Június 2012.
Sőtér István
Szeged, 1913. jún. 1. - Bp., 1988. okt. 7.
író, irodalomtörténész, az MTA tagja (1. 1955, r. 1965), Kossuth-díjas (1954), József Attila-díjas (1985). Felesége Jász Veronika grafikus iparművész. Középiskoáit a szegedi piarista gimn.-ban végezte. 1931 és 1935 között a bp.- i Eötvös Kollégium tagja, francia-magyar .-német szakon. 1935-36-ban a párizsi École Normale Supérieure ösztöndíjasa. Doktori értekezését La Doctrine stylistique des Rhétoriques du XVIIe siecle (Bp., 1937) címen jelentette meg. 1936-ban az Eötvös Kollégium francia előadója és könyvtárosa. 1936-tól 1939-ig a bp.-i Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939 és 1945 között közgazdasági pályán működött (a Bp.-i Kereskedelmi és Iparkamara előadója, majd meghívásra a Magy. Gyáriparosok Orsz. Szövetségének titkára), ekkori emlékeiből készült Bűnbeesés c. regénye (1948, átdolgozva: 1961, 1982). 1945-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet tanára, majd 1946. aug. 1-jétől a Vallás- és Közoktatásügyi Min. X. főosztályának h. vezetője, 1947. jún. 1-jétől vezetője. A háború utáni évek összegezése a Hídszakadás (1948) c. kisregénye, valamint a Sötétkamra (1948) c. elbeszéléskötete. 1948 és 1952 között a szegedi egy. tanára, 1952-től a hatvanas évek végéig az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) tanszékvezető egy.-i tanára, 1953-1956, 1963-1966 között rektora. 1956-ban oktatásügyi miniszter helyettes. 1957-től 1983-ig, nyugállományba vonulásáig az MTA Irodalomtörténeti (utóbb: Irodalomtudományi) Intézetének ig.-ja. A magyar irodalom története (I-VI., 1964-65) főszerkesztője. A háború alatti és utáni évekről való emlékeit regényfolyamában örökítette meg: Az elveszett bárány (1974), Budai Oroszlán (1978), Bárányt szoptató Oroszlán (1988). Utóbb korábbi regényeit is a regényfolyamhoz szervesítette, valamint elbeszéléseit, Komoly ének (1984) c. kötetében összegyűjtve. 1960 és 1969 között a Magy. Pen Club elnöke, 1970 és 1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, a Sorbonnet. doktora, a francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje. Írói és tudósi pályája párhuzamosan alakult, bár 1949 és 1960 között szépíróként egyetlen torzótól eltekintve (Egy özvegyasszony élete, 1951) a hallgatást vállalta. Íróként a Válaszban, esszéistaként a Magyar Szemlében és a Nouvelle Revue de Hongrie-ben szerepelt. A Magyarok c. folyóirat közölte Júdás c. drámáját 1947-ben. Először a Színművészeti Főisk. végzős növendékei játszották az Ódry Színpadon, hangjátékként a Rádiószínpad sugározta (1984. aug. 31.), majd a Veszprémi Petőfi Színház vitte színre 1985. márc. 22-én. Fordításában jelent meg Hemingway: Akiért a harang szól; Emily Brontë: Üvöltő szelek; Graham Greene: Hatalom és dicsőség; Thyde Monnier: Folyam c. regénye. Tudatosan kiművelt gondolkodó volt, mind regényeiben, amelyekben a modern értelmiség története foglalkoztatta, mind tudományos munkásságában, a nemzeti és világirodalom történeti és kritikai megközelítésében. - További művei:. Fellegjárás (r., Bp., 1939); Francia szellem a régi Magyarországon (tanulmány, Bp., 1940); Francia-magyar művelődési kapcsolatok (tanulmány, Bp., 1941); Jókai Mór (tanulmány, Bp., 