Május 2011.
Greguss Zoltán
Bp., 1904. máj. 5. - Bp., 1986. dec. 20.
színész, érdemes művész (1956), kiváló művész (1972). Pályáját 17 éves korában sógora, Palágyi Lajos szegedi színtársulatánál kezdte. 1928-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasként szerződtette. A következő évben próba közben súlyos baleset érte, gyógyulása négy évet vett igénybe. Utána ismét vidéken játszott, többnyire bonviván szerepeket. 1936-ban Jób Dániel a Vígszínházhoz szerződtette. 1940-ben a Pünkösti Andor vezette Madách Színházban játszott, s itt legemlékezetesebb szerepe Felkai Ferenc Nerójának címszerepe volt. A darab és az előadás tiltakozás volt a fasizmus ellen. 1945 után több fővárosi színházban játszott (Művész Színház, Belvárosi Színház). 1947-ben a Madách Színházban 400-szor játszotta Lennie-t Steinbeck:Egerek és emberek c. darabjában. 1948 elején a Modern Színház ig.-ja volt. 1949-ben a Madách Színház tagja, itt játszott nyugdíjba vonulásáig (1972). Utána a Pesti Színházban lépett fel vendégként Örkény István Macskajáték c. darabjában. Rádiószereplését még a Rákóczi úti stúdióban kezdte, sok filmben és tv-játékban is szerepelt. - F. sz. Ferenc reichstadti herceg (Rostand: A sasfiók); Belcredi báró (Pirandello: IV. Henrik); Nero (Felkai Ferenc: címszerep); Kazinczy Ferenc (Kisbán Miklós: Martinovics); Budai Nagy Antal (Kós Károly: címszerep); Horváth Mihály (Darvas József Szakadék); Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek); Az ördög (Molnár Ferenc: címszerep); Sári bíró (Móricz Zsigmond: címszerep); Szatyin (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Puntila (Brecht: Puntila úr és szolgája, Matti); Claudius (Shakespeare: Hamlet); Csermlényi Viktor (Örkény István: Macskajálék). - Filmek: Az én lányom nem olyan (1937); Fekete gyémántok (1938); Elnémult harangok (1940); Erdélyi kastély (1940); Éjféli gyors (1942); Ópiumkeringő (1943); Gábor diák (1955); Hannibál tanár úr (1956); Édes Anna (1958); Az aranyember. - Tv-filmjei: Sellő a pecsétgyűrűn (1-2. rész, 1966); Az Aranykesztyű lovagjai (1968); A kormányzó (1969); Egyszerű kis ügy (1969); Házassági évforduló (1970); Házasodj, Ausztria! (1970). Tv-portréfilm készült róla (1980).
Kellér Andor
Bp., 1903. máj. 5. - Bp., 1963. aug. 20.
író, újságíró. 18 éves korában Az Újság c. napilap belső munkatársa. 1923-ban Revü címmel rövid ideig színházi és irodalmi lapot is szerk. 1924-25-ben a Világ, majd újból Az Újság munkatársa. A 30-as években különböző napilapoknak dolgozott: a 8 órai Újságnak, a Reggelnek és a Népszavának. Ekkor már három regényével szerzett magának nevet az irodalomban is (A gyűlölet angyala, Szaxofon, Rulettkirály). 1942-ben munkatáborba hurcolták. 1945 után a Világosság napilap olvasó szerk.-je, 1948-1949-ben a Szabadság munkatársa. 1954-56-ban a Művelt Nép c. folyóiratnál dolgozott, 1957-től haláláig az Esti Hírlap főmunkatársa. Ebben az időszakban négy kötete jelent meg, köztük az Író a toronyban c., amellyel országos sikert aratott. - Művei:. A gyűlölet angyala (r., Bp., 1928); Szaxofon (r., Bp., 1929); A rulettkirály (r., Bp., 1936); Zöld gyep, zöld asztal (r., Bp., 1957); Iró a toronyban (írói portrék, Bp., 1958); Bal négyes páholy (r., Bp., 1960); A titkos lakó (tárcák, emlékezések, Bp., 1962); Déliposta (Bp., 1964
Rybár István
Bp., 1886. máj. 7. - Bp., 1971. nov. 18.
