Január 2011.
Bocskai István
Kolozsvár, 1557. jan. 1. – Kassa, 1606. dec. 29. Erdély fejedelme (1605-1606). Középbirtokos család sarja, ~ György és Sulyok Krisztina fia. A bécsi udvarban apród, majd visszatérve Erdélybe, 1592-től váradi kapitány s a törökellenes párt egyik vezéralakja. Unokaöccse, Báthori Zsigmond fejedelem nevében 1595-ben ő kötötte meg a török elleni szövetséget I. Rudolf császárral, ahogy a törökkel való szakítást ellenző politikai párt megtörésében is ő volt a fejedelem fő támasza. 1595-ben fővezérlete alatt az erdélyi és havasalföldi haderő Giurgiu-nál nagy győzelmet aratott a török seregen. Az ígért császári segítség azonban elmaradt, Erdély pedig egymaga a török erejének nem tudott ellenállni. Báthori lemondott, a fejedelemség területe csatatérré vált és szinte teljesen elpusztult. Amikor 1602-ben Bocskai tiltakozott Basta tábornok rémuralma ellen, Prágába internálták és csak két év múlva engedték haza. A Habsburg uralomból kiábrándulva bihari birtokaira húzódott vissza. A török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor arra biztatta, hogy álljon egy Habsburg-ellenes felkelés élére, s ehhez a török szövetségét helyezte kilátásba. Levelezésük a kassai főkapitány, Belgiojoso kezébe került, aki már régóta leste az alkalmat, hogy lecsapjon Bocskaira és birtokait elkobozza. A végső veszélyben ~ megnyerte a hajdúkat, s ezek 1604. okt. 15-én Álmosd és Diószeg között szétszórták a Bocskai ellen vonuló császári sereget. A hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok élén indította meg ~ az idegen uralom elleni szabadságharcot. Hamarosan, csatlakozott hozzá az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605 végére Mo.-nak a töröktől el nem foglalt része és Erdély a fölkelők birtokában volt, miközben -Bocskait 1605. febr.-ban a medgyesi ogy. Erdély, 1605. ápr.-ban a szerencsi ogy. Mo. fejedelmévé választotta. I. Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Bocskai is békére hajlott, egyrészt azért, mert a szabadságharc eredményeit veszélyeztette a felkelők táborán belül a hajdúk és a nemesek egyre élesedő ellentéte, másrészt pedig azért, mert nem akarta magát a török karjába vetni, ami pedig elkerülhetetlen lett volna, ha szakít a Habsburgokkal. A Porta a segítség ürügyén további területeket akart magának foglalni. Az 1606 végén megkötött bécsi béke biztosította a magyar. rendi jogokat és a vallásszabadságot, s a hét tiszai vármegyét ~ élete tartamára Erdélyhez csatolta. Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a tizenöt éves török háborúnak is véget vetett. A szabadságharc győzelmeinek kivívóit, a hajdúk zömét Bocskai kiemelte a földesúri fennhatóság alól és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le, ahogy a székelységnek is biztosította korábbi kiváltságait. Végrendeletében a független Erdély fenntartását kötötte utódai lelkére, amelyik kedvezőbb külpolitikai körülmények közt majd megvalósíthatja a szultán és a császár birodalma közt az ország egységét és a nemzeti királyságot. – ~ politikai levelezését kiadta Thaly Kálmán: B. I. leveleskönyve 1605. márc. 20. ápr. 29. (Magy. Tört. Tár, XIX. 1874); Szilágyi Sándor: B. I. és Illésházy I. levelezése 1605-és 1606-ban (Tört. Tár, 1878. I.). A szabadságharc és a bécsi béke iratai a Magy. Országgyűlési Emlékek XI. és XII. kötetében jelentek meg. (Kiadta Károlyi Árpád, Bp., 1899-1917).
