Január 2012.
Balogh Béla
Székesfehérvár, 1885. jan. 1. – Bp., 1945. márc. 30.
filmrendező. 1904-ben a Népligeti Színkör tagja volt, majd vidékre szerződött énekes bonvivánnak és rendezőnek. 1908-ban Újpesten, 1911-ben Bp.-en működött. Az I. világháborúban megrokkant. Leszerelése után a Royal Orfeumban, a Kristálypalotában szerepelt, majd ügyelő az Operában. Később mozit vezetett. 1916–18-ban az Astra-gyár, 1919 őszén a berlini Star filmvállalat rendezője, 1920–24-ben főrendező. 1941-ben Bp.-en saját filmvállalatot alapított. Filmszínészképző iskola létesített és vezetett. – Filmei: Toprini nász (1917, némaváltozat); Hivatalnok urak (1918); A császár katonái (1918); A Pál utcai fiúk (1917, 1924). A Tanácsköztársaság alatt rendezett filmjei: A baba; Nantas; Tilos a csók; Az ötödik osztály (1920); Lengyelvér (1920); A tizenegyedik (1920); A megfagyott gyermek (1921), majd a hangosfilm-korszakban: Az édes mostoha (1935); Havi 200 fix (1936), Mária két éjszakája (1940), Rózsafabot (1940), Ne kérdezd ki voltam (1941), Ópiumkeringő (1943). – Irod. Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig (Bp., 1962); Nemeskürty István: A magyar film története (Bp., 1965).
Berczelly Tibor, Berczeller
Bp., 1912. jan. 3. – Bp., 1990. okt. 15.
kardvívó, sportlövő, edző. Unokaöccse Szőcs Bertalan tőrvívó, edző. 1929-től 1932-ig a Ludovika Akadémia hallgatója, 1940-ben SPOTI vívómesteri oklevelet szerzett, vívó szakedző, 1964-ben mesteredző. 1930-tól 1938-ig csapattiszt a Nádor-laktanyában, 1940-től 1944-ig a SPOTI vívótanára, 1946-ban ny. őrnagy, 1947-tól 1948-ig a TF tanára, 1948-tól a M. Nemzeti Bank tisztviselője, főfelügyelő. – 1930-tól 1944-ig a Honvéd Tiszti Vívó Klub vívója, sportlövője, 1945-től 1946-ig a Toldi Miklós SC, 1946-tól 1953-ig a Csepeli MTK, 1954-től 1955-ig a Bp. Vörös Meteor vívója. Vívóként 1936-ban a berlini olimpián, 1948-ban a londoni olimpián, 1952-ben a helsinki olimpián az olimpiai bajnok kardcsapat tagja, 1952-ben kard egyéniben és a tőrcsapat tagjaként olimpiai 3. helyezett. 1937-től 1954-ig 4-szeres világbajnok (csapat). 1937-ben a kard egyéniben VB 2. helyezett, 1954-ben szintén a kard egyéniben VB 3. helyezett. 1935-ben az Európa-bajnok kardcsapat tagja. 1935-ben a főisk. világbajnok kard- és tőrcsapat tagja, 1933-ban a főisk. VB 2. helyezett tőrcsapat tagja, 1935-ben kard egyéniben főisk. VB 3. helyezett. 1935-től 1954-ig 28-szoros m. bajnok. Kardvívásban 1934-től 1954-ig 47-szeres, tőrvívásban 1948-tól 1950-ig 3-szoros válogatott, 1955-től edző is, 1972-től a Bp. Vörös Meteor vívószakosztály edzője. Sportlövőként csapatbajnok, 1947-ben válogatott
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert
Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.
erdélyi magyar író és költő .Magyarországon csak halála után fedezték fel az erdélyi magyar irodalom nagy alakját. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet saját ősi nemzetségének történetén szűrve, 1050-től egészen a jelenkorig. 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceau?escu elnökségének éveiben Romániában könyveit betiltották.[1] 1985 őszén Wass Albert értesítést kapott az Interpoltól, hogy Nicolae Ceau?escu szekuritate ügynököket küldött át Amerikába, mint diplomatákat a washingtoni követség és a clevelandi konzulátus mellé. „Ezeknek egyik feladata az, hogy engem eltegyenek láb alól" – írta Wass Albert.
Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
A Wass család eredete az Árpád-korig vezethető vissza, és egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak. A család 1744-ben, Mária Teréziától kapott grófi címet. Nagyapja, Wass Béla országgyűlési képviselő majd Szolnok-Doboka vármegye főispánja volt.[7] Apja Wass Endre (1886–1975), anyja losonczi báró Bánffy Ilona (1883–1960) unokatestvérek voltak.
A Kolozsvár melletti Válaszúton, a Bánffy-kastélyban született 1908. január 8-án. Szülei korán elváltak, így leginkább nagyapja, Wass Béla jelentette a biztos pontot gyermekkorában. Középiskolai tanulmányait Kolozsvárott a Farkas utcai Református Kollégiumban végezte. 1926-ban érettségizett.
Debrecenben, a Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, és szerzett erdészeti diplomát. A németországi Hohenheimben és Párizsban, a Sorbonne-on tovább tanult, és újabb erdőmérnöki, és vadgazdasági diplomákat szerzett. Erdélybe apja betegsége miatt 1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező sorkatonai szolgálati idejét töltötte. Első felesége unokatestvére, Wass Ilona lánya, báró Siemers Éva (1914–1991) lett. „Családi nyomásra 1935-ben feleségül vettem unokahúgomat, a hamburgi Siemers Évát. Így sikerült csak megóvnunk a családi birtokot a csődbejutástól.”
Hat gyermek (Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre) apja, akik közül Csaba hároméves korában meghalt. Wass Huba jelentős karriert futott be az amerikai hadseregben. Dandártábornoki rangot ért el, és részt vett egyebek között az 1991-es Sivatagi vihar hadművelet harcászati terveinek kidolgozásában. Nagyapja, Wass Béla (1853–1936) halála után átvette az egyházi tisztségét, így az erdélyi magyar református egyház kerületének főgondnoka lett.
A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) alapján Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi szerkesztője lett.
Háború alatt: Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek »keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak karácsonykor tértem vissza." Ezt a feladatot olyan jól látta el, hogy kétszer is megkapta a vaskeresztet. Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944 áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború vége felé közeledvén a szovjet csapatok (majd később a románok is) egyre beljebb nyomultak. 1944 decemberében mutatták volna be egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató az ostrom miatt elmaradt. A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta.
Emigrációban : Először Sopronba utazott, majd 1951-ig Németországban élt, Bleichbachban, később Hamburgban. Onnan négy fiával, 1951. szeptember 21-én az amerikai hatóságok megfelelő vizsgálatainak lefolyása után (egészségügyi, illetve hatósági vizsgálatok) az Egyesült Államokba utazott, ahol nyugdíjaztatásáig, a Floridai Egyetemen a nyelvi laborban dolgozott technikai segédszemélyzetként (ő kezelte a magnószalagokat). Feleségét tüdőbaja miatt nem engedték beutazni az Államokba, ő Endre fiával Németországban maradt, később el is váltak.
A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését. A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Ez történt akkor is, amikor a Wiesenthal alapítvány tett feljelentést ellene, mivel azok között az emberek között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt. Az USA az ügy átvizsgálása után ejtette a vádakat. Wass Albert többször is azt állította, hogy a román kommunista állam titkosrendőrsége, a Securitate merényletek sorozatával igyekezett őt megölni – ezt azonban nem sikerült bizonyítania.
Wass Albert 1952-ben újranősült, a skót származású Elisabeth McClaint (1906–1987) vette feleségül.Az Egyesült Államokban töltött emigrációja során a Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő Ocala Nemzeti Park területén lakott haláláig (egyes híradások szerint öngyilkos lett). Ténylegesen (bár ez nem bizonyított) saját vadászpuskájával végzett magával: szájába vette a puska csövét, s elsütötte a fegyvert. Astorban (Florida) halt meg 1998-ban. Nehéz anyagi helyzetbe került, mert szélhámosok kiforgatták a vagyonából (ami leginkább temérdek könyvének szerzői joga volt). Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak.
