December 2010.
Kellér Dezső
Bp., 1905. dec. 1. – Bp., 1986. szept. 24.): konferanszié, kabaré- és operettíró, érdemes művész (1955), kiváló művész (1965), ~ Andor öccse. Felesége Major Ida szinésznő. Pályáját a Ma Este c. színházi lapnál kezdte karikaturistaként, majd riporterként. A húszas évek végén kezdett kuplékat, dalszövegeket és kabarétréfákat írni. Mint konferanszié 1933-ban szerepelt először a Terézkörúti Színpadon, utána alkalmi műsorokat készített. 1944-ben munkaszolgálatot teljesített. 1945-ben a Pódium Kabaré tagja, 1950-ben a Kamara Varieté, 1951-ben a Vidám Színpad szerződtette, ahol 12 éven át működött. 1964-ben a Thália Színházhoz szerződött, ahol a Thália kabaré c. műsorát drámai színészek adták elő. A kabaré nagymúltú hagyományainak folytatója, jellegzetes pesti figura, kissé vontatott beszéde, rögtönzésnek tűnő, de alaposan kidolgozott konferansziéi, összekötő szövegei találóan fejezték ki a pesti polgár érzésvilágát. Kabaréjeleneteinek száma 200 körül mozog; írt egyfelvonásokat: A papa helyezkedik, s operettet Három tavasz címmel. Békeffi Istvánnal együtt átdolgozta Kálmán Imre Csárdáskirálynő és Lehár Ferenc: Luxemburg grófja c. operettjét. Művészetét, konferanszait megőrizte számos rádió- és televízió-felvétel. A Thália Színház 1986. dec. 30-án emlékére mutatta be Leltár miatt nyitva c. műsorát. – Művei:. Az én kabarém (Bp., 1943); Pomócsi kalandjai (Bp., 1950, Békeffi Istvánnal); Kedves közönség (Bp., 1957); Kis ország vagyunk (Bp., 1963); Lehet valamivel kevesebb (Bp., 1967); Kortársak és sorstársak (Bp., 1971); Fogom a függönyt (Bp., 1986).
Mechwart András
Schweinfurt, 1834. dec. 6. – Bp., 1907. jún. 14.: gépészmérnök, feltaláló. Pályáját munkásként kezdte. Műegyetemi tanulmányait Augsburgban végezte. 1859-ben belépett Ganz Ábrahám kis vasöntőműhelyébe, melyet nagy hírű vállalattá fejlesztett. 1869-ben a részvénytársasággá alakult vállalat igazgatója, utóbb vezérigazgatója. 1878-ban megalapította a Ganz-gyár elektromos osztályát, találmánya a kéregöntésű, rovátkolt hengerekkel dolgozó hengerszék (1874), mely a malomiparban új korszakot nyitott. Több találmánya is ismeretes, köztük gőz-, ill. petróleumüzemű szántógépe (1896), amely ekevas helyett forgómozgást végző maróvasakkal dolgozott. Számos kitüntetésben volt része. 1897-ben az MTA az első Wahrmann- aranyéremmel jutalmazta. 1899-ben nemességet kapott.
Pattantyús-Ábrahám Géza
Selmecbánya, 1885. dec. 11. – Bp., 1956. szept. 29.: gépészmérnök, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1945 – 49; 1953), Kossuth-díjas (1952). Márton fia, ~ Imre bátyja. Tanulmányait a budapesti műegyegytemen 1907-ben végezte. 1912-ben műszaki doktori oklevelet, majd 1921-ben magántanári képesítést nyert. 1907-től a műegy. tanársegédje, 1912-től adjunktusa, majd 1918-tól a gépelemek és emelőgépek c. tárgyak meghívott előadója; 1926-tól rk., majd 1930-tól 1956-ig ny. r. tanár a hidrogépek és szállítóberendezések tanszékén. Egyetemi működése mellett 1909 – 30 között magánmérnöki tevékenységet is folytatott: több kisváros villamosítását tervezte és vezette, foglalkozott a hajdúszoboszlói földgáz hasznosításával, felvonóberendezéseket tervezett és részt vett a Ganz- és MÁVAG-szivattyúk és egyéb vízgépek kialakításában, valamint az 1930 – 40-es években – szakértőként – a különböző szivattyútelepek építésében. Fél évszázados oktatói és szakirodalmi tevékenységével kimagasló szerepet játszott a hazai műszaki kultúra terjesztésében és fejlesztésében. Kiváló szakembereket nevelt. Előadásainak anyagát számos jegyzetben és tankönyvben adta közre: 36 szakkönyve és több mint száz műszaki tanulmánya, ill. mérnökneveléssel foglalkozó cikke jelent meg. Szerk. a Gépészeti Zsebkönyvet, melyet a Mérnök Egylet aranyéremmel jutalmazott (1937). Úttörő munkájának elismeréséül utóbb az 1960 óta megjelenő Gépészmérnökök és Villamosmérnökök Zsebkönyvét róla nevezték el. Szerk. a Technika és a Magyar Technika c. folyóiratokat (1928 – 54), a Műegyetemi Közleményeket és még számos más kiadványt. 1957-ben a Gépipari Tudományos Egyesület Pattantyús-Ábrahám Géza-emlékérmet alapított. – Főművei:. Emelőgépek (Bp., 1927); Áramkörök (Bp., 1942); Felvonók (Bp., 1945); Gépészeti lengéstan (Bp., 1952); Gépek üzemtana (Bp., 1944).