Bozzay Margit, Horváth; Bozzay Boldizsárné
Kemenesszentpéter, 1893. jan. 3. – Bp., 1942. márc. 17. író. Cikkei, versei és novellái könnyed olvasmányosságukkal nagy népszerűségre tettek szert a nőolvasók körében. 1939-ig a Pesti Napló asszonyrovatát vezette, aztán a Reggeli Magyarország belső munkatársa és a Kincses Újság főmunkatársa. – M. Regényei: Tizenötéves feleség (Bp., 1936); Kenyér és szerelem (Bp., 1937); A lecke vége (Bp., 1939); Egy pár selyemharisnya (Bp., 1940); Bécsi randevú (Bp., 1941).
Papp László
Szentes, 1905. jan. 4. – Bp., 1989. jan. 28. birkózó, edző, jogász. 1928-ban a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált, 1951-ben a Testnevelési Főisk.-n birkózó szakedzői oklevelet szerzett, 1961-ben mesteredző. 1928-tól 1934-ig Bp.-en joggyakornok, 1934-től 1938-ig a Pestvidéki Törvényszéken bírósági jegyző, majd titkár. 1938-tól 1942-ig Gödöllőn, ill. Újpesten járásbíró, 1942-től 1945-ig a Pestvidéki Törvényszéken bíró, 1945-től 1949-ig Szentesen a Csongrád megyei Földhivatal vezetője, a helyi földreform irányítója. 1949-től 1956-ig a Pest megyei Bíróság tanácselnöke, 1957-től 1971-ig a Legfelső Bíróság bírája. 1971-től az FTC jogtanácsosa. 1923-tól 1944-ig a Magy. Atletikai Club (MAC) birkózója. 1928-ban az amszterdami olimpián kötöttfogás kisközépsúlyban olimpiai 2. helyezett. 1927-ben kötöttfogás kisközépsúlyban, 1933-ban szabadfogás félnehézsúlyban Európa-bajnok. 1925-ben kötöttfogás nagyközépsúlyban, 1926-ban és 1934-ben kötöttfogás középsúlyban Európa-bajnoki 3. helyezett. 1926-tól 1934-ig hétszeres m. bajnok birkózásban. 1932-ben súlyemelésben, kisnehézsúlyban is m. bajnok. A MAC 28. klubbajnoka, 1925-től 1934-ig 15-szörös m. válogatott, 1935-től 1944-ig a m. birkózóválogatott szövetségi kapitánya. 1945-től 1949-ig Szentesen edzősködött; 1949-től 1970-ig az FTC birkózó szakosztály vezető edzője, közben 1950-től 1955-ig a m. birkózó válogatott keretedzője. A Magy. Birkózó Szövetség edzőbizottságának elnöke, 1970-től az FTC elnökségi tagja, 1970-től 1973-ig az FTC Módszertani Osztály vezetője. Az FTC örökös tagja, 1984-ben az FTC Aranydiplomása. – M. A szabadbirkózás (Bp., 1944); A birkózás edzésmódszere (Matura Mihállyal, Bp., 1952); A szabadfogású birkózás (Matura Mihállyal, Bp., 1953, 2. átdolg. és bőv. kiad. Bp., 1958, németül Berlin, 1957); A kötöttfogású birkózás (Matura Mihállyal, Bp., 1955); A birkózás. Kötött- és szabadfogású (Bp., 1964. 2. átdolg. és bőv. kiad. Bp., 1970).