Magyar állampolgársága : A magyar sajtóban évekig tartotta magát az a vélekedés, hogy Wass Albert magyar állampolgárságát, többszöri kérvényezése ellenére, haláláig sem kapta vissza, s állampolgársági kérelmét a magyar állam rendre elutasította, arra hivatkozva, hogy a párizsi békeszerződés szerint újra automatikusan román állampolgár lett.[forrás?]2007-ben Simicskó István KDNP-s és Babák Mihály fideszes képviselő arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy adjon posztumusz állampolgárságot Wass Albertnek. Az elnöktől azt a választ kapták, hogy ez több okból nem lehetséges, amelyek közül a legfontosabb, hogy Wass 1997-ben már megkapta a magyar állampolgárságot - az író magyar állampolgárként halt meg. Ugyanakkor az állampolgárságot igazoló okirat csupán egy éves időtartamra szólt, melyet az író sérelmesnek tartott, s nem is élt vele.
Irodalmi munkássága : A fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült (ezt a díjat 1940-ben is megkapta) és több irodalmi társaság is tagjává fogadta. Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők című antológiában így méltatta:
„Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám
Regények, novellák, elbeszélések
1934 Farkasverem, 1940 Csaba, 1940 Mire a fák megnőnek, 1940 Jönnek! 1941 A titokzatos őzbak (novellák), 1941 Csalódás (Az ÜNNEP 1941. augusztus 15-ei számában), 1943 A kastély árnyékában, 1943 Egyedül a világ ellen, 1943 Vérben és viharban, 1944 Tavaszi szél és más színművek, 1945 Valaki tévedett (novellák 1945-49-ből), 1945 A költő és a macska (elbeszélések), 1947 A rézkígyó 1949 Zsoltár és trombitaszó – Örökösök (novellák, karcolatok, levelek – posztumusz kisregény 1949-ből), 1949 Adjátok vissza a hegyeimet!, 1951 Ember az országút szélén, 1952 Elvész a nyom, 1953 Tizenhárom almafa, 1958 Az Antikrisztus és a pásztorok, 1959 A funtineli boszorkány, 1964 Átoksori kísértetek , 1965 Elvásik a veres csillag, 1967 Magukrahagyottak, 1974 Kard és kasza, 1975 Magyar örökségünk (Tanulmányok, hátrahagyott novellák, írások, interjúk) 1978 Halálos köd Holtember partján, Hagyaték 1989 (Te és a világ (novellák), Eliza (angolul), Igazságot Erdélynek! , Józan magyar szemmel I-II. (publicisztikák), Karácsonyi üzenetek – A temető megindul
Magyar pólus (Újabban fölkutatott versek, novellák, tárcák, közéleti írások, interjúk és levelek) Gyermekkönyvek 1927 Virágtemetés (vers), 1942 Tavak könyve (mese), Tókirály és szile (Tavak könyve mesesorozat) .
A bölcs bölömbika (Tavak könyve mesesorozat ), Évszakok teremtése (Tavak könyve mesesorozat ), Csupafej, a jégmadár (Tavak könyve mesesorozat 4.), Csámpás, a kis ruca (Tavak könyve mesesorozat 5.) 1947 A láthatatlan lobogó (vers) A bujdosó imája, 1946 Erdők könyve (mese), Mese az erdőről (Erdők könyve sorozat 1.) Bulámbuk (Erdők könyve sorozat 2.) A vén gombacsináló (Erdők könyve sorozat 3.) Éjjeli pávaszem (Erdők könyve sorozat 4.) A kis szürke nyúl (Erdők könyve sorozat 5.) A mátyás és az őz meséje (Erdők könyve sorozat 6.) 1971 Válogatott magyar mondák és népmesék A hunok útra kelnek (Hun mondák könyve sorozat 1.) Isten kardja (Hun mondák könyve sorozat 2.) Emese álma (Magyar mondák könyve sorozat 1.) Vérszerződés (Magyar mondák könyve sorozat 2.) Szerencsés Pista (Válogatott magyar népmesék sorozat 1.) A zenélő ezüst kecske (Válogatott magyar népmesék sorozat 2.) A legkisebbik királyfi és a táltos paripa (Magyar népmesék sorozat 3.) A zöldszakállú király fia (Magyar népmesék sorozat 4.) Okos Kata (Magyar népmesék sorozat 5.) A hét holló (Magyar népmesék sorozat 6.) A repülő kastély
Wass Albert Emlékezete
1998. februárjában – még életében – Balassi Bálint-emlékkarddal tüntették ki; a szablyát már halála után fia vette át Budapesten.