fizikus, geofizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1918, r. 1931-49), a fizikai tudományok doktora (1957). A bp.-i tudományegy.-en 1909-ben nyert tanári oklevelet. 1909-10-ben a göttingai egyetemen Waldemar Voigt intézetében képezte tovább magát, s 1911-ben doktorált. 1908-ban bekapcsolódott Eötvös Loránd munkálataiba; eleinte az Eötvös-ingával végzett terepmérésekben vett részt. 1912-től Eötvös tanársegéde, később adjunktusa, 1915-től a bp.-i egyetemi. magántanára. Eötvös betegsége idején, majd halála után mint megbízott folytatta Eötvös egyetemi előadásait. 1922-ben nevezték ki a tudományegyetemre a gyakorlati fizika tanszék ny. r. tanárává, 1940-1949 között a kísérleti fizika tanszék ny. r. tanára. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1962) a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tudományos munkatársa. Az MTA Geofizikai Főbizottságának hosszú időn át tagja, a Magy. Geofizikusok Egyesületének alapító és t. tagja volt. - Tudományos munkássága nagy területet ölel fel. Kezdetben a spektrálanalízis és a fényvisszaverődés terén végzett vizsgálatokat, később Eötvös hagyományait követve főként a torziós inga korszerűsítése és továbbfejlesztése foglalkoztatta. Kitűnő torziós szálakat készített, lényegesen lecsökkentve a gyors hőmérsékletváltozás által okozott zavarokat, a vizuális észlelés helyett bevezette a fotografikus regisztrálást és megvalósította - az észlelés egymás után következő azimutjaiba a műszer automatikus továbbforgatását. Az általa szerkesztett Auterbal elnevezésű, kisméretű, könnyen kezelhető torziós inga a két világháború között külföldön is elterjedt. Műszerfejlesztői munkáját az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben tovább folytatta. Vizsgálta az észlelési idő csökkentésének lehetőségét. Erre vonatkozó felismeréseit 1952-ben közölte. Az intézetben kifejlesztett E 54 jelzésű torziós ingáját 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-vel tüntették ki. Elnyerte az Eötvös-emlékérmet (1957). - Főművei. Eötvös Loránd tudományos működése (Eötvös L. Emlékkv, Bp., 1930); Fizikai mérések (Bp., 1931); Eötvös vizsgálatainak jelentősége (Műszaki Nagyjaink, III., Bp., 1967).
Pálóczi Horváth Ádám
Kömlőd, 1760. máj. 11. - Nagybajom, 1820. jan. 28.):
költő, hagyománygyűjtő. 1773-tól a debreceni ref. kollégiumban tanult. Mivel a papi pályához nem érzett kedvet, 1780-ban kimaradt a kollégiumból s még abban az évben ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. Rövid földmérő mérnöki működés után, 1783-tól fogva, élete végéig Somogy, ill. Zala megyei községekben gazdálkodott. Rendezett anyagi körülmények között élt, de házasélete hányatott volt: első és második feleségétől elvált; a harmadikat, nevelt leányát, már betegeskedve, nem sokkal halála előtt vette nőül. Intenzív és sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki: több kötet versen, két hőskölteményen s egy vígjátékon kívül történeti. nyelvészeti, filozófiai és természettudományi tárgyú műveket, értekezéseket írt, politikai röpiratokat jelentetett meg. 1790 táján már országszerte ismert, népszerű költő volt. Kazinczy Ferenccel éveken át levelezett (később eltávolodtak egymástól); Csokonait bizalmas barátjává fogadta, költői nagyság; ír elsőként ismerte fel. Petrikeresztúri tartózkodása idején (1812 - 1818) a Keszthelyi Helikon mintájára megalakította és összefogta a főként nőírókból álló "Göcseji Helikon"-t. Németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene; agyafúrt ötlettel: a versek megtévesztő átköltésével terelte el magáról a gyanút. Mint diétai követ 1790- től kezdve csaknem minden ogy.