Bárdi Ödön
Pilisborosjenő, 1877. jan. 5. – Bp., 1958. jún. 24. színész, rendező. Kereskedelmi akadémiát végzett, majd 1897-ben Rákosi Szidi színészisk.-jából a Vígszínház szerződtette. Nagy epizodista lett, az első vígszínházi társulat egyik jelentős alakja. 1916-tól rendezőként működött, a 20-as években a Városi Színház rendezője volt. 1912-től tanított az Orsz. Színészegyesület Színészisk.-jában. 1951-től haláláig ismét a Vígszínházban játszott. Felesége volt Medveczky Bella énekesnő. – Főszerepei:. Káplán (Bródy: Tanítónő), titkosrendőr (Schubert–Berté: Három a kislány), hadbíró (Beyerlein: Takarodó). – Mintegy száz néma- és hangosfilmben játszott, többnyire epizódszerepeket. – Filmek:. A szabadkai dráma (1909); Kacagó asszony (1929–30); Márciusi mese (1934); Hetenként egyszer láthatom (1937); Tanítónő (1945); Hannibál tanár úr (1956); Tanár úr kérem (1956); Bolond április (1957). –
Karácsony Sándor
Földes, 1891. jan. 10. – Bp., 1952. febr. 23. pedagógiai, filozófiai író, egyetemi tanár. 1918-ban a bp.-i egy. bölcsészkarán oklevelet szerzett. Közben Genfben, Münchenben, Bécsben, Grazban volt tanulmányúton. Az I. világháborúban hadirokkant lett. 1918–19-ben Kassán, 1919-től 1927-ig Bp.-en tanár, majd az MTA szótári bizottságának gyűjtő munkatársa. 1929-ben egyik kezdeményezője volt a 101 magyar népdal megjelenésének. 1942-től 1951-ig a debreceni egy. bölcsészkarán ny. r. tanár. Szerkesztője. az Erő c. ifjúsági lapot. A koalíciós korszakban a Szabad Művelődési Tanács elnöke, a szabadművelődési irányzat ideológiai irányítója. Spekulatív módon kidolgozott pedagógiai-filozófiai rendszere – érdekes pedagógiai megfigyelések mellett – egészében véve objektív idealista szemléletet tükröz. – Főművei:. A csucsai front (r., Bp., 1928); Hegyi beszéd (r., Bp., 1937); Barátság és szerelem (Bp., 1938); A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja (Bp., 1939); A könyvek lelke, irodalmi nevelés (Bp., 1941); A társaslélek felső határa és a transzcendensre nevelés (I–II. Bp., 1941–43); Ocsudó magyarság (Bp., 1942); A magyar demokrácia (Bp., 1945); Magyar ifjúság (Bp., 1946); Magyar béke (Bp., 1947); Holdbeli diákélet (r., Bp., 1948).
Csonka János (Szeged, 1852. jan. 11. – Bp., 1939. okt. 27.): gépészmérnök, feltaláló. Iskoláit Szegeden végezte. Apja kovácsműhelyében szerzett elemi műszaki ismereteit külföldi útja során Bécs, Zürich, Párizs és London nagy gyáraiban gyarapította. Visszatérve a bp.-i műegyetem. műhelyfőnöke lett s mint ilyen 1925-ben ment nyugalomba. 1877-ben készítette el az első m. gázmotort, 1884-ben az ún. Csonka féle gáz- és petróleummotort. Bánkival közös találmányuk a nevüket viselő benzinmotor (1890), és a világon elsőként szabadalmaztatták (1893) a benzinporlasztót (karburátor.) Ugyanezen évben, szintén Bánkival együttműködve elkészítette az első m. motorkerékpárt és motorcsónakot, továbbá gázkalapácsot.. A posta részére ő készítette az első motortriciklit (1900) és benzinmotoros autót (1904), mely negyedszázadon át volt használatban. Nyugalomba vonulása után autójavító műhelyt nyitott. Ebből fejlődött ki a későbbi Csonka-gépgyár, a mai Kismotor- és Gépgyár. Az első benzinporlasztót a Műszaki Emléket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport őrzi. A Bánki-Csonka-motor első példánya, az első postatricikli, valamint első autói a Közlekedési Múz.-ban vannak kiállítva.
Fráter Loránd
Érsemjén, 1872. jan. 13. – Bp., 1930. márc. 13. dalszerző. Ludovika Akadémiát végzett, 1906-ban mint huszár kapitány nyugalomba vonult. Már katonatiszt korában foglalkozott irodalmi és zenei tanulmányokkal. Országszerte hangversenyeket adott, amelyeken nagy sikerrel adta elő saját szerzeményű dalait, nótaátiratait. Legtöbb nótájának szövegét is maga írta. Főleg a dzsentrik és az ún. középosztály körében népszerű dalaiból háromkötetes gyűjteményt adott ki. 1910-ben függetlenségi programmal ogy.-i képviselővé választották. 1928-ban Amerikában hangversenyezett. – Ismertebb nótái: Őszi rózsa; Száz szál gyertyát; Tele van a város akácfavirággal stb.