2003 márciusában – posztumusz – alternatív Kossuth-díjjal tüntették ki.
2003. április - „Van esély a háborús bűnösként Romániában halálra ítélt Wass Albert erdélyi író rehabilitálására, de ehhez a család aktív segítségére van szükség.” – Ezt Frunda György, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátora jelentette ki a Népújság című marosvásárhelyi lapnak adott interjújában.
2004. A magyarországi szoborállítási hullám elindulásában az erdélyi szoborvita mellett döntő impulzust jelentett a főváros elzárkózása. 2004-ben a Wass Albert Polgári Kör a Vérmezőn szeretett volna egy Wass-portrét - Andrássy Kurta János művét - felállítani. A kezdeményezést azonban az író aggályos külpolitikai megítélésére és jogi helyzetére hivatkozva a baloldali többségű fővárosi vezetés elutasította
2006. augusztus - Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd a kolozsvári ügyészségnél perújrafelvételt kezdeményezett Wass Albert ügyében, aki az 1946-os ítélet óta Romániában háborús bűnösnek számít Wass Albert köztéri szobrai és emlékművei a Kárpát-medencében sok van.
Barcsay Jenő
Katona, 1900. jan. 14. – Bp., 1988. ápr. 2.
festő, grafikus, Kossuth-díjas (1954), érdemes művész (1964), kiváló művész (1969).
Erdélyi fejedelmi család leszármazottja. 1919-ben jött Bp.-re, s beiratkozott a Képzőművészeti Főisk.-ra, ahol 1924-ben végzett. Mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. Az 1926-os év nyarát Makón és Hódmezővásárhelyen töltötte, itt ébredt rá először a tájban rejlő konstruktív szerkezeti erőkre. 1926 őszétől egyéves ösztöndíjjal Párizsba utazott. Itt elementáris erővel hatott rá Cézanne festészete, amely egy életen át bűvöletében tartotta. 1927-ben Itáliában járt, ahol a quattrocento festészet embereszménye, a testek tömegének ábrázolási módja hatott rá. 1929 tavaszán Szentendrére látogatott, ahova később vissza-visszatért, majd itt telepedett le. 1929–30-ban ismét Párizsban dolgozott, ösztöndíájal. Ekkor a kubizmus által hirdetett képalkotási törvényeket sajátította el. 1931-től 1945-ig a Fővárosi Iparostanonc Isk.-ban, 1945-től nyugdíjazásáig a Képzőművészeti Főisk.-a tanított. Ez utóbbi helyen a modern m. művészet valamennyi alkotóját tanította alakrajzra; sokukra életre szóló, elementáris hatást gyakorolt. Egyénisége tanítványai körében fogalommá vált. Korai műveit komor, drámai erő, mély fény-árnyék hatások jellemzik. 1926-ban impresszionisztikus jellegű műveket festett. Párizsi útja után vált a szerkezet alapvető képformáló erővé művein. Itáliai tanulmányútja hatásaként az embereket pszichikai gesztusok nélkül, statikusan, kiegyensúlyozott pózokban ábrázolta. 1929-től a főként Szentendréről és a környező tájról készített művein alakította ki sajátos stílusát, mely a konstruktivizmus egyfajta m. változata. Lényegretörő szemléletét a szerkezeti vonalak hangsúlyozása, a tér és a forma problémáinak következetes kutatása, konstruktivista elven szerkesztett képi rend jellemzi. Művészetében a geometrikus módon absztrahált kompozíciók, konstruktivista tájképek és figurális ábrázolások egymást áthatva, egymással párhuzamosan jelennek meg. Festészete mellett igen jelentős egész pályáját végigkísérő murális munkássága és grafikai tevékenysége is. A m. konstruktív-geometrikus művészet