Bölöni Farkas Sándor
Bölön, 1795. dec. 14. – Kolozsvár, 1842. febr. 3.): gazdasági és politikai író, az MTA l. tagja (1834). 1817-ben az erdélyi főkormányszék, majd az erdélyi kancellária tiszteletbeli jegyzője. 1830-ban Ny-Európában, 1831-ben É-Amerikában tett nagyobb utazást. Utazás Észak-Amerikában c. 1834-ben megjelent útleírásában az USA fejlettebb polgári viszonyait vetette össze az elmaradott m. feudális viszonyokkal. Ezen munkájáért ugyanabban az évben az MTA nagyjutalmát kapta. 1833-ban megalapította a Kolozsvári Kaszinót, 1836-ban a Vasárnapi Újságot. Nők számára olvasókört szervezett, az ifjúság részére olvasóegyletet, vívóiskolát. 1835-ben a kolozsvári Nemzeti Színház titkárává választották. – MŰVEI: Bölönyi.. F. S. emlékiratai (Kolozsvár, 1870); Nyugat-európai utazás (Sajtó alá rendezte Jancsó Elemér, Kolozsvár, 1943. Erdélyi ritkaságok 11.); Az új Erdély hajnalán (Sajtó alá rendezte Jancsó Elemér, Kolozsvár, 1944. Erdélyi ritkaságok 15.).
Bolyai János
Kolozsvár, 1802. dec. 15. – Marosvásárhely, 1860. jan. 27.): minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, ~ Farkas fia. Tanulmányait kezdetben kizárólag apja irányította. Rendkívüli képességei már gyermekkorában megmutatkoztak. 12 éves korában lett a marosvásárhelyi kollégium tanulója, 15 éves korában befejezte kollégiumi tanulmányait. 1818-ban apja birtokos barátainak támogatásával beiratkozott a bécsi hadmérnöki ak.-ra, ahol feltűnt matematikai és zenei tehetségével. Itt már rendszeresen foglalkozott matematikai kutatásokkal. 1823-ban kiváló eredménnyel befejezett tanulmányai után alhadnagyi rangban a temesvári erődítési igazgatósághoz helyezték. Innen 1826-ban Aradra került, ahol 1827-ben már főhadnagy. A mocsaras vidéken maláriát és ízületi gyulladást kapott. 1831-ben új állomáshelyére, Lembergbe utazva kolerabetegségen esett át, és megromlott idegállapota is. 1832-ben előléptették másodosztályú kapitánnyá és Olmützbe helyezték át. Útközben agyrázkódást szenvedett. Betegsége miatt 1833-ban saját kérésére nyugdíjazták. Csekély nyugdíjjal hazatért Marosvásárhelyre apjához, akivel azonban tudományos és anyagi vonatkozású kérdések miatt sok nézeteltérése volt. 1834-ben Domáldra költözött, itt élt élettársával, Orbán Rozáliával, akitől három gyermeke született, és akivel 1849. máj. 18-án törvényes házasságra lépett, de az engedély nélkül kötött házasságot a császári hatalom visszatérésével fel kellett bontani. Domáldi magányában matematikai problémákkal való foglalkozás mellett filozófiai nézeteit is megfogalmazta, ezek következetes materialistának mutatják. 1846-ban Marosvásárhelyt kis házat építtetett és családjával oda költözött. A szabadságharc erdélyi vezetői részére katonai tervet készített, amelyet azonban nem fogadtak el. A szabadságharc bukása, családi életének felborulása és állandó betegeskedése teljesen összetörték, de még ez időben is foglalkozott Üdvtan c. utópisztikus társadalomtudományi művével és – több sikertelen próbálkozás mellett – a Tér tudománya c. matematikai munkájával. Teljesen elhagyatva, tüdőgyulladásban halt meg. Az abszolút geometriát tartalmazó korszakalkotó dolgozata az Appendix 1832-ben jelent meg latin nyelven ~ Farkas Tentamen c. tankönyve első kötetének függelékeként, ill. már 1831-ben a már kiszedett