November 2010.
Terták Elemér
1918. november 2. - Budapest, 1999. július 8. műkorcsolyázó bajnok, sportvezető.
1926-tól a Budapesti Korcsolyázó Egylet műkorcsolyázója volt. Egyéni műkorcsolyázásban ért el jelentős eredményeket. 1934-től szerepelt a magyar válogatottban. Ugyanebben az évben az innsbrucki Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett. A magyar csapat tagja volt az 1936. évi téli olimpián. 1937-ben a bécsi világbajnokságon és a prágai Európa-bajnokságon is bronzérmes lett. 1939-ben, második főiskolai világbajnoki címének megszerzése után visszavonult.
1940-ben a budapesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1945-től 1950-ig a Magyar Országos Korcsolya Szövetség alelnöke, egyúttal 1945-től 1952-ig a Csepeli Vasas szakosztályvezetője volt. Jelentős szerepet játszott a magyar műkorcsolya sport második világháború utáni ujjászervezésében. 1947-től nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett. 1951-től tagja lett a Nemzetközi Korcsolya Szövetség (ISU) technikai bizottságának, 1957-től elnökségének. 1963-ban a Testnevelési Főiskolán korcsolya szakedzői oklevelet szerzett, 1960-tól a főiskola műkorcsolya edzői tanfolyamait vezette. 1979-ben Jaross Pállal a műkorcsolya-eredményszámítás új módszerét dolgozta ki. 1988-ban lemondott a nemzetközi szövetségben betöltött tisztségéről. Ugyanettől az évtől a Testnevelési Főiskola címzetes egyetemi docense lett. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bizottság érdemérmével tüntették ki.
Kabos Endre
Nagyvárad, 1906. nov. 5. - Bp., 1944. nov. 4.: vívó, olimpiai bajnok, magántisztviselő. A Tisza István Vívó Club és az Újpesti Torna Egylet színeiben versenyzett. 1931-ben az Európa-bajnokságon (Bécs) második, 1932-ben az olimpián (Los Angeles) harmadik, 1933-ban (Bp.) és 1934-ben (Varsó) Európa-bajnok. 1936-ban a berlini olimpián a kardvívás bajnoka. Négy alkalommal (1931, 1933, 1934, 1935) az Európa-bajnok, két alkalommal az olimpiai bajnok (1932, 1936) m. kardcsapat tagja. 1936-37 között 28 ízben volt válogatott. A Margit-híd felrobbantásakor vesztette életét
Ganz Ábrahám
Unter - Embrach, Svájc, 1814. nov. 6.-Pest, 1867. dec. 15.): vasöntőmester, gyáros, a magyar nehézipar úttörője. 1842-ben került Magyarországra s itt a József Műmalom öntőmesterként alkalmazta. 1844-ben Budán műhelyt nyitott, hol kezdetben főként a lakosság szükségleteit szolgáló öntöttvas tárgyak készültek. 1848-ban műhelye a honvédsereg részére szállított ágyúkat és ágyúgolyókat. Ezért a szabadságharc után elítélték, de büntetését felfüggesztették. 1854-től kísérleteket folytatott az ún. kéregöntésnek (John Burn, 1812) vasúti kocsikerekek gyártására való felhasználásával. Eljárására 1855-ben szabadalmat kapott s megkezdte a kéregöntésű kerekek tömeges gyártását. A vasútépítések korában ezzel gyárának hatalmas lendületet adott; gyártmányának vásárlói közé tartoztak a Monarchián kívül más középeurópai államok is. Kiváló munkatársaival - köztük Mechwart Andrással - gyárát tovább fejlesztve, gyártmányai körét bővítve, európai hírre tett szert. Gyártmányai az 1855., majd az 1867. évi párizsi és az 1862. évi londoni világkiállításokon díjakat nyertek. 1863-ban Pest díszpolgárává választották. Megfeszített munkája idegzetét felőrölte. Öngyilkos lett. Munkássága eredményeképp fejlődtek ki szerény üzeméből a mai Ganz-vállalatok. -
Katona József
