1812-től az álmosdi, majd a csekei családi birtokon gazdálkodott.Közben az irodalmi életben is nevet szerzett, 1814-ben Szemere Pállal megírta a nyelvújítást védelmező Felelet a Mondolatra című röpiratot, a Csokonairól és Berzsenyiről írott kritikáira is felfigyeltek, Berzsenyi mélyen meg is bántódott, s egy időre felhagyott az írással. Kölcsey hamarosan szakított Kazinczy klasszicizmusával, néhány népdala, románca, balladája már a romantika világát idézte.1823. január 22-én tisztázta le Hymnus című költeményét, amely az Auróra című folyóiratban jelent meg 1829-ben, a cenzúra miatt A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. Művét 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg, s 1903-ban lett az ország hivatalos himnusza.1826-ban Pestre utazott, Szemere Pállal megalapította az Élet és Literatura című folyóiratot. Ekkor írta Mohács című emlékbeszédét és Nemzeti hagyományok című értekezését, a reformkori magyar irodalom legfontosabb elméleti, esztétikai alapvetését.
Pesten szeretett volna maradni, de öccse meghalt, s gyerekeiről Kölcseynek kellett gondoskodnia. Visszavonult hát birtokára, s egyre aktívabb szerepet vállalt a közéletben, előbb megyei aljegyző, majd 1832-ben Szatmár megye főjegyzője, később országgyűlési követe lett. Politikusként is a reformok híve volt, támogatta a jobbágyfelszabadítást, a nemzeti egységet, a vallási egyenjogúságot, a magyar nyelv hivatalossá tételét. 1830-ban a Magyar Tudós Társaság tagjává is választották. 1835-ben lemondott követi megbízásáról, Búcsú az országos rendektől című beszédében a reformkor programját hirdette meg.
Birtokán főként az irodalomnak élt, 1836 novemberében részt vett a Kisfaludy Társaság megalakításában. Utolsó nagy műve az unokaöccséhez írott Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, amely világnézetének, erkölcsi-szellemi felfogásának összefoglalásaként is olvasható.Élete utolsó hónapjaiban a hűtlenségi perbe fogott barát, Wesselényi védelmére készült, nagy felkészültséggel érvelt a vádlott ártatlansága mellett. A főtárgyalást azonban nem érhette meg, egy hivatalos útja alkalmával megfázott, s gyenge szervezete a betegséggel nem tudott megküzdeni, 1838. augusztus 24-én meghalt. Legfontosabb műve, a Himnusz megírásának napját 1989 óta a Magyar Kultúra Napjaként ünnepeljük.