Ferencsik János (Bp., 1907. jan. 18. – Bp., 1984. jún. 12.): karmester, Kossuth-díjas (1951, 1961), érdemes művész (1952), kiváló művész (1954), Bartók-Pásztory-díjas (1986). 10 éves korától Bodrogi Lajos kántor foglalkozott vele, az orgonajáték mellett a klasszikus összhangzattan rejtelmeibe is beavatta. Hegedűtanulmányait Hoppe István, az akkori Városi (ma Erkel) Színház koncertmestere irányította. Később Sugár Viktor felvette a Nemzeti Zenedébe. Lajtha László professzortól tanult zeneszerzést, Fleischer Antal karmester hangszerelésre és partitúraolvasásra tanította. 1925-ben érettségizett, 1927-ben végzett a Nemzeti Zenedében, s még abban az évben az Operaház fizetés nélküli korrepetitora lett. 1930-ban vezényelt először nyilvánosan (Rimszkij-Korszakon: Seherezádé, balett, bemutató előadás). 1930-31-ben a Bayreuthi Ünnepi Játékok korrepetitora, s ott volt Toscanini minden zenekari próbáján. Később több nyarat töltött Salzburgban, aktív zenei munkával. 1930-tól tanított a Nemzeti Zenedében, kezdetben énekeseket korrepetált, később átvette Fleischer Antaltól a karmesterképző irányítását. 1932-től hangversenyezett a Székesfővárosi Zenekarral; több mint hétszázszor dirigálta e zenekart, ill. utódját, az Áll. Hangversenyzenekart. 1936-ban, Liszt Ferenc halálának 50. évfordulóján Bayreuthban, az Operaház együttese élén a Szent Erzsébet legendáját dirigálta, a következő évben Kölnben a Fideliót (Beethoven) vezényelte. 1938-tól már sokat vezényelt Bécsben és Bp.-en is olyan szólistákkal, mint Bronislav Huberman és Szigeti József hegedűművész. 1940-ben Bartók Béla és Pásztory Ditta búcsúhangversenyét vezényelte a Zeneak.-n. 1942-ben a milanói Scalában dirigálta A csodálatos mandarint, három évvel megelőzve a bp.-i előadást. A nyilas uralom alatt nem nyúlt a karmesteri pálcához. 1945. márc. 10-én és 11-én az Erzsébetvárosi Körben vezényelte a Székesfővárosi Zenekart, márc. 17-én és 18-án a bombasérült Zeneakadémián; mindegyik koncertjén szerepelt Bartók egy-egy műve. 1945-től a Rádiózenekar vezetője. 1945 dec.-ében vezényletével bemutatták Bartók Béla A csodálatos mandarin c. színpadi művét. 1946-ban Bécsben vezényelt, és az újjászervezett Székesfővárosi Zenekarral Prágában. 1948-tól 1950-ig állandó kapcsolatban állt a bécsi operatársulattal. Vezényelte a Lohengrint, az Aidát, a Traviatát, a Don Carlost, az Otellót, a Tannhäusert, a Don Giovannit, a Carment, a Figaro házasságát, a Turandotot, a Borisz Godunovot, a Bolygó hollandit, a Rigolettót stb. 1950-ben minden összeköttetése megszakadt a Nyugattal. Első nyugati útjára csak 1957-ben került sor. Ettől kezdve beutazta az egész világot: Afrika kivételével valamennyi földrészen járt. Kétévenként hosszan tartó körútra indult az Áll. Hangverseny Zenekarral az NSZK városaiba, Angliába, Ausztriába, Olaszo.-ba, Svájcba; gyakran szerepeltek a SZU-ban. Többször járt az USA-ban, Kanadában, D-Amerikában, Japánban és Ausztráliában. Művészi alkatához a bécsi klasszikusok álltak a legközelebb, és mindenek fölött a két legnagyobb modern m. zeneszerző: Bartók és Kodály Zoltán. Az új muzsika befogadója és tolmácsolója volt. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, Lajtha László és Dohnányi Ernő mellett 28 kortárs m. szerző műveit mutatta be. Ő adta elő Ránki György Pomádé királyát, Janáček Katja Kabanováját, A. Berg Wozzeckjét, Britten Peter Grimesját, Humperdinck, Poldini, F. Schmidt, Rimszkij-Korszakov, Wolf-Ferrari, Siklós, Polgár műveit is. A zenekultúrának egyik legkimagaslóbb alakja, művészetét rendkívüli stílusbiztonság, a nemes előadói hagyományok továbbvitele jellemzi. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a m. zene nemzetközi propagálásával is. Neve fémjelzi (Klemperer mellett) a bp.-i Operaház háború utáni működését. Lemezfelvételei külföldi kitüntetésekben részesültek.