1941); A templomrabló (r., Bp., 1943); Francia-magyar művelődési kapcsolatok (tanulmány, Bp., 1944); A kísértet (r., Bp., 1945); Magyar-francia kapcsolatok (monográfia, Bp., 1946); Játék és valóság (esszék, Bp., 1946); Budai átkelés (elb. Bp., 1946); A szegedi textilkombinát (elb., Bp., 1951); Eötvös József (tanulmány,Bp., 1951); Eötvös József (monográfia, BP., 1953); Romantika és realizmus (válogatott tanulmányok, Bp., 1956); Világtájak (esszé és jegyzetek, Bp., 1957); Madártávlat (útirajzok, Bp., 1959); Édenkert (kisr., és elb., Bp., 1960); Álom a történelemről. Madách Imre és Az ember tragédiája (monográfia, Bp., 1963); Nemzet és haladás. Irodalmunk Világos után (monográfia, Bp., 1963); Tisztuló tükrök. A magyar irodalom a két világháború között (esszék, tanulmányok, Bp., 1966); Vacsora Carmelben (amerikai útinapló, Bp., 1968); Az ember és műve (tanulmányok, Bp., 1971); A sas és a serleg. Akadémiai arcképek (Bp., 1975); Bakator (összegyűjtött kisregény, elbeszéls. és színmű, Bp., 1975); Werthertől Szilveszterig (tanulmányok, Bp., 1976); Tiszta Emma (elb., Bp., 1978); Félkör. Tanulmányok a XIX. századról (Bp., 1979); Gyűrűk. Tanulmányok a XX. századról (Bp., 1980); Komoly ének (elb., Bp., 1984).
Nagy Imre
Kaposvár, 1896. jún. 7. - Bp., 1958. jún. 16.
politikus, miniszterelnök, közgazdasági író, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1950, r. 1953.). Az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanuja. Szegényparaszt családból származott. Felső kereskedelmi iskolát végzett, majd lakatos mesterséget tanult. Mint segéd Diósgyőrött és Kaposvárott dolgozott. 1914-ben bevonult katonának és orosz hadifogságba esett. 1918-ban belépett az oroszországi Kommunista Párt Magyar csoportjába és a Vörös Hadsereg tagjaként harcolt. Hazatérte után (1921) Somogy vm.-ben szervezte a földmunkásmozgalmat. 1925-től 1927-ig az MSZP tagja volt. 1925. november 28-án feleségül vette Égető Máriát. 1928-ban Bécsbe emigrált. 1929-ben visszatért a SZU-ba és a moszkvai Agrártudományi Intézet, majd a Központi Statisztikai Intézet munkatársa. A II. világháború idején a m. nyelvű Kossuth Rádió egyik vezetője Tbilisziben. 1944 végén hazatért Mo.-ra és tagja lett az MKP, majd az MDP Központi vezetőségének és a Politikai Bizottságnak. 1944. dec. 22-től 1945. november 12-ig földművelésügyi, nov. 15-től 1946. márc. 20-ig belügyminiszter. 1950. dec. 18-tól 1952-ig élelmezési miniszter. 1948-ban az országgyűlés elnöke. Ezután a tanítást választotta és megszakításokkal 1948-1956 között a bp.-i Közgazdasági egytemen tanított. Egy rövid időre megszűnt a vezető szerepe a Pártban a mezőgazdaság szocializálásával kapcsolatos ellenvéleménye miatt 1952. jan. 5-től nov. 14-ig begyűjtési miniszter. 1952-ben miniszterelnök helyettes. 1953-tól majdnem két évig miniszterelnök. (1953. júl. 4. - 1955. ápr. 18.). A törvénytelen bebörtönzések feloldása, a kitelepítések megszüntetése és hatálytalanítása, az életszínvonal emelésére tervezett intézkedései szembe állította a Rákosi-Gerő személyi kultusszal. 1955. áprilisában tisztségétől megfosztották és a Pártból kizárták. Ezzel felszámolták az első magyar reformkísérletet. De két éven át tartó miniszterelnöksége alatt született meg és bontakozott ki a sztalinista rendszert elutasító politikai és szellemi mozgalom, mely az 1956-os forradalom és szabadságharchoz vezetett. 