legjelentősebb egyénisége, akinek a kortársakra és a következő nemzedékre gyakorolt hatása szinte felmérhetetlen. Jellegzetes művei: Kintornás (1924); Munkáslány (1928); Szentendre (rézkarc, 1931); Dombos táj (1934); Önarckép (kréta, 1949); Ülő nő (1958); Szentendrei templom kereszttel (1962); Képarchitektúra (1963); Szentendrei mozaikterv (1968, felállítva), a Nemzeti Színház előcsarnokának mozaikja (1968, felállítva); Kék hangulat (1972); Fekete fehérkompozició (1981). Műveit sokszor áttették más technikába: gobelinre, ofszetre, szitára. Fontosabb egyéni kiállításai: Bp.-en a Tamás Galériában (1932), az Ernst Múzeumban (1936, 1941, 1966), az Alkotás Művészházban (1944), a Nemzeti Szalonban (1957), a Műcsarnokban (1970, t98z); Szentendrén 1969-ben.-Könyvei: Művészeti anatómia (Bp., 1953); Ember és drapéria (Bp., 1958); Forma és tér (Bp., 1966
Békeffi László, Békeffy
Szeged, 1891. jan. 14. – Zürich, 1962. jan. 22.
komikus színész, színmű- és kabaréíró, konferanszié. Békefi Antal író fia. Tanulmányait a Színművészeti Akadémián végezte. 1913-21 között Medgyaszai Vilma hívására a Modern Színpadon játszott, közben 1916-17-ben a Pallas Filmgyár ig, ja. 1921-ben az Apollo Kabaréhoz szerződött. 1924-ben megalapította a Vidám Színpadot. 1927-ben Bécsbe, majd Berlinbe szerződött. 1929-ben az Andrássy úti Színház, majd 1936-ig a Teréz körúti Színpad művészeti igazgatója és konferansziéja. 1936-ban megalapította a Lipótvárosi Kabarét, 1939-ben a Pódium Kabaré művészeti ig.-ja. 1936-tól szóban és írásban harcolt a nácizmus ellen. Ezért üldözték és ítélték el. 1943-ban politikai fogolyként a dachaui koncentrációs táborba vitték. 1945 után nem tért haza. A polgári kabarénak egyik legismertebb képviselője volt, különösen konferanszai révén. 1916-18 között filmvállalatot alapított és vezetett és mint filmrendező is tevékenykedett: A halhatatlan asszony (1917). – Főművei:. A város (dráma, Forró Pállal, Városi Színház, 1920); Az esernyő és egyéb színpadi tréfák (Bp., 1921); Bazsarózsa (vígjáték; Raggambi Andrással, Magyar Színház, 1926); Aranypatkó (operett, Városi Színház, 1929); A bécsi menyasszony (vígjáték, Orbók Attilával, Nemzeti Színház, 1931); A néma ember (színmű, Orbók Attilával, Új Színház, 1931); Konferanszainak gyűjteménye (Bp., 1939); Szegény Hannibál és a többiek (Bp ., 1941); A száműzött Pódium (Toronto, 1955)
Baintner János
Liptóújvár, 1815. jan. 15. – Pusztaberki, 1881. aug. 4.
bíró, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1865). 1848-tól a pozsonyi jogak. tanára (állam-, bánya-, kereskedelmi jog), ill. 1850-től 1861-ig ig.-ja. 1854–62 között különböző tisztségeket (bíró, helytartótanácsi tanácsos és tanügyi osztály vezetője) töltött be Pozsonyban és Pesten. 1862-től 1880-ig bp.-i egy.-i tanár (osztrák polgári jog), közben 1863-tól 1869-ig a hétszemélyes tábla szavazóbírája volt. Jelentős szerepe volt a magyar nyelvnek az akadémiai oktatásba való bevezetésében. – M. Magyar régi és új törvényszéki rendelet és törvénykezési eljárás (Pozsony, 1851); Az ausztriai általános magánjog alaptanai (Pest, 1868); A bírósági szervezet és peres eljárás köztörvényi polgári ügyekben (Bp., 1877). – Irod. Apáthy István emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek III. Bp., 1885).