Appendixből szeparátumokat nyomatott ~ Farkas, hogy mielőbb elküldhesse – többek között – Gaussnak. Alapgondolatát már régebben felfedezte, 1820 körül, és erre célzott 1823. nov. 3-án apjához írt levelében: „A semmiből egy új más világot teremtettem.” Merészen elvetette a párhuzamosok euklidészi axiómáját; egy új párhuzamossági axióma alapján előbb a hiperbolikus geometriát vázolta fel, majd az általa abszolútnak nevezett geometriát dolgozta ki. Ez utóbbinak speciális esete az euklidészi geometria. Az elméletéből kifejlődött nem euklidészi geometriákhoz kapcsolódik a fizika általános relativitáselmélete. Munkáját kortársai – Gauss kivételével – nem értették meg és nem méltányolták. Tőle függetlenül N. I. Lobacsevszkij orosz matematikus is hasonló eredményekre jutott. Igen jelentős a komplex számok elméletét tárgyaló Responsio c. dolgozata. – Az MTA a két ~ tiszteletére 1903-ban ötévenként kiadandó Bolyai-díjat alapított a bárhol és bármely nyelven megjelent legkiválóbb matematikai mű jutalmazására, amit azonban csak két ízben, 1905-ben és 1910-ben adott ki. A matematikusok tudományos egyesületét Bolyai János Matematikai Társulatnak nevezték el. – M. Appendix, Scientiam Spatii absolute veram exhibens : a veritate aut falsitate Axiomatis XI Euclidei (a priori haud unquam decidenda) independentem: ... (Marosvásárhely, 1832); Geometriai vizsgálatai. (Kiadta, életrajzzal és magyarázattal ellátta Stäckel Pál, magyarra fordította Rados I. Bp., 1914); B. J. Appendix (Kárteszi Ferenc bevezetésével, megjegyzéseivel és kiegészítésénél, Bp., 1952).
Bródy Imre
Gyula, 1891. dec. 23. – Mühldorf, 1944. dec. 20. v. 21.): fizikus, a kriptontöltésű izzólámpa feltalálója. A budapesti tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1917-ben doktori értekezésében elsőnek számította ki az egyetemes gázok kémiai állandóját kvantumelméleti módszerekkel, 1919-ben Kluphathy Jenő mellett tanársegéd a műegy.-en. A fehérterror elől Göttingenbe emigrált. Itt a Nobel-díjas fizikus, Max Born munkatársa volt. Hazatérte után, 1923-ban az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának munkatársa lett. Az általa kidolgozott kriptonlámpa gyártásához kutatásai alapján, Ajkán építették fel a világon az első gazdaságosan üzemelő kriptongyárat. A kriptonlámpa 1937-ben jelent meg először a világpiacon és hatalmas sikert aratott. Bródyt 1944-ben a fasiszták elhurcolták és Németországban, meg is halt.
Róla nevezték el az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évenként átadásra kerülő, 1950-ben alapított Bródy Imre-díját.
Erzsébet Amália Eugenia
München, 1837. dec. 24. – Genf, 1898. szept. 10.): Ausztria császárnéja, Magyarország. királynéja. A Wittelsbach-családból származó Miksa bajor hg. leánya. 1854. ápr. 24-én I. Ferenc József neje lett. Sokat tartózkodott Mo.-on, jó kapcsolatot tartott fenn m. arisztokratákkal, politikusokkal és művészekkel. Falk Miksától tanult magyarul. Személyi kapcsolatai révén igyekezett elősegíteni a kiegyezést. Fia, Rudolf trónörökös és férje összeütközése, majd Rudolf öngyilkossága után kedélye elborult. Luccheni olasz anarchista ölte meg Genfben. – Irod. Falk Miksa: E. királynéról. Visszaemlékezések (Bp., 1898. Magy. Kvtár, 64. sz.); Márki Sándor: E. Magyarország királynéja (Bp., 1899).