-en részt vett: a vallási vitákban a tolerancia álláspontját képviselte; a nyugati feminista mozgalmat is megelőzve szót emelt a nők választási és hivatalviselési joga érdekében. 1789-től a pesti, később a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagja volt. ~ a nyelvéhez i. hagyományaihoz hű, de á felvilágosodás eszméi iránt fogékony köznemesség tipikus. képviselője, a történeti múltra támaszkodó. a régiből (s az ezzel azonosnak tekintett népiből) merítő kulturális haladás ügyének fáradhatatlan munkása. Irodalmi működése is elsősorban ebből a szempontból érdemel figyelmet. Legmaradandóbb munkája (Ó és új mintegy ötödfélszáz énekek c. kéziratos gyűjteménye (1813), mely a századforduló népszerű dalanyagának páratlan, nagybecsű tárháza: régi (történet) énekeken és népdalokon kívül újabb keletű népies és műdalokat is tartalmaz, köztük ~ sok saját szerzésű dalát. Első, egyben kritikai kiadását szerk. Bartha Dénes-Kiss József (Bp., 1953). Az MTA és az OSZK sok kiadatlan munkáját őrzi. - F. m. Hunniás (hősi eposz, Győr, 1787); Holmi (versek, I - III., Pest, ill. Győr, 1788 - 1793); A tétényi leány Mátyás királynál (vígjáték, Pest, 1816); Rudolphias (hősköltemény, Bécs, 1817).
Jendrassik György
Budapest, 1898. május 13. - London, 1954. február 8.)
akadémikus gépészmérnök, a Diesel-motorok továbbfejlesztője, a gázturbina-technika úttörője, a Ganz-gyár utolsó nagy vezérigazgatója. A József Műegyetemen kiváló professzorok tanították (mint például Bánki Donát, Hermann Miksa, K. Jónás Ödön, Kürschák József, Nagy Dezső, Wittmann Ferenc, Rejtő Sándor, Schimanek Emil, Zipernowsky Károly), de közben - Kármán Tódor segítségével - a berlin-charlottburgi műszaki egyetem diákja (1919/20), ahol a Physikalische Geselischaftban hallgatta Planck, Einstein, Nerst stb. előadásait is. Oklevelének megszerzése után azonnal a Ganz-gyár kötelékébe lépett. 1922-47 között a gyár fejlesztő mérnöke, osztályvezetője, főmérnöke, felügyelője, főfelügyelője, igazgatója, 1939-től vezérigazgatóhelyettese, 1942-től vezérigazgatója. Első szabadalma a Ganz-Jendrassik-féle "Belső égésű hőerőgép és ehhez való üzemjárás" témában ismert, amely tulajdonképpen kis- és középteljesítményű, gyorsjárású, kompreszor nélküli nyersolajmotor. Az első motorok 1927-ben készültek el és először vasúti sínautókba kerültek. Külön önálló motorszerkesztési osztály alakult a gyárban. 1929 keltezésű másik nagy találmánya, a "Radiális áramlású gázturbinakerék, elsősorban állandó nyomású gázturbinákhoz" c. szabadalma. A 30-as évektől motorjait és kísérleti gázturbináját is kifejleszti (utóbbit a Ganz-gyáron belüli önálló Találmánykifejlesztő és Értékesítő Kft. keretében); 1939-ben jelent meg a 75 kW teljesítményű gázturbináját (21,1%-os hatásfokkal) leíró előadása nyomtatásban, és polémiája Schimanek Emil professzorral. 1943-ban az MTA levelező taggá választotta (székfoglalójára nem került sor, ezért 1948-ban kizárták, 1989-ben rehabilitálták). 1947-ben - az itthoni támadások miatt - egyik külföldi hivatalos útjáról nem tért vissza; előbb Argentínában akart letelepedni, azután Londonban a Metropolitan Vickers manchesteri cégének igazgatója lett; 1949-től a Power Jets Research and Deverlopment Ltd.-t állami vállalat tanácsadója. Halála előtt megalapította a Jendrassik Developments Ltd.-t és kidolgozta utolsó, nyomáscserélő tanulmányát. 77 elfogadott szabadalma volt. Halála utáni elismerések: elismerő nekrológok angol szaklapokban; Jendrassik György Emléklap a GTE Energia- és Vegyiparigép Szakosztályának 25 éves jubileumán (1983); posztumusz Széchényi-díj (1989); utcanév Budapesten, Miskolcon; sírja Londonban (S. W. Steatham Cemetry, Rowan Rv. Grave No. 57560, Square 36, Roman Catholic Section).