Bisztray Gyula
Fogaras, 1903. jan. 18. – Bp., 1978. jan. 3.
irodalomtörténész, könyvtáros, egyetemi tanár. Az enyedi Bethlen-kollégiumban tanult, ahol Áprily Lajos volt az irodalomtanára. A bp.-i egy.-en szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1923–24-ben a Nemzeti Újság munkatársa, majd 1926-ban az Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ, 1927-től 1934-ig az Egyetemi Könyvtár tisztviselője volt, számos kritikája, esszéje, tanulmánya jelent meg. Közben 1928–29-ben állami ösztöndíjjal a párizsi École des Bibliothecaires hallgatója. 1936-tól a Magyar Szemle h. szerkesztője, 1937-től a Magyar Szemle Társaság főtitkára. 1934-től 1945-ig a Vallás és Közoktatásügyi Min.-ban (VKM) dolgozott, a népművelési, majd az egyetemi ügyosztályon. 1943-tól egy.-i magántanár Bp.-en, 1945–49-ben a III. sz. m. irodalomtörténeti tanszék tanára, 1950-től haláláig az MTA munkatársa. Az irodalomból elsősorban a próza érdekelte. Kiadta Gyulai Pál kritikai dolgozatainak egy gyűjteményét, a Régi Magyar Költők Tárában a Bocskai-kor kéziratait és irodalmi emlékeit, Sárosi Gyula, Jókai, Petelei István, Móricz Zsigmond több művét, nagyapjának, ~ Károly 48-as honvédtisztnek A régi Erdély c. forrásértékű emlékiratait. Szerk. Kerecsényi Dezsővel A magyar próza könyve c. antológiát (I-II., Bp., 1942–48) és Király Istvánnal Mikszáth összes művei kritikai kiadását, ez utóbbiból 31 kötetet ő rendezett sajtó alá; számos névtelenül megjelent írásáról állapította meg Mikszáth szerzőségét. Kiadásait a feldolgozás pontossága, a gondos, elmélyült jegyzetek jellemzik. A Jókedvű magyar irodalom (Bp., 1968) és a Jókedvű magyar tudósok (Bp., 1972) c. anekdotagyűjtemények a humor iránti érzékét bizonyítják. – M. Színházi esték (Bp., 1942); Éltem én is Árkádiában (versek, Bp., 1943); Író és nemzet (tanulmányok, Bp., 1943); Mikszáth néprajza (Salgótarján, 1972); Könyvek között egy életen át (Bp., 1976). – Irod. Sz. F.: Egy élet könyvek között (Magy. Nemzet, 1977. jan. 19.); R. I.: B. Gy. (Kritika, 1978. 2. sz.); (-y): B. Gy. emléke (Magy. Nemzet, 1978. 2. sz.); Vargha Kálmán: B. Gy. (Irod. tört. Közl., 1978. 2. sz.).
Beregi Oszkár
Bp., 1876. jan. 24. – Hollywood, USA, 1965. okt. 18.
