A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
 



Február 2012.

Magyar Krónika,
Bencsics Klára
Montreál

Galamb József

Makó, 1881. febr. 3. – Detroit, USA, 1955. dec. 4.

gépészmérnök, a Ford Művek főmérnöke. Rövid ideig a diósgyőri vagongyárban működött, majd az aradi MARTA (Magyar Automobil Rt. Arad) gyárban a gépkocsigyártást tanulmányozta, utóbb Németországban az Adler automobilgyárnál dolgozott. 1903 végén kivándorolt az USA-ba. 1905-ben H. Ford detroiti üzemében mérnök. 1908-ban kezdték gyártani az általa konstruált T-Ford-kocsit, amelyet a szellemes tervezés, ötletes technikai megoldás és megbízhatóság jellemzett. Másik kiemelkedő alkotása a Fordson traktor (1918–20), mely az USA-ban mintaképül szolgált a traktorgyártás számára. Ő szervezte meg a gépkocsik futószalagon való gyártását. Bolygókerekes sebességváltója és villamos gyújtóberendezése kora gépkocsitechnikájának kimagasló alkotásai voltak.

Vitéz Dr. Béres József

Záhony, 1920. február 7. – Budapest, 2006. március 26.
Széchenyi-díjas kutató, a Béres Csepp megalkotója.
Kezdetben gyári munkás Záhonyban a fűrésztelepen, majd 1938–1940 között kertészetet tanul a Duna–Tisza közi Mezőgazdasági Kamara Kertmunkásképző Iskolájában, Kecskeméten. 1941-ben bevonul katonának, közben középiskolai levelező tanulmányokat folytat a kassai II. Rákóczi Ferenc Premontrei Gimnáziumban. 1943-ban frontszolgálatra kerül, ezért a tanulmányok is félbemaradnak. 1945-ben kerül vissza a frontról, sérülések következtében bal karja és válla lebénult. 1947-ig hadigondozott, jövedelmét kertészetből egészíti ki. 1947-ben megházasodik, Papp Katalin tanítónőt veszi el. 1948-ban a a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumban 28 évesen leérettségizik. 1948–1950-ben szövetkezeti ügyvezető Záhonyban, majd építőipari munkás Nyírmadán.
1954–1963 között az Állami Mezőgazdasági Gépállomás kisvárdai laboratóriumát vezeti. Közben 1961–1965 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán egyetemi tanulmányokat végez, 1965-ben diplomázik agrármérnökként. 1964–1989 között a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos munkatársa, az intézet Tudományos Tanácsának tagja. Széles érdeklődésére jellemző, hogy 1955–1972 között talajtani, analitikai, talajgenetikai, térképszerkesztési, üzemtani, kórélettani, környezetvédelmi, kemizálási, tápanyag-gazdálkodási tanfolyamokat végez. Általános élettanból és agrobiokémiából szerzett Summa cum laude doktori címet 1968-ban. 1973–1976 között a Kisvárdai Járási Kórház laboratóriumában másodállásban dolgozik.
1972-ben alkotta meg a nyomelemeket komplex formában tartalmazó humángyógyászati készítményt, amely később Béres Csepp néven vált közismertté. Elismertetéséért szélmalomharcot vívott. Bár sok ezren könyörögve fordultak hozzá a gyógyszerért, de a hatóságok börtönnel fenyegették, ha terjeszti a készítményt. A segítő szándék és a börtön közötti csapdahelyzet igen megviselte. 1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás indul ellene, de 1976-ban bejelenti a szabadalmat. 1978-tól forgalomba is kerülhet, gyógyhatású készítményként. 2000-ben hivatalosan is gyógyszerré nyilvánították. A gyógyszer erősíti az immunrendszert, és jótékony hatású a daganatos betegségek gyógyításában. Az utóbbi években a nevét viselő cégcsoport elnökeként, és a szintén nevét viselő alapítvány tiszteletbeli elnökeként visszavonultan élt Kisvárdán. 1987-ben mutatták be Kósa Ferenc által 1976-ban és 1986-ban róla és munkásságáról forgatott, „Az utolsó szó jogán” című dokumentumfilmjét.
1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2002-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.

