Október 2010.
| Magyar Krónika,október 1. |
|
| Montreál |
Károly, III.
1685. okt. 1. - 1740. okt. 20.): spanyol király (1706-14), magyar király és (VI. ~ néven) német-római császár (1711-40). I. József öccse és utóda, a Habsburg-dinasztia utolsó egyenes ági férfisarja. A spanyol örökösödési háborúban a császárral szövetséges angol és holland seregek fegyveres támogatásával 1706-ban spanyol királlyá kiáltották ki, majd I. József utódaként 1711-ben német-római császárrá és m. királlyá koronázták. Angol és holland szövetségesei 1713-ban Utrechtben békét kötöttek XIV. Lajossal; ez őt is békekötésre kényszerítette. Az 1714-i rastatti békében le kellett mondania Spanyolo.-ról. Ennek fejében viszont a spanyol örökségből megtarthatta Milánót és Mantuát s megkapta a D-i Németalföldet (mai Belgium), Nápolyt, Szardíniát s néhány Rajna menti és toszkánai területet. Mo.-i uralkodását a szatmári béke (1711) aláírásával kezdte. A főnemességre s vele a törököktől visszaszerzett területeken nagy latifundiumokat nyert idegen főurakra támaszkodott. Két alkalommal viselt háborút a törökök ellen. Az 1716-18-i háborút lezáró pozsareváci békében visszaszerezte a Temesközt és a Szerémséget, továbbá Belgrádot (ez utóbbiról a másodikat lezáró 1739-i belgrádi békében le kellett mondania). Ezeket a területeket katonai igazgatás alá rendelte. Uralkodása alatt került sor az állandó hadsereg felállítására és a Pozsonyban működő Helytartótanács felállítására (1723). Egyetlen fia halála után törvényt hozatott a Habsburgok nőági örökösödésének biztosítására (Pragmatica Sanctio). E törvényét Cseho. és Erdély után 1723-ban a m. rendi orsazággyűléssel is elismertette. A protestánsok helyzetét az 1731-i Carolina Resolutio szabályozta. Elrendelte a protestáns hitre térők szigorú büntetését, a protestánsok szabad vallásgyakorlatát a megengedett helyekre korlátozta, s bevezette a decretális esküt, amellyel a protestánsokat kizárta az állami közhivatalokból. Halála után leánya, Mária Terézia követte a trónon.
Hajnal Gábor
Gyepüfüzes, 1912. október 4. - Budapest, 1987. január 26.) József Attila-díjas (1970) Tudományos és Művészeti Érdemrend, (Ausztria) (1974) magyar költő, műfordító, szerkesztő. Hajnal Anna testvére, Kartal Zsuzsa költő, kritikus édesapja. Általános iskolai tanulmányait Szombathelyen végezte 1919-től. 1931-ben érettségizett. A második világháborút követő két évben a jogi egyetem hallgatója volt.1926-ban szüleivel Budapestre költözött. 1935-től könyvelő volt. 1942-től segédmunkásként dolgozott. Bekapcsolódott a Tóth Árpád Társaság munkájába. 1950-től népművelési előadó volt. Illés Endre ajánlására a Baumgarten-könyvtár vezetője volt. 1957-től a Népművelés című lap szerkesztője volt. 1961-től szabadfoglalkozású író volt.
Első verseskötete a "nyugatos" hagyományokat folytatta. Német és osztrák költőket fordított. a nyugatos hagyományok követéséről tanúskodott. 1945 után két évig a jogi egyetemre járt, majd 1949-ben a telekkönyvi hivatalok ellenőre mint igazságügyi tisztviselő. 1950-től népművelési előadó. 1957-től a Népművelés c. lap, 1961-től a Könyv, 1966-69-ig a Könyvvilág szerkesztője volt. Verseinek első gyűjteményét Antennák (Bp., 1976) c. adta közre. A német és osztrák líra fordítója. Válogatott műfordításait Kalandozások (Bp., 1971), majd Új kalandozások (Bp., 1980) c. jelentette meg. A modern német líra kincsesházát (Bp., 1959); vál., szerk. a Századunk osztrák lírája c. antológiát (Bp., 1963). ). - Főművei:. A szegény panasza (versek, Bp., 1947); Új tavasz (versek, Bp., 1952); Tengerre vágytam (versek, Bp., 1959); Farsang-temetés (versek, Bp., 1963); Boszorkányéj (versek, Bp., 1971); Kupolák (versek, Pécs, 1977); Kövek között (versek, Bp., 1980); Én vagyok az (vál. és új versek, Bp., 1982); Filmtekercs (elb., Bp., 1984); Varjak a városban (versek, Bp., 1986); Mielőtt belépsz a ködbe (vál. és új versek, Bp., 1987
Zichy Mihály