színművész. A Színitanodát 1895-ben végezte. Első fellépése még a Várszínházban Romeo címszerepe volt. 1899-ig Temesváron, Kolozsváron, Pozsonyban és a bp.-i Vígszínházban játszott. 1899-ben a bp.-i Nemzeti Színház tagja lett, ahol Szigligeti II. Rákóczi Ferenc fogsága című színművében mutatkozott be. Ekkor elvégezte a bp.-i egyetem. filozófiai szakát. 1907-től 1910-ig Max Reinhardt berlini színházaiban szerepelt, majd visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol 1920-ig működött . 1920-21-ben Bécsben, majd erdélyi, felvidéki és berlini színházakban játszott. 1925 nyarán Amerikában turnézott, 1928-ban ismét Reinhardt szerződtette bécsi színházához. 1930-ban a Magyar Színháznak lett tagja, de fellépett több más bp.-i színházban is. A felszabadulás után a Nemzeti Színház örökös tagja lett, de csak egy szerepben lépett fel (Warwick a Szent Johannában), majd 1946 elején kivándorolt D-Amerikába, majd Hollywoodba, ahol 1953-ig több filmben szerepelt. Itt írta meg emlékezéseit, amelynek kéziratát az OSZK Színháztörténeti Osztálya őrzi. Klasszicizáló beszédstílusa, rendkívül előnyös megjelenése a szerelmes, majd a drámai hős szerepkörében juttatták nagy feladatokhoz. Főszerepei:. Romeo, Hamlet, Lear király (Shakespeare- címszerepek), Ádám (Madách: Az ember tragédiája), Marcus Antonius (Shakespeare: Julius Caesar), Warwick grófja (Shaw: Szent Johanna).-I. f. A gólyakalifa (1917); Aranyember (1918); A kék bálvány (1919); A forradalom gyermeke (1923, osztrák); Rákóczi induló (1933); Dr. Mabuse végrendelete (1933, német); Sivatagi légió (1953, USA); Hívjon fel asszonyom (1953, USA). – ).
Bródy Tamás
Kolozsvár, 1913. jan. 24. – Bp., 1990. júl. 6.
karnagy és zeneszerző, érdemes művész (1963), Liszt-díjas (1969). Zeneszerzői tanulmányait Kodály Zoltánnál, karmesteri diplomáját Unger Ernőnél szerezte meg 1933-ban a Liszt Ferenc Zeneműv. Főiskolán. Azóta bel- és külföldi színházaknál volt karmester. 1937 óta a Vígszínház zenei tanácsadója. 1947-től 1973-ig; a Fővárosi Operettszínház karnagya és zeneiigazgatója. Az Állami Hangversenyzenekart, a Rádiózenekart több ízben vezényelte, az Operaházban is dirigált. Főbb külföldi szereplései: 1935: Bécs; 1938-39, Bern, Luzern; 1955: Szovjetunió; 1958: Csehszlovákia, Románia; 1959: Lengyelo. (a bp.-i Rádió zenekarával); 1963: Olaszo., Bécs, Pozsony stb.– Főművei:. Zongoradarabok (Nocturne); szimfonikus művek: (Vadász-nyitány, Scherzo, Suite stb.); rádió és revüoperettek, zenés vígjátékok: Music hall, Komponált még dalokat zenekari kísércttd, táncdalokat, átdolgozásokat, indulókat.
Balassa György
Bp., 1913. jan. 30. – Bp., 1983. febr. 22.
klarinétművész, tanár, Liszt-díjas (1965). 1923-tól 1933-ig Bp.-en a Nemzeti Zenedében, majd 1933–1936 között a bp.-Zeneművészeti Főiskolán tanult. 1937-39-ben Winterthurban (Svájc) a Rádiózenekar tagja, de a fasizmus terjeszkedése miatt hazatért. 1945-ben a Székesfővárosi Zenekar szerződtette. Az ebből az együttesből szerveződött Magy. Állami Hangversenyzenekar tagjaként, később szólóklarinétosaként működött nyugdíjazásáig (1968). 1948-ban alapító tagként dolgozott a Bp.-i Fúvósötösben, onnan 1953-ban megvált. Több mo.-i bemutató fűződik nevéhez (Bartók: Contrasts; Szervánszky: Klarinét szerenád; Sárközy: Klarinét szimfónia; Kókai: Négy magyar tánc; Weiner: Peregi verbunk stb.). A XVIII-XIX. sz. fordulójának terméséből is sok művet adott közre (Stamitz: d-moll és F-dúr versenymű, G-dúr fúvósnégyes; Devienne: B-dúr klarinétverseny stb.); átiratokat készített klarinétra és zongorára. – Művei:. Klarinétiskola (Berkes Kálmánnal, 1950); A klarinétjáték módszertana (1973); Tanulmányok klarinétra (1974); Az első bécsi klasszikus iskola zongora-klarinétszonátái (Magy. Zene, 1976); Az első bécsi klasszikus iskola klarinétversenyei (Magy. Zene, 1977). –