Kecskemét, 1791. nov. 11. - Kecskemét, 1830. ápr. 16.: a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja. Apja takácsmester volt. Kecskeméten, Szegeden és Pesten járt iskolába. Az utolsó filozófiai évet (1809-1810) és a jogot Pesten végezte (1813). 1816-ban letette az ügyvédi vizsgát és először mint Halász Bálint ügyvéd segédje, később önálló ügyvédként működött Pesten 1820-ig. Hivatala mellett szorgalmasan tanulmányozta - Horvát István irányítása mellett - a történelmet, esténként pedig eljárt a m. színielőadásokra. 1811-től fordításokkal és átdolgozásokkal is gyarapította a színtársulat műsorát. 1812-ben Békési József álnéven mint "delectans actor" (műkedvelő színész) maga is fellépett a társulat előadásain nem nagy sikerrel. Színpadi gyakorlat útján mindjobban elsajátította a drámaírás mesterségét. A színház iránti szenvedélyét fokozta Déryné iránti elfojtott szerelme. Egyetlen vígjátékában (Rózsa, vagy a tapasztalatlan légy a pókok közt, 1814) a színtársulat körül szerzett tapasztalatait örökítette meg, hangot adva egyúttal Dérynében való csalódásának is. A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta A Luca széke c. karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra, melyek közül figyelemre méltóak a ®i¶ka (1813) és a Jeruzsálem pusztulása (1814). Történelmi drámáiban minduntalan olyan ellentéteket mutat be, amelyek szükségképpen lázadást vagy forradalmat robbantanak ki. Legtöbbjükben a vallás kérdése is szóba kerül, felvilágosodott és főleg az egyház hatalmát kárhoztató szellemben. 1814-ben az Erdélyi Múzeum c. folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára. A pályázatra írta ~ fő művét, a Bánk bánt. Az Erdélyi Múzeumban megjelent befejezetlen beszámoló (1818) a beérkezett tizenkét pályamű közül csak hatról közölt bírálatot. A Bánk bánt meg sem említik. ~ drámája vagy be sem érkezett, vagy azok közé került, melyekről nem készült el a bírálat. 1819-ben, amikor a fehérvári színtársulat nagy sikerrel játszotta Pesten Kisfaludy Károly első drámáit, ~ átdolgozta a Bánk bánt. Átdolgozásában figyelembe vette barátjának, Bárány Boldizsárnak "Bánk bán rostája" c., 1814-ben a szerző használatára írt bírálatát, de a dráma lényegén nem változtatott. Az első kidolgozás "Előversengés"-e helyére egy prózai "Jegyzés" került. E "Jegyzés"-ből kitűnik, hogy Katona még ekkor (1819) sem tudott a pályázat eredményének előző évi kihirdetéséről. A cenzúra a drámának csupán kinyomtatását engedélyezte, de előadását nem. Az 1820-ban (1821. évi dátummal) nyomtatásban megjelent mű irodalmi körökben nem keltett visszhangot. Írói terveiben csalódva ~ visszavonult szülővárosába. Ott megválasztották ügyésznek, és művét, melyet Kecskemétnek ajánlott, a város tiszteletdíjjal jutalmazta. 1821-ben a Tudományos Gyűjtemény közli egy nevezetes értekezését, melyben a m. drámairodalom kialakulásának akadályait vizsgálja: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? Ebben megvilágítja a hazai színészetnek a nagy feladatokhoz méltatlan körülményeit; ilyenek a "theátrum nemléte", a cenzúra stb. A város kérésére belefogott Kecskemét történetébe, de az a munka korai halála miatt csak töredékesen jelent meg Szabados Kecskemét Alsó-Magyarország első mezővárosa történetei címmel (1834). 1815-1818 között Katona néhány lírai költeményt is írt. A Bánk bán elismerése csak a költő halála után kezdődött. Egy színésztársa és barátja, Udvarhelyi Miklós, akinek maga olvasta fel még 1816-ban az első kidolgozását, jutalomjátékául választotta Kassán 1833-ban. Azután Egressy Gábor játszotta Kolozsvárt (1834), majd pedig Budán (1835) és Pesten (1839) került színre. A cenzúra tilalma ugyanis időközben feledésbe merült. A mű teljes irodalmi elismerése Arany János és Gyulai Pál nevéhez fűződik. Arany János (Bánk bán tanulmányok, 1858, töredék, prózai dolgozatai közt, 1879) és Gyulai Pál (K. J. és Bánk bánja, Bp., 1883) méltatták először a remekmű drámai konfliktusának feszültségét, a nemzeti élet alapvető problémáinak tipikus alakokban való megjelenítését és nyelvének kifejező erejét. - . Összes művei (Abafi Lajos kiadása; I-III. Bp., 1880-1881); Összes művei (I-II. Sajtó alá rendezte Solt Andor Bp., 1959). Zenei fldolgozás: Erkel Ferenc: Bánk bán; az opera szövegét K. J. drámájából Egressy Béni írta (Bp., 1861).