Kállay Miklós
Nagyhalász, 1887. jan. 23. – New York, 1967. jan. 14. politikus, miniszterelnök. Genfben és Münchenben tanult, majd Bp.-en szerzett jogi doktorátust. 1920–22-ben a nagykállói járás főszolgabírója, 1922-től 1929-ig Szabolcs vm. főispánja, 1929–30 között kereskedelemügyi államtitkár, 1931-ben ogy.-i képviselő kormánypárti programmal. 1932. okt. 1-től 1935. jan. 9-ig a Gömbös-kormány földművelésügyi minisztere. 1936-tól 1942-ig az Országos Öntözési Hivatal elnöke. 1942. márc. 9-én Horthy Miklós Bárdossy László helyére miniszterelnöknek nevezte ki. Mivel Bárdossy kizárólagos német orientációját veszélyesnek tartotta és nem akarta teljesen megszakítani a Ny-i hatalmakhoz fűződő kapcsolatait. A Nyugat-i hatalmak belpolitikáját e cél érdekében alakította. Politikája kudarcra volt ítélve: egyrészt félve a németektől, nem teljesítette az angolszász hatalmak feltételeit, másrészt tárgyalásaival felkeltette a németek bizalmatlanságát, hogy a háború számukra válságos szakaszában Mo. gazdasági és katonai erőforrásaival korlátlanul rendelkezhessenek, 1944. márc. 19-én megszállták az országot. Ugyanezen a napon menedékjogot kért a bp.-i török követségen, majd ezt önként elhagyta, mire a németek elfogták, később koncentrációs táborban őrizték. 1945 után Olaszo.-ban, majd 1951-ben az USA-ban telepedett le. – Művei:. Hungarian Premier: A Personal Account of a Nation's Struggle in the Second World War (miniszterelnökségének emlékiratai, New York, 1954). –
Bárczy Kató
Opatija, 1921. jan. 24. – Bp., 1989. jún. 20. színésznő. Nevelőapja révén színészgyerek volt; 5 éves korában Herczeg Ferenc: A Gyurkovics lányok c. darabjában szerepelt. Színiiskola nélkül 15 éves korában Hódmezővásárhelyen lett hivatásos színész. 1945-ben Szegeden játszott, majd Bp.-en Békeffi Gábor Pódium Kabaréjában. 1946–49-ben a Művész Színház, 1950–56-ban a Madách Színház tagja volt. Feltűnő szépsége miatt elsősorban az ilyen megjelenést igénylő szerepekben léptették föl. 1956 végén férjével, Szabó Sándor színésszel külföldre távozott. New Yorkban hostess volt egy vendéglőben, később fodrász. Hazatérésük után már csak a Televízió Szomszédok c. sorozatában vállalt kis szerepet (1987–1989). 1938-tól filmezett. Legemlékezetesebb filmalakítása Mária Lujza volt a Háry János filmváltozatában Bán Frigyes rendezésében. – Fősz.erepei: Ida (Emőd–Török: Ida regénye); Gilda Horn (Romasov: Égő híd); Jane (H. Fast: Harminc ezüstpénz); Jacinta (Lope de Vega: Hős falu); Ljuba (Iszajev: Nem magánügy); Adriana (Shakespeare: Tévedések vígjátéka). – I. f. 300000 pengő az utcán (1937); Papucshős (1938); Háry János (1941); Az utolsó dal (1941); Fehér vonat (1943); A tanítónő (1945).