Dsida Jenő
Szatmár, 1907. máj. 17. - Kolozsvár, 1938. jún. 7.
romániai magyar költő. Kolozsvárott jogot tanult. Ügyvédi irodában dolgozott Szatmárban és Kolozsvárott. 1927-37-ben szerk. a Pásztortűz c. folyóiratot, 1935-től a kolozsvári Keleti Újságot: Titkára volt a Pen Club romániai m. szakosztályának. Szívbaja fiatalon sírba vitte. Az erdélyi m. irodalom egyik legígéretesebb tehetsége volt. - M. Leselkedő magány (Kolozsvár, 1928); Magyar Karaván Itálián keresztül (útirajz, Nagyvárad, 1933); Nagycsütörtök (Kolozsvár, 1933); Angyalok citeráján (Kolozsvár, 1938); Válogatott versek (Rónay György bevezető tanulmányával, Bp., 1944); Tóparti könyörgés (válogatott versek és műfordítások, Áprily Lajos bevezető tanulmányával, Bp., 1958); Arany és kék szavakkal (versválogatás, Bp., 1965).
Irinyi János
Nagyléta, 1817. máj. 17. - Vértes, 1895. dec. 17.
vegyész, feltaláló, ~ János mezőgazda fia. A bécsi műegy.-en kémiai tanulmányokat folytatott, majd a hohenheimi gazdasági főisk.-t végezte el. 1836-ban bécsi tanárának, Meissnernek egy sikertelen kísérlete nyomán jutott arra az ötletre, hogy a káliumklorátot ólomperoxiddal helyettesítse a foszforos gyufa fejében, s evvel feltalálta a zajtalanul gyúló gyufát. E találmányát Rómer István 60 forintért vásárolta meg. Része volt a reformkor iparfejlesztési mozgalmában. 1840-ben Pesten gyújtógyárat alapított, mely 1848-ig működött. 1848-ban Kossuth Lajos az állami gyárak főfelügyelőjévé nevezte ki, majd 1849-ben a nagyváradi lőporgyárnál és ágyúöntésnél alkalmazta. A szabadságharc bukása után bujdosott, néhány hónapig Pesten az Ujépület foglya volt, később a debreceni István Gőzmalomnál kapott alkalmazást, közben szüleinél Nagylétán kísérletezett. 1868-tól 1872-ig szolgabíró Bihar vm.-ben, majd egy ideig az István Malom ig.-ja. Utána kataszteri biztos, a debreceni cukorgyár és a Tisza Biztosító Társ. ellenőre. A mezőgazdasági gép- és vegytan területein is említésre méltó tevékenységet fejtett ki, először alkalmazta a vetést, szántást és boronálást együttesen végző gépszerelvényt, és eredményesen kísérletezett talajjavítási módszerekkel. Kémiai tárgyú cikkeket írt. - Főművei:
. Über die Theorie der Chemie im allgemeinen und die der Schwefelsäure insbesondere (Berlin, 1838); A vegytan elemei (Nagyvárad, 1847
Pethes Sándor
Kassa, 1899. máj. 20. - Bp., 1981. jún. 29.