Csók István

Sáregres, 1865. febr. 13. – Bp., 1961. febr. 1.

festő, Kossuth-díjas (1948 és 1952); kiváló művész (1952). A bp.-i Mintarajztanodában Greguss János, Székely Bertalan, Lotz Károly, 1886-87-ben a müncheni akadémián Löfftz, Hackl, végül 188889-ben a párizsi Julian Ak.-n Bouguereau, Robert-Fleury növendéke volt. Ezután évekig Münchenben élt, s képeivel nagy nemzetközi díjakat nyert (Ezt cselekedjétek…, 1890; Árvák, 1891 stb.). 1896-ban csatlakozott a Hollósy Simon vezette nagybányai csoporthoz, s a nyarakat Nagybányán töltve Bp.-en élt. 1903-ban Párizsba költözött, s festészete egyre inkább közelebb került a posztimpresszionisták foltfestéséhez, színei az impresszionisták keveretlen ragyogásához. Ekkor készültek nevezetessé vált aktos kompozíciói (Műteremsarok, 1905, MNG; Thámár, 1906, Római Galéria; Vámpírok, 1909 stb.). Hazatérve 1911-ben nagy állami aranyérmet nyert (Wlassics-arckép, MNG). 1914-ben gyűjteményes kiállításon mutatta be addigi alkotásait a Műcsarnokban. Ebben az időszakban festette legszebb és legérettebb képsorozatait (a kislányáról festett Züzü-képek, 1910-15; Balatoni sorozat, 1916-31; Sokác képek, Tulipános láda 1910 után, Arcképek, Keresztapa reggelije 1911-32 stb.). 1920-ban a Szinyei Társ. elnökévé választották. 1921-től 1932-ig a Képzőművészeti Főiskola. tanára. A II. világháború kitöréséig egyenletes és fejlődő erővel dolgozott új (Zsuzsánna, Lila fauteuil, Margit-híd bővítése, tájképek stb.) és régebbi témáin (Nirvána). A háború azonban lefékezte munkakedvét és munkabírását, amelyet a felszabadulás magas kora miatt már csak részben adhatott vissza. Danaföldvári tájképeit festette akkor (1947). 1951-ben betetőzte életművét a Háború és Béke hármas kompozíciójával. 1949-ben a Magyar Képzőművész- és Iparművész Szövetség elnökévé választotta. Egyike volt azon kevés számú nem olasz művésznek, akinek önarcképét az Uffizi-képtár kitüntetésképpen gyűjteményében kifüggesztette. Műveinek túlnyomó része az MNG ben található, ahol 1965-ben emlékkiállítása volt. – M. Emlékezéseim (Bp., 1945). – 

 


Dessewffy Emil, gróf

Eperjes, 1814. febr. 16. – Pozsony, 1866. jan. 10.

politikus, közgazda, az MTA tagja (l. 1843, ig. 1853, t. 1858) és elnöke. ~ Aurél (1846–1928) apja. Külföldi utazás után Szabolcs vm.-i birtokát modernizálta, majd 1844-től 1847-ig mint a Budapesti Híradó főszerkesztője képviselte a bátyja, ~ Aurél által kezdeményezett, fél engedményekkel dolgozó konzervatív irányzatot. 1849 után az 1847-es önállóságot propagáló ókonzervatívok egyike, az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) egyik újjászervezője, 1855-től 1866-ig az MTA elnöke, majd a Földhitelintézetnek is elnöke. Része volt az 186o-i ún. októberi diploma előkészítésében. 1861-ben Pozsony képviselője volt. – Művei:. Alföldi levelek (Buda, 1842); Parlagi eszmék (Pest, 1843); A magyar vám és kereskedési ügy (Pest, 1847); A fenforgó ausztriai kérdésekről (Bécs, 1856); Az MTA és nemzetségünk feladatai (Pest, 1865). – 

Ambrus Zoltán

Debrecen, 1861. febr. 22. – Bp., 1932. febr. 28.

író, műfordító, kritikus, az MTA l. tagja (1911). Bp.-en végezte jogi tanulmányait; 15 évig a Magyar Földhitelintézet tisztviselője. Arany László figyelt fel a lapokban megjelent cikkeire, és egyengette útját az irodalomban. 1885-ben Párizsban irodalmi előadásokat hallgatott. Főleg a francia színjátszás érdekelte. Hazatérve a Fővárosi Lapok, A Hét, majd a Nyugat munkatársa, ezekben a folyóiratokban jelent meg legtöbb regénye, elbeszélése, irodalmi és színházi kritikája. Első regénye – egyben egyik legjelentősebb műve –, a Midás király 1891-ben jelent meg. Ebben a regényében és korábban írt tárcáiban is előszeretettel a városi, polgári világ életét ábrázolta. 1900-tól ő szerkesztője az Új Magyar Szemlét és Voinovich Gézával a Klasszikus Regénytárt, 1903–05 között Bródy Sándorral és Gárdonyi Gézával a Jövendő c. hetilapot. 1916-ban a Nemzeti Színház dramaturgja, majd igazgatója volt (1917–22). A Kisfaludy (1899) és Petőfi Társaságok. tagja. A századforduló magyar prózájának egyik kiemelkedő művelője, Flaubert, Maupassant, A. France tanítványa. Különösen finom lélektani megfigyelései miatt az új m. színikritika megteremtője. A francia realista próza kitűnő fordítója és méltatója. – Fő művei:. Midás király (r., Bp., 1891); Giroflé és Girofla (r., I–II. Bp., 1901); Berzsenyi báró és családja (Tollrajzok a mai Bp.-ről, Bp., 1902); A. Z. munkái (I–XVI. Bp., 1906–13); Vezető elmék (Irod. tanulm. Bp., 1913); Színházi esték (Bp., 1914); Kultúra füzértánccal (Bp., 1951); A tóparti gyilkosság (Kisregények és válogatott elb. Sajtó alá rendezte Fallenbüchl Zoltán, Bp., 1961); A. Z. levelei (Sajtó alá rendezte Fallenbüchl Zoltán, Bp., 1963). – 