Neumann János
Bp., 1903. dec. 28. – Washington, 1957. febr. 8.): századunk egyik legkiemelkedőbb matematikusa, egyetemi tanár. Budapesten érettségizett az evangélikus gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait párhuzamosan Zürichben és a bp.-i tudományegyentemen végezte. Zürichben vegyészmérnöki oklevelet; Bp.-en matematikai doktorátust szerzett. Matematikai alkotó munkáját már középiskolás korában megkezdte, 1927-ben a berlini, 1929-ben a hamburgi egy. magántanára. 1930-ban a princetoni (USA) egy. vendégelőadója, 1931-től tanára. 1933-ban elfogadta az Institute for Advanced Study (Princeton) állandó tanári állását. 1954-ben az USA Atomenergia Bizottságának (U. S. Atomic Energy Commission) tagjává nevezték ki s e minőségben működött haláláig. Munkássága kezdetén elsősorban matematikai logikával és halmazelmélettel foglalkozott; tőle származik a halmazelmélet egzakt megalapozása. A kvantumelmélet terén klasszikus értékű eredményei a fizikai mennyiségek mérése elméletének matematikai alapvetése, az ún. „tiszta” kvantummechanikai állapotok fogalmának bevezetése stb. E vizsgálataival kapcsolatosak a Hilbert-tér operátorainak elméletében végzett kutatásai. A Haar-féle invariáns mértékfogalmat felhasználva bebizonyította analitikus paraméterek bevezethetőségét kompakt csoportokon, s ezzel megtette az első lényeges lépést a Hilbert-féle híres ún. ötödik probléma megoldásához. Tőle származik a Bohr-féle majdnem periodikus függvények elméletének kiterjesztése topologikus csoportokra. A játékelmélet is elsősorban neki köszönheti létrejöttét és ezzel együtt a közgazdasági jelentőségében azóta általánosan elismert ún. operációkutatás is. Fontos szerepe volt az elektronikus számítógépek kifejlesztésében. Ennek alapvető gondolatai (a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasításrendszer stb.) tőle származnak. Jelentős szerepe volt az atomenergia felszabadítására vonatkozó elméleti feladatok megoldásában is. Szerkesztője volt az Annals of Mathematics (Princeton) és a Compositio Mathematica (Amsterdam) folyóiratnak, az Amerikai Matematikai Társulatnak 1951 – 53-ban elnöke volt. Számos tudományos testületnek, köztük az USA, Olaszo., Hollandia akadémiáinak tagja, nagy hírű egyetemek (Princeton, Harvard, Columbia stb.) díszdoktora volt. 1956-ban elnyerte az USA Atomenergia Bizottságának Enrico Fermi-díját. – Főművei:. Zur Einführung der transfiniten Ordnungzahlen (Acta Scientiarum Mathematicarum Szeged, 1923); Zur Theorie der Gesellschaftspiele (Mathem. Ann. vol. 100. 1928); Allgemeine Eigenwerttheorie Hermitescher Funktionaloperatoren (Ann. of Mathem. vol. 33. 1932); Mathematische Grundlagen der Quantenmechanik (Berlin, 1932); Die Einführung analytischer Parameter in topologischen Gruppen (Ann. of Mathem, vol 34, 1933); Almost periodic functions in a group (Trans. Amer. Mathem. Soc. 36, 1934); On rings of operators (F. J. Murrayvel, Ann. of Mathem. 37. 1936. és Trans. Amer. Mathem. Soc. 41. 1937); Theory of games and economic behavior (O. Morgensternnel, Princeton University Press, 1944); On rings of operators. Reduction theory (Ann. of Mathem. 50. 1949); Functional operators (I – II.. Ann. of Mathem. Studies Princeton Univ. Press. 1950); John von Neumann Collected Works (Oxford-London-Paris, 1961 – 62); A számológép és az agy (Bp., 1964); Az automaták elmélete (I. – II., Fizikai Szle, 1967 – 68).