Haáz István Béla
Bp., 1907. nov. 12. - Bp., 1979. szept. 28.: geofizikus, a műszaki tudományok doktora (1975). Tanulmányait a bp.-i tudományegyetemen végezte, matematika-fizika középisk. tanári (1931), majd egyetemi doktori oklevelet (1942) szerzett. Még egyetemi hallgató korában sajtó alá rendezte Ortvay Rudolf mechanika előadásainak anyagát. Az egy. elvégzése után különböző tanszékeken, és kutató intézetekben kapott ideiglenes megbízásokat (díjazás nélküli gyakornok, fizetésnélküli tanársegéd), majd napidíjas. 1933-ban az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetbe került mint napidíjas, ahol megismerkedett az Eötvös-ingával végzett földmágneses mérésekkel. 1940-1949 között oktatott, h. tanár a fővárosnál, egyetemi szakelőadó, tanársegéd, adjunktus, az Egy.-i Csillagászati Intézetben tanársegéd, a csillagászati gyakorlatok vezetője. 1949-ben visszakerült a Geofizikai Intézetbe, ahol gravitációs és földmágneses módszerekkel foglalkozott. 1951-től a földmágneses osztály tudományos osztályvezetője, és mint ilyen, kezdeményezője volt Mo. földmágneses feltérképezésének, a munkálatok mérési, szervezési és kiértékelési munkáit kezdettől irányította. 1967 végétől 1971-ig a Magy. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos főmunkatársa, 1973. okt. 1-jéig, nyugdíjazásáig tudományos tanácsadó volt. Munkásságával maradandó irányt mutatott az erőtér- geofizika művelői számára, és iskolát alapított a potenciálelmélet geofizikai vonatkozású összefüggéseinek feltárására és azok gyakorlati alkalmazására. Tudományos munkásságát ismertető számos értekezése jelent meg a Geofizikai Közlönyben. 1954-73-ban az MTA Geofizikai Főbizottságának, illetve Tudományos Bizottságának tagja. 1954-től a Magy. Geofizikusok Egyesületének alapító tagja, választmányi tagja, 1967 óta orsz. elnökségi tagja, haláláig t. tagja volt.
Kéthly Anna
Bp.,1889. nov. 16.-Blankerberge, Belgium, 1976. szept. 7.): szociáldemokrata politikus, magántisztviselő. 1917-ben a Magántisztviselők Orsz. Szövetségének tisztviselője, majd alelnöke lett. 1919 végétől a szociáldemokrata nőmozgalom egyik vezetője volt, a Központi Nőszervező Bizottság tagja, a Nőmunkás c. lap felelős szerk.-je. Később rendszeresen írt a Népszavába és a Szociáldemokrata Füzetekbe is. 1920-ban belépett az MSZDP-be. A Tanácsköztársaság oktatáspolitikai törekvéseit felújítva a 8 osztályos elemi iskola és az arra épülő 4 osztályos középisk. bevezetését javasolta. Nagy tekintélyt és befolyást szerzett meggyőző fellépésével. 1922-től 1948-ig a pártvezetőség tagja, ogy.-i képviselő. Főként szociális kérdésekkel foglalkozott. Tanulmányai a Szociáldemokrata Füzetekben és a Szocialista Tudás Könyvtárában jelentek meg. A háború alatt a KMP népfrontpolitikáját értelmezve azt az MSZDP és a polgári ellenzék összefogásának szükségességére szűkitette. 1945 után fokozatosan szembekerült az SZDP politikai irányvonalával, s a jobboldal egyik vezetője lett. 1948. márc.-ban kizárták az SZDP-ből, mert ellenezte a két munkáspárt egyesülését. 1949-ben a koncepciós perek során letartóztatták, 1954-ben amnesztiával szabadult, 1956. okt.-ben, a forradalom és szabadságharc idején részt vett az SZDP újjászervezésében, nov. 3-4-én állammin. a második Nagy Imre-kormányban. 1956. nov.-ben a II. Internacionálé bécsi értekezletére utazott ki és nem tért vissza Mo.-ra. Belgiumban telepedett le. Bekapcsolódott az emigrációs mozgalomba, az ún. Magy. Forradalmi Tanács elnöke lett. 1957-től 1964-ig szerk. a Londonban megjelenő Népszavát. Bibó István őt tekintette a Nagy Imre kormány egyetlen külföldi képviselőjének.