Csanádi Árpád

Pestszenterzsébet, 1923. febr. 23. – Bp., 1983. márc. 7.

sportvezető, labdarúgó, edző. Testvére ~ Ferenc labdarúgóedző, felesége Erdődi Katalin atléta, testnevelőtanár. 1941-ben a Pestszenterzsébeti Kossuth Gimn.-ban érettségizett, 1941-től 1943- ig a Pázmány Péter Tudományegy.-en jogot hallgatott, 1948-ban a Testnevelési Főisk.-n testnevelőtanári oklevelet szerzett, 1969-ben az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) Bölcsészettudományi Karán az olimpiák történetéből doktorált. 1946-tól 1950-ig a Ferencvárosi Torna Club (FTC) labdarúgója. 1948–49-ben a m. bajnokcsapat tagja, 1946-tól 1950-ig az FTC-ben 47 bajnoki mérkőzésen szerepelt. 1956-tól 1957-ig az FTC labdarúgó-szakosztályának edzője. 1974-ben az FTC örökös bajnoka. 1948-tól 1949-ig a bp.-i Sz. Imre Gimn. testnevelőtanára, 1949. szept.-től 1962-ig a Testnevelési Főisk. Sportjáték Tanszékének munkatársa, tanársegéd, adjunktus, majd docens. 1952-ben a helsinki olimpián a m. csapat technikai vezetője. 1958-tól 1983-ig a Magy. Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára, 1962-tól 1983-ig az Orsz. Testnevelési és Sport Hivatal (MTS OT, ill. OTSH) elnökh.-e, 1966-ban a bp.-i atlétikai Európa-bajnokság szervező bizottságának elnöke. 1964-től 1983-ig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, 1968-tól a NOB programbizottságának elnöke; 1975-től 1979-ig és 1982-től 1983-ig a NOB végrehajtó bizottságának tagja; 1982-től 1983-ig a NOB sportig.-ja, 1983-ban NOB Érdem-éremmel tüntették ki. – Művei:. Labdarúgás (1-3., Általános rész, technika, Játékrendszer, taktika, Az edzés; TF tankönyv, Bp., 1955/62. 4. átdolg. kiad. Bp., 1978; román nyelven Bukarest, 1956/58; cseh nyelven Prága, 1957; lengyel nyelven Varsó, 1957; bolgár nyelven Szófia, 1957; német nyelven Bp., 1957; Berlin, 1963; albán nyelven Tirana, 1961; olasz nyelven Firenze, 1961; spanyol nyelven Barcelona, 1963; Havanna 1966/68; angol nyelven Bp., 1965; Bp., 1972; Bp., 1978; japán nyelven Tokió, 1967/70; török nyelven Ankara, 1973; orosznyelven Moszkva, 1978/85); Fradi-fiúk Ausztráliában (Bp., 1957); Labdarúgás alapfokon (Bp., 1961, 2. bőv. kiad. Bp., 1965).

Auguszt József

Bp., 1875. febr. 27. – Bp., 1948. jún. 18.

cukrásziparos. Tanulóévei után anyja bp.-i (ma I., Attila út 2.) cukrászdájában lett segéd. Hazatérve párizsi, londoni tanulmányútjairól elsőnek indította meg Bp.-en a teasütemény gyári termelését (1900). 1901-től önálló, 1908-tól saját üzletében (I., Krisztina tér 1.) csokoládé-bonbont és drazsét is készített. 1916-tól uzsonnatermes cukrászdája (Krisztina tér 3.) kiváló és gazdag áruválasztékával Bp. egyik legkedveltebb cukrászdája volt. Üzletét 1945. jan.-ban légitámadás semmisítette meg.Ma a Kossuth Lajos utcában és a a Sashegy lábánál van  új Auguszt cukrászda. – Irod. Dr. Róka Miklós: A budai Auguszt cukrászda (Tanulmányok Budapest múltjából, XIX., Bp., 1972); A. J. (Vendéglátás, 1977. 9. sz.).