Görgey Artúr
Toporc, 1818. jan. 30. – Visegrád, 1916. máj. 21. honvéd tábornok, az 1848–49-i szabadságharc idején több ízben a honvédsereg fővezére, hadügyminiszter. Elszegényedett középnemesi családból származott. 1832-ben a tullni utászkari iskolában kezdte katonai tanulmányait, 1837-ben hadnagy a m. nemesi testőrségnél, 1842-ben főhadnagy a Nádor-huszároknál, 1845 nyarán leszerelt és a prágai egyetemen vegyészetet tanult. Ő fedezte fel a laurilsavat (Lieb. Ann. 1848). Az 1848. márc.-i események után felajánlotta szolgálatait a kormánynak. 1848. jún. 13-án századossá, majd őrnaggyá nevezték ki az 5. honvédzászlóaljhoz. 1848. szept.-ben elfogatta és a rögtönítélő haditörvényszék ítélete alapján felakasztatta Zichy Ödön grófot, Jelačić kémjét. Része volt az ozorai győzelemben. Határozott magatartása miatt az Orsz. Honvédelmi Bizottmány Kossuth javaslatára tábornokká léptette elő és nov. elején a felsődunai honvédsereg vezérévé nevezte ki. 1848 őszén és telén kitűnt kiemelkedő katonai képességeivel, a gyors manőverezésre, a tüzérség koncentrált felhasználására való készségével, rendkívüli személyes bátorságával és hidegvérével. Kossuth határozott követelése ellenére sem bocsátkozott nyílt ütközetbe, majd Pest kiürítése után az 1849. jan.-i váci nyilatkozatban kinyilvánította megegyezési készségét az 1848-as alapon és elhatárolta magát a Honvédelmi Bizottmánytól. Téli hadjáratával – amelynek kiemelkedő eseménye volt a branyiszkói ütközet – kivonta seregét a forradalmi kormány hatásköréből, tavasszal azonban a bányavárosokon át a hadi helyzet kényszeréből csatlakozott a felső-tiszai sereghez. A kápolnai vereség után a tiszafüred haditanácson maga mellé állítva a katonai vezetők többségét, közrejátszott Dembinszky lemondatásában; a tavaszi hadjárat jelentős sikerére támaszkodva a békepárttal szövetségben nyíltan Kossuth és a radikálisok ellen fordult. 1849. máj. 7-től júl. 14-ig hadügymin. Az orosz intervenció bekövetkeztével jó ideig vonakodott Kossuth rendelkezésére D-re vonulni Komárom alól, ahol júl. 2-án az ácsi csatában sebet kapott. Utóbb nagy kerülővel a Tisza–Maros-szögletbe vonult, de közben tárgyalásokat folytatott, a kormány tudomásával, a cári hadvezetéssel. A temesvári vereség után lemondatta Kossuthot és a kormányt, majd a teljhatalom birtokában Világosnál, aug. 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Az ezután bekövetkezett súlyos megtorlás, a sorozatos kivégzések idején ~ kegyelmet kapott. Klagenfurtba internálták, 1867-ben hazatért és Visegrádon élt haláláig. – M. Mein Leben und Wirken in Ungarn (I–II. Leipzig, 1852, Magyarul: Életem és működésem (I–II. Bp., 1911); Gazdátlan levelek (Pest, 1867). – Irod. Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története (Bp., 1936); Spira György: A magyar forradalom 1848/49 (Bp., 1959); Varga János: A. G.-kérdéshez (Valóság, 1960). – Szi. Illyés Gyula: Két férfi (r., 1950) és Fáklyaláng (dráma, Bp., 1953 –1957); Németh László: Az áruló (történelmi dráma, Bp., 1954)
Bajza József