1956. okt. 24-től november 12-ig ismét minszterelnök a szovjet csapatok magyarországi megszállásig (1956. nov. 4.) Miniszterelnöksége alatt megszűnt az egypártrendszer Mo.-on, visszaállt a 45-ös szabad választások alapján alakított demokratikus koalíciós rendszer, ami 1947-ben megszűnt. Az ő miniszterelnökségéhez fűződik, hogy a kormány Mo.-ot semlegesnek nyilvánította (1956. nov. 2.) A Kádár-kormány bíróság elé állította. Halálra ítélték és kivégezték (1958. június 16.) - Kivégzésének 30. évfordulóján 1988. június 16-án Nagy Imre emlékművet avattak Párizsban a Pere Lachaise temetőben. 1989. június 16-a óta ezen a napon emlékezik Mo. Nagy Imrére és a szabadságharc többi résztvevőjére. - Művei: Agrárproblémák (Bp., 1949); Egy évtized I-II., (Bp., 1956); Vitairatok és beszédek (1955-1956), Adalékok az újabbkori magyar történelemhez (Magyar Füzetek, Párizs, 1986). -
Kaffka Margit
Nagykároly, 1880. jún. 10. - Bp., 1918. dec. 1.
író, költő. Apját, aki vm.-i főügyész volt, korán elvesztette, a család nehéz körülmények közé került. Mint ingyenes növendék a szatmári irgalmas nővéreknél tanítóképzőt végzett, majd egyévi tanítás után beiratkozott az Erzsébet Nőiskolába, s 1902-ben polgári isk. tanári oklevelet szerzett. 1903-tól Miskolcon tanított. 1905-ben férjhez ment Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz, de néhány év után elvált. 1910-től 1915-ig Bp.-en tanár. Ekkor elhagyta a tanári pályát s már csak a szépirodalomnak élt. Közben, 1914-ben újból férjhez ment Balázs Béla öccséhez, Bauer Ervin orvos-biológushoz. Az I. világháború éveiben férje a temesvári katonai kórházban teljesített szolgálatot, s így ~ második otthona Temesvár lett. A háború utáni spanyolnátha járványnak esett áldozatul, amely kisfiát is elragadta. - ~ a m. irodalom legjelentékenyebb női írója. Már korán, miskolci tanárkodása idején a Nyugat állandó munkatársa: versekkel és novellákkal jelentkezett, de első verseit a Magyar Géniusz már 1901-ben közölte. Első verseskötete (Versek) 1903-ban jelent meg, első prózai kötetével (Levelek a zárdából - Nyár) 1905-ben jelentkezett. A m. írók sorába azonban nem költészete, havam a m. kritikai realizmus fejlődésében jelentős állomást képviselő prózai írásai, elsősorban regényei emelték. Egész életében igazán mélyen csak két téma foglalkoztatta: a dzsentri pusztulása és a nők sorsa a századforduló idején. 1912-ben adták ki első nagy regényét, a Színek és éveket, amely egy nő életútján keresztül a vidéki dzsentri pusztulását mutatja be. Ezt a regényét a kritika nagy elismeréssel fogadta. Az I. világháború megpróbáltatásokkal teli évei művészetét elmélyítették, emberségét gazdagították, haladó világnézetét fejlesztették, nyíltan szembefordult az oktalan vérontással. 