színész, érdemes művész (1954) és kiváló művész (1974), ~ Imre színész fia. A Színművészeti Akad. elvégzése után 1920-ban az Apolló Kabaréhoz szerződött, 1922-től negyedszázadon át a Nemzeti Színház tagja volt, utána haláláig a Vígszínházban játszott. 1935-46 között az Országos Színészegyesület Színészképző Isk.-jában, 1949-50-ben a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n volt tanár. Kiváló komikus volt, évtizedeken át Dénes Györggyel alkottak humoros kettősöket és gyakran szerepeltek különböző kabarékban és pódiumokon. Idősebb korában drámai szerepekben is kiváló volt. Alakításait finom ízlés és mértéktartás jellemezték. 1924-től játszott filmszerepeinek száma 170, többnyire epizódszerepeket játszott. A televízió megindulásától foglalkoztatta. Filmeken sajátos műfaja a paródia volt. - Főszrepei:. Ösztövér, majd Orrondi, majd Dudás (Shakespeare: Szentivánéji álom); Pathelin mester (Ismeretlen szerző); Keszeg András (Shakespeare: Vízkereszt); Diafoirus (Moliere: A képzelt beteg); Báró Házy (Hevesi Sándor: Elzevir); Forgalmista (Zilahy Lajos: Süt a nap); Berregh (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Foldal (Ibsen: John Gabriel Borkman); Lajos (Szigligeti Ede: Szökött katona); Masham (Scribe: Egy pohár víz); Rank doktor (Ibsen: Nóra); Figaro (Beaumarchais: A sevillai borbély); Frigyes (Locher: Szülők lázadása); Öreg zsidó (Miller: Közjáték Vichyben). - Filmszerepei: Rongyosok (1925); A kék bálvány (1931); Lila ákác (1934); Budai cukrászda (1935); Magdát kicsapták (1938); Szegény gazdagok (1938); Bors István (1939); Pepitakabát (1940); Juj nem kell megijedni - és Így jártok ti (1941).
Winkler Lajos
Arad, 1863. máj. 21. - Bp., 1939. ápr. 14.
vegyész, gyógyszerész, egyetemi tanár, az MTA tagja (1, 1896, r. 1922). Egy: i tanulmányait 1883 - 85-ben Bp.-en végezte. 1889-ben avatták gyógyszerészdoktorrá, 1890-ben Than Károly tanársegéde lett. 1893-ban egyetemi magántanárrá képesítették és egyidejűleg adjunktussá nevezték ki. 1902-ben lett rk. tanár. Than Károly halála után 1909-ben a kettéosztott tanszék analitikai és gyógyszertani részének ny. r. tanárává és az I. sz. kémiai intézet ig.-jává nevezték ki. 1933-ban vonult nyugalomba, azonban másfél évig még helyettesként előadott és vezette az intézetet. Munkásságával az analitikai kémia területén új utakat nyitott és eredeti elemzési módszereket dolgozott ki. Elsősorban precíziós gravimetriával, gázanalizissel, víz- és gyógyszervizsgálatokkal foglalkozott. A vízben feloldott oxigén meghatározása (1888) c. doktori értekezésében közölt módszer "Winkler-féle jodometriás meghatározás" néven vált klasszikussá. Vizsgálta a gázok abszorpció-koefficiensét különböző oldószerekben, méréseihez készülékeket szerkesztett, adatai még ma is a legpontosabbak. A gőzsűrűség meghatározásánál a Dumas-féle eljárást egyszerűbbé tette. Új alapokra fektette a súlyelemzést, a "kehelytölcsérben" szűrés és a "javítószámok" bevezetésével. Saját módszereit W. Böttger: Die chemische Analyse c. sorozat 1931- és 1936-ban megjelent két kötetében foglalta össze. Megállapította a gázok oldhatósága és a belső súrlódásuk közötti "Winkler-féle összefüggés"-t. Jodid- és bromid-meghatározásaival elérte, hogy a halogének analitikáját világviszonylatban m. szakterületnek tekintik. Jód-brómszámmeghatározási módszerét ma is általánosan használják. A korszerű gyógyszerészképzés egyik hazai megteremtője. A gyógyszervizsgálat terén kidolgozott számos új módszerét a Magyar Gyógyszerkönyv 3. és 4. kiadása foglalja magában. 1895 - 1896-ban szerk. a Chémiai Folyóiratot, három évtizeden át a Magyar Gyógyszerészi Közlöny főmunkatársa volt. Külföldi és m. folyóiratokban megjelent dolgozatainak száma meghaladja a kétszázat. Születési centenáriuma alkalmából az angol "Thalanta" c. nemzetközileg becsült szakfolyóirat 1963-ban külön számot adott ki. A mai m. kémiai tudomány több vezető egyénisége ~ tanítványa volt. 1964-ben a gyógyszerésztudományi kar kétévenként kiosztásra kerülő Winkler-emlékérmet alapított, mellyel az egyetem a gyógyszerésztudomány egy-egy kimagasló művelőjét kívánja jutalmazni. - Főműve:. Untersuchungsverfahren für das chemische Laboratorium (Stuttgart, 1936). -
Rákosi Szidi, Kremsner
Ötvös, 1852. máj. 28. - Bp., 1935. okt. 20.