Szücsi, 1804. jan. 31. – Pest, 1858. márc. 3.: költő, kritikus, szerkesztő, publicista, az MTA tagja (l. 1831, r. 1832). Bajza Jenő költő apja. A reformkor irodalmi életének egyik vezéralakja. Heves vm.-i középbirtokos családból származott. Gyöngyösön és a pesti piaristáknál tanult. Pesten iskolatársa volt Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály és Kossuth Lajos. Jogi tanulmányokat Pesten és Pozsonyban folytatott, ügyvédi vizsgát tett, bár ebben az időben is többet foglalkozott irodalommal. Első romantikus versei az Aurorában és az Aspasiában jelentek meg. Az Aurora irodalmi köréhez, a nyelvi vitákban pedig a neológusokhoz csatlakozott. 1824-ben joggyakorlatra Földváry Ferenchez került. Mint ennek írnoka jutott el az 1825-i országgyűlésre. 1829-ben felesküdött ügyvédnek, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott; birtokát bérbe adta és végleg Pestre költözött. Ettől kezdve kizárólag az irodalomnak élt. Első jelentős kritikai munkája Az Epigramma theoriája (Tud. Gyűjt., 1828), amely körül első nagy irodalmi vitája alakult ki. 1830-ban megindította a Külföldi Játékszín c. könyvsorozatot, amelyből azonban csak egy kötet jelent meg. Ugyancsak 1830-ban indult s Bajza győzelmével fejeződött be a Conversations-Lexikonnal kapcsolatos irodalmi vita, amely megszilárdította Bajza kritikusi tekintélyét. Polémiáiban a polgárosodás eszméinek szószólója volt: szembeszállt a feudális tekintélytisztelettel. Közreműködött a Kisfaludy Társ. megalapításában. A Kritikai Lapoknak (1830–36), az Aurorának (1831–37) s a Jelenkor társlapjának, a Társalkodónak (1832–37) szerk.-je. 1837-től 1843-ig Vörösmartyval és Toldyval az Athenaeumot szerkesztője,. 1837-től 1838 nyaráig az akkor megnyílt pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) igazgatójaja. 1838-ban feleségül vette Csajághy Juliannát. A 40-es évek elejétől főképp az Athenaeumba írott színibírálatai (Játékszín Krónikája) fontosak. 1844-ben szerkeszti. a Történeti Könyvtár c. könyvsorozatot és közvetlenül is bekapcsolódott a reformkor politikai harcaiba. 1847-ben ő szerkezti. az Ellenzéki Körnek külföldön, a mo.-i cenzúra megkerülésével kiadott Ellenőr c. politikai zsebkönyvét. 1847. okt.-től 1848. máj.-ig ismét a Nemzeti Színház vezetője aligigazgató minőségben. 1848-ban a Kossuth Hirlapja c. napilap és 1849-ben az első számmal megszűnt Futár c. lap szerk.esztője. Kinevezték könyvtár igazgatóvá, de állását már nem tudta elfoglalni. A szabadságharc bukása után 1851-ig bujdosott. Élete utolsó éveiben műveit rendezte sajtó alá. Merengő, érzelmes hangú lírájával iskolát, az ún. almanachköltészetet teremtette meg. Hazafias politikai költészetében azonban hangot kaptak a reformkor nagy eszméi is. A szabadságharc után írt versei a zsarnokság gyűlöletéről, a forradalomhoz való hűségéről tesznek tanúságot. – Művei:. Összegyűjtött munkái (I–VI., életrajzi bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Badics Ferenc, Bp., 1899–1901); Válogatott cikkek és tanulmányok (válogatta és a bevezetőt írta Lukácsy Sándor, Bp., 1954); Válogatott művei (válogatta és a bevezetést írta Tóth Dezső, Bp., 1959).