1917-ben jelent meg másik nagy sikert aratott regénye, a Hangyaboly, amelyben zárdában töltött gyermekéveit elevenítette fel, élesen bírálva a vallásos zárdai nevelést. Publicisztikai munkássága aránylag lassan fejlődött ki, noha a korszaknak jóformán valamennyi jelentős folyóiratába v. hírlapjába dolgozott (A Hét, Figyelő, Virágfakadás, Az Ujság), igazi nagyságában azonban csak később mint a Pesti Napló munkatársa bontakozott ki. Jelentős volt műfordítói, valamint tankönyvírói működése is. - Főművei:. Versek (Bp., 1903); Levelek a zárdából Nyár (elb., Bp., 1905); Csendes válságok (elb., Bp., 1909); Képzelet királyfiak (mese, Bp., 1909); Tallózó évek (versek, Bp., 1910); Süppedő talajon (elb., Bp., 1912); Színek és évek (r., Bp., 1912); Mária évei (r., Bp., 1913); Két nyár (r.-ek, Bp., 1916); Hangyaboly (r., Bp., 1917); Kis emberek barátocskáim (ifj. írásai, Bp., 1918); Az élet útján (versek, Bp., 1918); A révnél (elb., Bp., 1918); Összes versei (sajtó alá rendezte: Radnóti Miklós. Bp., 1944); K. M. Válogatott művei (válogatta Bodnár György, Bp., 1956, Magy. Klasszikusok); Lázadó asszonyok (I-II. összegyűjtött elb., válogatta és sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1958); Hullámzó élet (cikkgyűjtemény; sajtó alá rendezte Bodnár György, Bp., 1959); Összes versei és műfordításai (sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1961); Regényei (I-II. sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor, Bp., 1962). -
Darvas Iván
született: Darvas Szilárd,[1] Beje, 1925. június 14. - Budapest, 2007. június 3.
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész. Szülei: Darvas János, Antonyina Jevdokimova. 1972-ben vette feleségül Morocza Irént. Két gyermek édesapja.Darvas Szilárd néven született. Gyerekkorát Prágában töltötte, ahol apja újságíróként dolgozott. Anyja orosz származása révén oroszul, és mivel német iskolába járt, németül is megtanult. Otthon és egymás között magyarul beszéltek, amiről Darvas Iván sokáig azt hitte, hogy egy titkos nyelv, amit csak ők értenek. A Színiakadémiát - nem fejezte be, részben a második világháború miatt, részben azért, mert már 21 évesen (1946) szerepet kapott a Művész Színházban Várkonyi Zoltánnál. Ekkor vette fel az Iván nevet, hogy Darvas Szilárd költő, humoristától megkülönböztesse magát.1949-től a Madách Színházban is játszott.1956-ban forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját kihozza a börtönből. Ezért 22 hónap börtönre ítélték a forradalom leverése után. A börtönévek után nem játszhatott, segédmunkásként, egy VII. kerületi, Damjanich utcai műanyagüzemben dolgozott. 1963-ban kerülhetett újra színpadra. Előbb a Miskolci Nemzeti Színházba, majd a József Attila Színházba szerződhetett. Itt a II. József címszerepét, illetve Fredet (Imádok férjhez menni) játszhatta el. 1965-1989 között a Vígszínházba szerződött Várkonyi Zoltánhoz. 1990-től szabadfoglalkozású volt. 1990-ben újra politikai szerepet vállalt, a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben országgyűlési képviselő lett. Mandátumát 1994-ig viselte. Főbb szerepei : Raszkolnyikov (Dosztojevszkij-Ackland: Bűn és bűnhődés)Tuzenbach, Versinyin (Csehov: Három nővér) Firsz (Csehov: Cseresznyéskert) Asztrov (Csehov: Ványa bácsi)Trigorin (Csehov: Sirály)Báró (Gorkij: Éjjeli menedékhely) Popriscsin (Gogol-Lunean-Coggio-Czimer J.: Egy őrült naplója) Larry Slade (O'Neill: Eljő a jeges) Don Quijote (Wasserman-Leigh: La Mancha lovagja) Martin Dysart (Peter Shaffer: Equus) Orfeusz (Jean Anouilh: Euridiké) Antonius (Shakespeare: Antonius és Kleopátra) Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia) Beckett (Anouilh: Beckett vagy az Isten becsülete) Newton (Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok) Színész (Molnár Ferenc: A testőr) Arnolf (Moliere: A nők iskolája) Warwick (G. B. Shaw: Szent Johanna) Moliere (Mihail Bulgakov: Őfelsége komédiása)Peachum (Bertolt Brecht-Kurt Weill: Koldusopera) Felix Unger (Neil Simon: Furcsa pár) Hamm (Beckett: Végjáték) Ludosi, Salieri (Peter Shaffer: Amadeus) Patrick Süskind: A nagybőgő Játékfilmek : Forró mezők (1948) Egy asszony elindul (1948) Díszmagyar (1949) Erkel (1952) Föltámadott a tenger (1953) Liliomfi (1954)Életjel (1954)Rokonok (1954)Budapesti tavasz (1955)9-es kórterem (1955) Gázolás (1955) Mese a 12 találatról (1956) Dollárpapa (1956) - Dr. Szekeres Jenő Bakaruhában (1957) - Sándor Gerolsteini kaland (1957) Új Gilgames (1963) Férjhez menni tilos (1963) Pacsirta (1963) Miért rosszak a magyar filmek? (1964) Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964) A tizedes meg a többiek (1965)Tilos a szerelem (1965) Egy magyar nábob (1966) Kárpáthy Zoltán (1966) Hideg napok (film)(1966) Fiúk a térről (1967) Isten hozta, őrnagy úr (1969) Az idő ablakai (1969) Szerelem (197N.N. a halál angyala (1970)Hét tonna dollár (1973) A Pendragon legenda (1974) Halál a sekély vízben (1994)Hazudós Jakab (1999) A Morell fiú (1999) Waterloo-i győzelem (2000) A Hídember (2002) Szent Iván napja (2002)Macskafogó 2 (hang) (2007)
Ilosfalvy Róbert
Hódmezővásárhely, 1927. június 18. - Budapest, 2009. január 6
magyar operaénekes (tenor) Tanulmányait 1946-1949 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Molnár Imre, Jászó Györgyné és Lendvai Andor növendékeként. 1947-ben a Honvéd Művészegyüttes Énekkarának tagja lett, majd 1954-ben debütált az Operaházban Erkel Hunyadi László című operájának főszerepében. Különlegesen szép hangjának köszönhetően elsősorban drámai és hősi szerepeket játszott, kevesebb lírait. 1966-tól másfél évtizedet töltött külföldön, mint a kölni Operaház állandó tagja, és más nagy zenés színházak, a San Franciscó-i, müncheni, hamburgi, stuttgarti, madridi, római operaházak, a New York-i Carnegie Hall és a londoni Covent Garden vendégművésze. 1982-ben visszatért Budapestre, mint az Operaház magánénekese. 1992 óta a társulat örökös tagja.Főbb szerepei: Bizet: Carmen - Don José Erkel: Hunyadi László - Hunyadi László Erkel: Bánk bán - BánkKacsóh Pongrác: János Vitéz - János Vitéz Offenbach: Hoffmann meséi - HoffmannPetrovics Emil: C'est la guerre - a szökevény Puccini: Bohémélet - Rodolfo Puccini: Manon Lescaut - Des Grieux Puccini: A Nyugat lánya - Ramerrez Puccini: Tosca - Cavaradossi Puccini: A köpeny - Henri Rossini: Tell Vilmos - Arnold Verdi: Macbeth - Macduff Verdi: Rigoletto - Mantovai herceg Verdi: A végzet hatalma - Alvaro Verdi: Az álarcosbál - Riccardo Verdi: A trubadúr - Manrico Verdi: Don Carlos - Don Carlos Verdi: Otello - Otello Verdi: Simon Boccanegra - Gabriele Adorno Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - WalterDíjai :Liszt Ferenc-díj - 1962, Kossuth-díj - 1965, Érdemes művész - 1988
Podmaniczky Frigyes, báró
Pest, 1824. jún. 20. - Bp., 1907. okt. 19.