Rátkai Márton
Bp., 1881. nov. 18. - Bp., 1951. szept. 18.): színész, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1950), kiváló művész (1951). A Színművészeti Akadémia. elvégzése után előbb a Magyar Színházhoz (1903), majd a miskolci társulathoz (1904) szerződött. 1905-ben került a Király Színházhoz. A színház fénykorának nagy sikerű táncoskomikusa volt. A Magyar Színházban drámai szerepeket is játszott szép sikerrel (Metternich, Rostand: Sasfiók; Róth bácsi, Földes: Hivatalnok urak; Sírásó, Shakespeare: Hamlet), művészetének igazi területe azonban az operett maradt. 1921-ben az USA-ban vendégszerepelt, 1922-től főként a Király, ill. a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1924-ben a Színész-szövetség alelnökévé választotta, 1929-ben Bécsben a Theater an der Wien színpadán német nyelven játszotta el hatalmas sikerrel Danilót (Lehár: Víg özvegy). A 30-as években alkalmanként más-más színpadokon lépett fel. Egyre sűrűbben vállalt jellemszerepeket. 1945 után is több színházban játszott, majd 1947-től haláláig a Nemzeti Színház tagja. A Színművészeti Főisk. tanára volt. Sokat foglalkoztatott színésze a m. filmnek. - Főszerepei:. Sarterius (Shaw: Szerelmi házasság); Harpagon (Moliere: A fösvény); polgármester (Gogol: Revizor); Fritz (Jacobi: Leányvásár); Bonifbt (Kálmán: Csárdáskirálynő); Szu-Csung (Lehár: A sárga kabát); Kelemen (Eisemann: Zsákba macska). Filmekben:. Szent Péter esernyője (1917), Harisson és Barisson (1917), A csodadoktor (1926), Piri mindent tud (1932), Iza néni (1933). Lila akác (1934) Búzavirág (1934). Az ember néha téved (1937). Kölcsönkért kastély (1937), Gül baba (1940). Beszterce ostroma (1948). -
Ráth-Végh István
Bp., 1870. nov. 23. - Bp., 1959. dec. 18.): jogász, művelődéstörténeti szakíró. A bp.-i egyetem. jogi karán nyert doktorátust, majd bírói pályára lépett. 1913-tól a fiatalkorúak bírájaként működött. 1921 - 34 között ügyvédi gyakorlatot folytatott. Állandó munkatársa volt a tudományok népszerűsítésére alapított Uránia Magyar tudományos színháznak. Részt vett a Grecsák Károly szerkesztésében megjelent Codex Hungaricus és a döntvénytárak összeállításában. A Jogtudományi Közlöny munkatársa volt. Írói munkássága főképp életének utolsó évtizedeire esik. Regényeket is írt, de jelentősebbek népszerű szatirikus-humoros hangvételű művelődéstörténeti művei. - Főművei:. Magyar kuriózumok (Bp., 1934); Az emberi butaság kultúrtörténete (Bp., 1938); A házasság regényes életrajza (Bp., é. n.); Két évezred babonái (Bp., 1955); Mendemondák és történelmi hazugságok (Bp., 1957); Fejedelmi bálvány (Bp., 1957); A pénz komédiája (Bp., 1957); Fekete krónika (Bp., 1958); A könyv komédiája (Bp., 1959); Az emberi butaság (Bp., 1961); Hatalom és pénz (Bp., 1964); Tarka históriák (Bp., 1964).
Hadik János, gróf
Pálóc, 1863. nov. 23. - Bp., 1933. dec. 10.): nagybirtokos, politikus, miniszter. 1901-től szabadelvű párti képviselő, Andrássy Gyula híve, 1904-től a főrendiházi ellenzék egyik vezére. 1906-tól 1910-ig belügyi államtitkár, 1917. aug. 23-tól 1918. jan. 25-ig közélelmezési miniszter, 1918. okt. 29-én József főhg. a forradalmi mozgalmak előretörésének meggátlására Hadikot bízta meg kormányalakítással, mielőtt azonban a tervezett koncentrációs kormány megalakulhatott volna, győzött a forradalom, és Károlyi Mihályt nevezték ki miniszterelnöknek. 1920-ban az Orsz. Közélelmezési Tanács elnöke, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) egyik vezetője, számos, főként gazdasági és gazdaságpolitikai egyesület és szervezet elnöke vagy tagja. Az 1927-i genfi világgazdasági kongresszuson Mo. képviselője. Haláláig a felsőház tagja.
Perényi Zsigmond, báró
Pest, 1870. nov. 25. - Bp., 1946. márc. 18.: politikus, miniszter, koronaőr. 1903-tól Máramaros vm. főispánja, majd 1913-tól 1917-ig a Tisza-kormány belügyi államtitkára volt. A Tanácsköztársaság idején mint az ellenforradalmi mozgalmak egyik vezérét lefogták és bíróság elé állították, de 1919. aug.-ban kiszabadult. A második Friedrich-kormányban, 1919. aug. 15-től 1919. szept. 11-ig a belügyi tárcát töltötte be. 1920-tól a Magyar Nemzeti Szövetség országos. elnöke. 1927-től 1933-ig a komáromi, majd a szepsi kerület ogy.-i képviselője, mandátumáról 1933-ban, amikor koronaőrré választották, lemondott. 1939- től 1940-ig Kárpátalja kormányzói biztosa is volt. Mint koronaőr hivatalból a felsőház tagja, később alelnöke is.