Zala, 1827. okt. 14. - Szentpétervár, 1906. febr. 29.): festő, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentős alakja. 1842-től Pesten jogi tanulmányokat folytatott s egyidejűleg Marastoni Jakab festőiskolájának növendéke volt. 1844-ben Bécsbe került, ahol Waldmüller tanítványa volt: Itt készült 1846-ban első jelentős műve, a Mentőcsónak c. festménye, mely a romantika kedvelt témáját mély pszichológiai kifejezőerővel dolgozta fel. 1847-től Waldmüller ajánlására Szentpéterváron a cár egyik rokonának rajztanára lett. Az első magyar. miniszterelnök, Batthyány Lajos arcképének megfestésével (1849) hitet tett a szabadságharc eszméje mellett. 1850-től egy fény képésznél dolgozott retusőrként, miközben számos ceruzarajza, akvarell- és olajportréja látott napvilágot. A gatsinai vadászatról a cár megrendelésére 1853-ban készült rajzsorozata megszerezte számára az udvari művész rangot. Az udvari élet eseményeit megörökítő rajzokon kívül azonban a népélet ábrázolására is talált módot utazásai során. 1857-ben a nyomorgó festők támogatására megalapította az ún. Pénteki Társaságot. 1868-ban festette a spanyol inkvizíció borzalmait megelevenítő Autodafé c. festményét. 1871-ben nagy európai utazásra indult, majd 1874-ben Párizsban telepedett le. Itt tevékenyen részt vett a Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet - a Párizsban élő m. kisiparosok szervezete -munkájában, melynek utóbb elnöke lett. Trefort Ágoston megbízásából megfestette Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára c. képét. Következő nagyobb szabású képe 1875-ben készült: III. Henrik tivornyája. A Párizsi világkiállításra 1879-ben festett A rombolás géniuszának diadala c. festményét merész, antimilitarista mondanivalója miatt a francia hatóság kitiltotta a kiállításról. 1881-ben elhagyta Párizst, s rövid nizzai, bécsi és zalai tartózkodás után visszatért Szentpétervárra. Ettől kezdve főleg illusztrálással foglalkozott. Ebben a műfajban alkotta legjelentősebb műveit. Madách Imre Az ember tragédiájának (1887) és Arany János 24 balladájának illusztrációja (1894 - 98) fakszimile kiadásban jelent meg. (Ez utóbbinál a balladák szövegét is ő írta le.) Ritka rajzkészséggel és drámai erővel elevenítette meg Lermontov, Gogol, Puskin, Madách, Arany és Petőfi műveit. Haladó eszméket tükröző alkotásainak mély politikai, filozófiai és erkölcsi mondanivalója biztosított rendkívüli és maradandó hatást.
Lakatos Gabriella
Bp., 1927. okt. 18. - Bp., 1989. nov. 13.): balettművész, Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1966), kiváló művész (1971). A bp.-i Operaház balettiskolájában Nádasi Ferenc növendéke volt, majd 1943-ban lett az együttes tagja, 1950-től 1973-as visszavonulásáig magántáncosa. Közben 1945-46-ban egy évadra a szegedi Nemzeti Színház balettegyütteséhez szerződött, ahol csak operabetétekben kapott szerepeket. A bp.-i Operaház balettrepertoárjának szinte összes karakterszerepét és néhány klasszikus főszerepét is eltáncolta mint korának legkimagaslóbb technikájú táncosa és nagy színészi tehetségű előadóművésze. Visszavonulása után öt évig a társulat balettmestere volt, majd a halála előtti évben magániskolát nyitott. A színpadtól sosem vonult vissza véglegesen, énekes szerepeket is játszott, a M. Televízióban szakmai műsorvezetőként tevékenykedett, s Markó Iván és Novák Ferenc táncszínházi darabjaiban (Az igazság pillanata, illetve Magyar Electra) is vállalt szerepeket. - Főszerepei:. Molnárné (Harangozó Gyula: A háromszögletű kalap); Primadonna (Harangozó Gyula: Térzene); Lány (Harangozó Gyula: A csodálatos mandarin); Rozika (Harangozó Gyula: Furfangos diákok); Sári (Harangozó Gyula: Keszkenő); Zaréma (Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút); Aisa (Anyiszimova: Gajane); Cieplinski Bolerójának és Divertimentójának nő főszerepei, Balerina (Fokin: Petruska); Mária (Vojnonen: Diótörő); Odette-Odilia (Petipa-Ivanov: A hattyúk tava); Jeanne (Vojnonen: Párizs lángjai). Kitüntették a Fehér rózsa lovagrenddel (1969). -
Jacobi Viktor
Bp., 1883. okt. 22. - New York, 1921. dec. 12.): zeneszerző. 1903-1905 között volt a Zeneakadémián Koessler János zeneszerzés-növendéke, Szirmai Alberttel és Weiner Leóval együtt. Még tanulóévei alatt (1904) mutatták be első, Jakabfi Viktor néven írt operettjét, A rátartós királykisasszonyt. Ettől kezdve egészen 1914-ig majdnem minden évben egy-egy új operettel jelentkezett, leggyakoribb szövegírója Martos Ferenc volt. Sikereinek csúcspontját jelentette a Leányvásár (bemutatták 1911-ben a Király Színházban Rátkai Márton és Fedák Sári közreműködésével) és a Szibill (1914), amelyekkel nemzetközi hírnevet szerzett. 1914-ben Londonba, majd az I. világháború elől az USA-ba távozott, ahol Almavirág címmel Fritz Kreislerrel közösen írt operettet. 1920-ban járt utoljára Európában. Kitűnő színpadi érzéke, nagy melodikus gazdagsága - tragikus rövidségű életútja ellenére - a legkiválóbb m. operettkomponisták sorába emeli. Legsikerültebb művei máig nagy népszerűségnek örvendnek. - Művei:. A legvitézebb huszár (1905); A tengerszem tündére (1906); Tüskerózsa (Jókai elbeszélése nyomán, 1907); Van, de nincs (1908); Jánoska (1909). - Szi. Kellér Andor: A bal 4-es páholy (Bp., 1960).