drámai színésznő. Rékosi Jenő és Viktor testvére, Beöthy László színigazgató anyja. Először 1867-ben lépett fel a budai Népszínházban, 1868-ban beiratkozott a színitanodába, 1870-ben a Nemzeti Színház tagja lett. 1872-ben férjhez ment Beöthy Zsolthoz és megvált a színpadtól. 1877-ben elvált férjétől és a Népszínházhoz szerződött. 1885-től ismét a Nemzeti Színház tagja. 1892-ben színiiskolátt nyitott, 1909-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Művészete öregkorában érte el a tetőfokát, mikor kellemetlen idős nőalakok ábrázolásában érvényesült ösztönös, egyszerű eszközökkel dolgozó játékmodora és nagy mesterségbeli tudása. Számos filmszerepet is alakított. - Főszerepei:. Luca (Kisfaludy: Csalódások), Perkálné (Harsányi: Vén gazember), Tóti Dorka (Gaál: A peleskei nótárius), Tóni mama (Csathó: Az új rokon), Pásztorné (Zilahy: A tábornok). - I. f. A szerető (1918), Barbárok (1919), A vén gazember (1924), Csárdáskirálynő (1927), Szép Pongráczné krinolinja (1929), Rabmadár (1929), Élet, halál, szerelem (1929).
Svéd Sándor
.
Bp., 1906. máj. 29. - Bécs, 1979. jún. 9.
operaénekes (bariton). Tanulmányait a bp.-i Zeneművészeti Főiskolán ,Szabados Bélánál végezte, majd Olaszországban Mario Sammarcónál és Riccardo Stracciarinál tanult. 1927-ben, oklevelének megszerzését követően a bp.-i Operaházban Leoncavallo Bajazzók-jában mutatkozott be. 1931-ben Bécsben vendégszerepelt, 1936-ban ugyanott a Staatsoperbe szerződött. A II. világháború kitörésekor az USA-ba került, ahol 1940-1950 között a Metropolitan tagja volt. Közben a háború befejeztétől kezdve sokat szerepelt Bp.-en is. Csaknem négy évtizeden át készült hanglemezfelvételei világhírűvé váltak. Végakarata szerint Bp.-en temették el a Farkasréti temetőben. - Főszerepei:. Rigoletto (Verdi: címszerep); Don Giovanni (Mozart: címszerep); Posa márki (Verdi: Don Carlos); Scarpia (Puccini: Tosca); Wolfram (Wagner: Tannhäuser); Telramund (Wagner: Lohengrin); Amonarro (Verdi: Aida
Kosáry Emmi
Kisszeben, 1889. máj. 31. - Bp., 1964. okt. 22.
színésznő. Buttykay Ákos zeneszerző felesége. 1909-ben lépett fel először a Király Színházban. 1912-15 közt a bp.-i Operaházhoz szerződött mint koloratúr énekesnő. 1916-ban a Király Színház tagja, 1920-ban a Városi Színházban vendégszerepelt. Tagja volt a berlini Operaháznak, a bécsi J. Strauss Theaternek és a Carlstheaternak is. Az USA-ban is vendégszerepelt. Legnagyobb sikerét a Csárdáskirálynő bemutatóján aratta. Operákban (Mozart: Varázsfuvola, Delibes: Lakmé) és operettekben (Fall: Stambul rózsája, Schubert-Berté: Három a kislány, Buttykay Ákos: Ezüst sirály, Diadalmas asszony) lépett fel.