Királyhegyi Pál
Bp., 1909. dec. 27. – Bp., 1981. aug. 7.): író. Budapsten érettségizett, majd Amerikába került, ahol magyar. lapoknál újságíróként dolgozott, de volt pincér, munkás és hivatalnok is. 1927-31-ben Hollywoodban statiszta, később forgatókönyvíró. 1931-ben hazatért, a Pesti Napló c. lap munkatársa lett, de rendszeresen írt az Új Idők és a Színházi Élet c. lapokba is. 1938-ban Angliába ment, ahol a Daily Telegraph c. lapnak dolgozott, és fordítással foglalkozott. 1941-ben ismét hazatért. 1944-ben deportálták. Hazatérése után a Ludas Matyi és a Képes Figyelő munkatársa lett. 1950-ben kitelepítették. Miután visszatérhetett Bp.-re, alkalmi szellemi munkákból élt, mert nem publikálhatott. 1956 után ismét megjelenhettek írásai, kabarékban konferansziéként működött. – Főművei:. Az idegen (r., Bp., 1932); A férfi jön, megy (r., Bp., 1936); Női szeszély (elb., Bp., 1937); A becsület nem szégyen (r., Bp., 1941); Ötezer dollár jutalom (kisr., Bp., 1942); A gengszterek nem nőnek az égig (kisr., Bp., 1947); Az ígéretek földje (kisr., Bp., 1947); Mindenki nem halt meg (r., Bp., 1947); A lejtőn felfelé (r., Bp., 1947); Maud Coutney mestersége (r., Bp., 1948); A ház közbeszól (r., Bp., 1957); Hogyan szerezzünk ellenségeket (humoreszkek, Bp., 1970); Ami sürgős, az ráér – Könnyű kis gyilkosság – Macskazene (humoreszkek, színművek, Bp., 1972); Csak te és ők – Mit kerestem én Amerikában? ! (humoreszkek, jelenetek, Bp., 1974); Első kétszáz évem (önéletrajzi r., Bp., 1979); Négyszemközt önmagammal (humoreszkek, Bp., 1980).
Ruttkai Éva
Bp., 1927. dec. 31. – Bp., 1986. szept. 27.): színésznő, Jászai-díjas (1955, 1959), Kossuth-díjas (1960), érdemes művész (1966), kiváló művész (1971), Ruttkay Ottó testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa. Pályáját ötéves korában, gyermekszínészként a Lakner-féle Gyermekszínházban kezdte. Gyakorlatot a színpadon szerzett, színészmesterséget Makay Margittól tanult. 1945-ben Jób Dániel szerződtette a Vígszínházba. Első szerepe beugrás volt Tolnay Klári helyett Molnár Ferenc A hattyú c. vígjátékának Alexandra szerepébe. 1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színházban játszott, majd visszatért a Vígszínházhoz (akkor Magy. Néphadsereg Színháza), amelynek haláláig tagja volt. Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiválót nyújtott. Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon, és egyéni bájjal adott elő sanzonokat, melyeket nagylemezei örökítettek meg az utókor számára (Kalapok; Hogy volt? ); utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt L. Bellon: Gyöngéd kötelék c. darabjában 1986. ápr. 24-én. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt. 1987-ben leánya, Gábor Júlia Ruttkai-emlékdíjat alapított és 1989-ben a Bp. II. Keselyű utcában Emlékszobát rendezett be gondos gyűjtéssel Latinovits Zoltán és Ruttkai emléktárgyaiból. Pályája emlékezetét töredékekből, levelekből, feljegyzésekből, alkalmi írásokból Parancsolj, tündérkirálynőm! c.-mel Szigethy Gábor állította össze (1989). – Főszerepei:. Emily (Wilder: A mi kis városunk); Lujza (Schiller: Ármány és szerelem); Johanna (Shaw: Szent Johanna); Heléna (Shakespeare: Szentivánéji álom); Lüzisztraté (Arisztophanész: Címszerep); Cleopatra (Shakespeare: Antonius és Cleopatra); Sebastian (Shakespeare: Vízkereszt); Lídia (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Zilia (Heltai Jenő: A néma levente); Inken (Hauptmann: Naplemente előtt); Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Natasa (Tolsztoj-Piscator: Háború és béke); Karenina Anna (Tolsztoj: Címszerep); Erzsébet (Brucker: Angliai Erzsébet); Kassandra (Euripidész: A trójai nők); Lavinia (O'Neill: Amerikai Elektra); Maggie (Williams: Macska a forró tetőn); Alexandra (Molnár Ferenc: A hattyú); A színésznő (Molnár Ferenc: A testőr); Jolán (Molnár Feenc: Az ördög); Annie (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban); Ranyevszkaja (Csehov: Cseresznyéskert); Jelena Andrejevna (Csehov: Ványa bácsi); Nyina (Csehov: Sirály); Charlotte von Stein (P. Hachs: Lotte); Claire (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása). –Filmszerepei:. Liliomfi (1954); Egy pikoló világos (1955): Budapesti tavasz (1955); Ünnepi vacsora (1956); Éjfélkor 1957); Kard és kocka (1959); Alázatosan jelentem (1960); Fotó Háber (1963); Butaságom története (1965); Történelmi magánügyek (1969); Utazás a koponyám körül (1970); Csak egy telefon (1970); Szindbád (1971); Volt egyszer egy család (1972); Ha megjön József (1975); Abigél (tv, 1978); Egy fiú bőrönddel (tv, 1984); Idő van (1985); Fantasztikus nagynéni 1-2 (tv, 1985).