Gyarmati Dezső
Miskolc, 1927. október 23. - ) vízilabdázó, szakedző, országgyűlési képviselő, a Nemzet Sportolója
Fiatalon Miskolcon kezdett el sportolni ökölvívóként és kézilabdázóként. Vízilabdázóként először a Gamma játékosa lett 1940-ben. Az első osztályban 1944-ben jutott játéklehetőséghez, kezdetben kapusként. 1945-től a Csepeli MTK, 1947-től az Újpest, 1960-tól 1966-ig a Ferencvárosi Torna Club pólósa. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságon győztes, 1948-ban a londoni olimpián ezüstérmes.
1951-ben, Berlinben a főiskolai világbajnokságot nyert csapat tagja. 1952-ben Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1954-ben a torinói Európa-bajnokságon az első helyezett csapat tagja. 1956-ban Melbourne-ben az olimpiai bajnokságot nyert csapat tagja volt. 1956-ban Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A Forradalom után az Egyesült Államokban élt, majd Európában trénerkedett. 1958-ban hazatért, de az amnesztia ellenére két év eltiltást kapott. Ebben az időszakban segédmunkásként dolgozott. Ezután a Ferencvárosi Torna Club játékosaként 1960-ban a római olimpián bronzérmes, 1962-ben a lipcsei Európa-bajnokságon a győztes csapat tagja. 1964-ben Tokióban az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1964-ig 108-szoros válogatott.
1963-tól a Központi Sportiskola (KSI), 1966-tól a Ferencvárosi Torna Club edzője. 1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. 1970-től Kolumbiában szövetségi kapitány. 1971-től a Budapesti Vasas edzője. 1972-től a magyar válogatott másodedzője, 1973-tól 1980-ig szövetségi kapitánya. 1981-től a Budapesti Vasutas SC (BVSC), 1985-től 1988-i ismét a válogatott vezetőedzője volt. 1988 februárjában, a bajnokság közben távozott a BVSC-től és a Vasas-hoz szerződött, de szeptemberben lemondott az edzői posztról. 1988-ban Németországban, 1989-ben Bolognában egy alacsonyabb osztályú csapatnál volt szaktanácsadó. 1989 júliusában hazatért és 1990-ig az Orvosegyetemi Sport Club (OSC) szaktanácsadója volt.
Irányítása alatt a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki második helyezett, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki második helyezett, 1980-ban olimpiai harmadik helyezett volt.
1992-től a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) alelnöke, 1996-tól társelnöke volt. 1998-ban lemondott elnökségi tagságáról, majd később újra betöltötte ezt a posztot. 1993-ban megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát. 1994-től 2005-ig a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület (Halhatatlanok Klubja) elnöke volt. 1996-tól a Ferencvárosi TC vízilabda-szakosztályának társelnöke majd 1998-tól szaktanácsadója is lett. 2004-ben a Nemzet Sportolójává és a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének választották, valamint az Újpesti TE vízilabda-szakosztályának szaktanácsadójaként dolgozott. 2005-ben a Nemzet Sportolóinak képviseletében a MOB tagja lett. Ugyanettől az évtől a kecskeméti vízilabda élet fellendítésében is részt vett.
1990 és 1994 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) listán bejutott országgyűlési képviselője volt. Az országgyűlési választásokon 1994-ben az MDF listáján 39., 1998-ban 20. volt, de nem szerzett mandátumot. 2003-ban a Fidesz kulturális tagozat sportszekciójának elnökévé választották.