 Arany Bálint

Rinyaújlak, 1901. febr. 28. – Bp., 1987. nov. 24.

gépészmérnök. A csurgói ref. gimnáziumban érettségizett. A bp.-i műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1925-ben. A Svéd Golyóscsapágy Rt. (SKF) alkalmazta 1929-ben. Mint tervezőmérnöknek jelentős szerepe volt a golyóscsapágyak mo.-i elterjesztésében. 1935-ben feleségül vette Köpeczy Ilonát. A II. világháború idején a németellenes tevékenységet folytató Magyar Közösség tagja volt. Része volt a Turul Könyvkiadó és a Magyar Út c. hetilap anyagi megalapozásában és fejlesztésében. 1945-től a Független Kisgazdapárt (FKgP) központjában dolgozott szervezőtitkárként. 1946. dec.-ben letartóztatták a Magy. Köztársaság és a demokratikus rendszer megdöntésére szervezett összeesküvés vádjával. A konstruált műperben (Magyar Közösség-per) elobb halálra ítélték, majd az ítéletet 12 évi fegyházbüntetésre változtatták. 1956-ban szabadult, jogilag rehabilitálták, folytatta mérnöki munkáját, de rendőri zaklatások kísérték élete végéig. Könyve Koronatanú (Emlékirat 1945–57) c.-mel jelent meg 1990-ben Bp.-en. – Irod. Gordos Béla: A. B. halálára (Irodalmi Újság, 1988. r. sz.); Borbándi Gyula előszava a Koronatanú c. könyvhöz (Bp., 1990

 Alfonzó, Markos József

Bp., 1912. febr. 28. – Bp., 1987. máj. 31.

színész, artista, érdemes művész (1969). Egy akrobata csoporttal lépett fel Európában, É-Afrikában 1928-tól 1940-ig. Hazatérése után mint artista és parodista működött a Royal Varietében, a Kamara Varietében s a Moulin Rouge-ban. 1945 után a Royal Revü Színházban, a Vidám Színpadon, a Kamara Varietében lépett fel. 1951-től a Vidám Színpad tagja volt. 1956-ban elhagyta az országot, és 1958-ig Belgiumban pantomim produkciókban játszott. 1958-ban a Fővárosi Operettszínházban szerepelt, majd ismét a Vidám Színpadhoz szerződött. A Budapest Táncpalotában önálló műsora volt. A közélet fonákságait sajátos fanyar humorral parodizálta. Szállóigévé vált a közönséget megszólító mondata: Idefigyeljenek, emberek! A Vidám Színpad Kamaraszínpada 1980. okt. 29-én mutatta be Alfonzó-kabaré c. műsorát. Számos filmben játszott, alakja gyakran jelent meg a televízió képernyőjén. – I. filmjei. Díszmagyar (1949); Költözik a hivatal (1953); Dollárpapa (1956); Puskák és galambok (1961); Csudapest (tv-film, 1962); Meztelen diplomata (1963); Idefigyeljetek, emberek! – (tv-film 1964); És akkor a pasas (1966); Én vagyok Jeromos (1970); Hahó, Öcsi! (1970); Rumra cserélt feleség (tv-film, 1970).

Boldog altorjai báró Apor Vilmos

Segesvár, 1892. február 29. – Győr, 1945. április 

boldoggá avatott püspök.
Neves erdélyi arisztokrata család sarja. A kalocsai jezsuitáknál tanult, majd 1915. augusztus 24-én Nagyváradon pappá szentelték. Gyulai plébánosként 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, mikor a román katonák túszszedő akciója után az elfogott gyulai polgárok ügyében, – többedmagával – kieszközölte a túszok szabadon bocsátását. 1941. február 24-én. 49 éves korában Gyulán szentelték püspökké, március 2-án ünnepélyes keretek között vonult be Győrbe. Serédi Jusztinián bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott. A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben. (1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma.) Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet tiszt dulakodás közben halálosan megsebesítette. Április 2-án, húsvét hétfőn hajnali 1 órakor, belehalt sérüléseibe. Holttestét a karmelita templom kriptájában temették el. 1986. május 23-án a székesegyházban helyezték végső nyughelyére. 1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta. Budapesten teret neveztek el róla.  Izrael államtól a Világ Igaza elismerésben részesült. A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola 2000. január 1-jétől felvette Apor Vilmos vértanú püspök nevét, mivel amióta egyházi tulajdonba került nevelési elvei nagyon közel állnak a főpap szellemiségéhez (a főiskola egy tűzeset miatt 2004-ben Vácra költözött).

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.