Első felesége Székely Éva olimpiai bajnok (1952, Helsinki) úszónő. Lányuk, Gyarmati Andrea a magyar úszósport egyik meghatározó egyénisége lett. 1964-ben Gyarmati Dezső feleségül vette Bara Margit színésznőt, akitől 4 évvel később lánya született, Terézia Eszter
Déri Miksa
Bács, 1854. okt. 26. - Merano, 1938. márc. 3.): gépészmérnök, a Ganz Villamossági Gyár mérnöke, majd igazgatója (1923-ig), tiszteletbeli műszaki doktor, az elektrotechnika egyik jelentős magyar úttörője. Zipernowsky Károly és Bláthy Ottó Titusz munkatársaként részt vett a zárt vasmagú transzformátorok párhuzamos kapcsolásán alapuló villamoserőátviteli és elosztó rendszerkidolgozásában (1884-85). Zipernowsky ötlete nyomán kidolgozta és szabadalmaztatta a rendszer egyik döntő elemét, a párhuzamos kapcsolást. Zipernowskyval közös egyéb találmányai közül a legjelentősebb az öngerjesztésű kompaundált szinkrongép. 1902-ben kompenzált egyenáramú gépet, 1904-ben kétkeferendszerű, egyfázisú kommutátoros motort szerkesztett, a róla elnevezett Déri-féle repulziós motort. Emlékezetére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1960-ban "Déri-díj" néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított az erősáramú elektrotechnika terén kifejtett kimagasló elméleti v. gyakorlati tevékenység jutalmazására. - M. A váltóáramok és azok szerepe az elektrotechnika terén (Magy. Mérnök- és Építész Egyl. Közl., 1886); A mágnesezési görbe egyenlete (Elektra technika, 1917). - Irod. Lomb Frigyes: Az öngerjesztő kompaundált szinkrongépek fejlődése Zipernowskytól és Déritől Tamencevig (Elektrotechnika 1954. 7. sz:); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1959).
Zemplén Géza
Trencsén, 1883. okt. 26. - Bp., 1956. júl. 24.): kémikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1923, r. 1927, ig, 1945. t. 1946); Kossuth-díjas (1948). Egyetemi tanulmányait az Eötvöskollégium tagjaként kezdte. 1904-ben a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori, 1905-ben középisk. tanári oklevelet szerzett. Ugyanebben az évben a selmecbányai főisk. kémiai tanszékére tanársegéddé, 1906-ban adjunktussá nevezték ki. 1907-ben állami ösztöndíjjal Berlinbe ment, ahol előbb Abderhalden osztályán az enzimek kémiájával foglalkozott, utóbb Fischer Emil közvetlen munkatársa lett. Mint ilyen főleg aminosavak szintézisével és az acetobróm-cellobióz élőállításával foglalkozott. Fischerrel közös munkásságának eredményei közé tartozik két optikailag aktív prolin szintézise, aminooxisavak és piperidon-származékok új szintézise. 1910-ben viszszatért Selmecbanyára. 1912-ben a bp.-i egy. magántanára lett. 1913-tól a műegy. újonnan szervezett szerves kémiai tanszékének ny. r. tanára. Ez időben a szénhidrátok és enzimek kutatása foglalkoztatta. Az I. világháború alatt ipari problémákkal kezdett foglalkozni. Ekkor létesült kapcsolata a Chinoin gyárral. Jelentős szerepe volt szerves vegyiparunk kialakításában. Munkásságának fő eredményei a cukoracetátok nátriumetilátos szappanosítása, egy új cukorlebontó módszer kidolgozása, oligoszacharidok és glükozidok szintézise higanyacetátos módszerrel, úgyszintén több fontos glükozid szerkezetének felderítése és szintézise. Mint oktató is jelentős érdemeket szerzett. - Főműve:. Szerves kémia (Bp., 1952).
Lőrincz Márton
Korond, 1911. okt. 28. - San Carlos de Bariloche, Argentína, 1969. nov. 26.): birkózó, olimpiai (1936) és Európa-bajnok (1934), tisztviselő. A Magy. Athletikai Club (MAC) légsúlyú birkózójaként kötöttfogásban (1934), majd szabadfogásban (1935) nyert országos bajnokságot. A XI., berlini olimpián (1936) kötöttfogásban légsúlyú bajnok volt (18 induló közül), a stockholmi Európa-bajnokságon (EB) 1934-ben a szabadfogásban a légsúly bajnoka, a brüsszeli EB-on a szabadfogásban a légsúly 2. helyezettje. 10-szer szerepelt a válogatottban. A bp.-i Helyiérdekű Vasút alkalmazottja volt; kivándorolt D-Amerikába.