politikus, író, az MTA l. tagja (1859). Iskolai tanulmányainak elvégzése után Ráday Gedeon megyei követ mellett irnok. 1847-ig Pest vármegyei aljegyző, 1847-ben részt vett a pozsonyi országgyűlésen. 1848-ban a pesti országgyűlés felsőházának tagja és jegyzője. A szabadságharcban huszárkapitány és osztályparancsnok. Világos után büntetésből közlegényként katonáskodott 1850-ig. Ekkor visszavonult a közéleti szerepléstől és szépirodalommal foglalkozott. 1868 - 69-ben a Hazánk c. folyóirat szerkesztője , 1873-tól 1905-ig mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke sokat tett Bp. fejlesztéséért. 1875 - 85 között a bp.-i Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa. 1861 - 1906 között ogy.-i képviselő. 1861-ben az ogy. alelnöke. 1889-től megszűnéséig a Szabadelvű Párt elnöke. Szépirodalmi művei, melyeket korában szívesen olvastak, nem maradandó irodalmi értékek. Naplója és útleírásai sok adatot tartalmaznak. - Fő művei:. Úti naplómból (útleírás, Pest, 1853); Az alföldi vadászok tanyája (r., I - IV., Pest, 1854); Álom és valóság (novellák, I - II., Pest, 1861); Régen történt mindez (r., I - III., Pest, 1866); Naplótöredékek 1824 - 1887 (I - IV., Bp., 1887 - 88). - Irod. Doby Antal: A P. család (Bp., 1892); Berczik Árpád: P. F. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, XVI. Bp., 1914). - Szi. Krúdy Gyula: P., a század legszabályosabb gavallérja (Írói arcképek, I., Bp., 1957)
Telmányi Emil
Arad, 1892. jún. 22. - Holte, Dánia, 1988. jún. 13.
hegedűművész. 1905-11-ben a bp.-i Zeneakadémián Hubay Jenő (hegedű), Koessler János (zeneszerzés) és Herzfeld Viktor (kamarazene) tanítványaként végzett, s szerzett művészi diplomát. 1911-ben Berlinben kezdte hegedűművészi pályafutását; 1912-től már Európa-szerte ismert koncertező művész és kamaramuzsikus volt. Hírnevét különböző európai és amerikai koncertkörutakon alapozta meg. 1919-től mint opera- és hangversenydirigens működött külföldön, e minőségében 1927-ben mutatkozott be a bp.-i közönségnek. 1929 után saját (utazó) kamarazenekara élén dolgozott. 1919 óta Koppenhágában élt, de hosszú ideig szinte évente szerepelt Mo.-on is. 1940-69 között az arhusi konzervatórium tanára volt. 1949-ben, J. S. Bach szólóhegedű-műveinek korhű előadásakor, az akkordjáték megkönnyítése céljából ívelt vonót készített (Bach-vonó), amely azonban nem azonos a Bach idejében használt barokk vonóval. A modern magyar hegedűművészet egyik kimagasló képviselője, rendkívüli fantáziájú, elmélyült művész. Mindig a m. zene népszerűsítését szolgálta; Bartók Béla hegedűre írott műveinek meggyőző erejű tolmácsolója, nemzeti zenénk eredményes propagátora volt haláláig.
Torday Emil
Bp., 1875. jún. 22. - London, 1931. máj. 9.
Afrika-utazó, néprajzi kutató. Iskoláit Bp.-en és Münchenben végezte. 1895-ben ment ki Belgiumba. 1900-ig Brüszszelben volt banktisztviselő. A belga állam szolgálatába lépett és Kongóba nevezték ki közigazgatási hivatalfőnöknek. 1900-tól 1904- ig az afrikai tavak vidékén, Katangában végzett kutatómunkát. 1905-től 1907-ig az angol Royal Anthropological Institute megbízásából folytatta kutatásait a Kongó déli mellékfolyóinak vidékén. 1907 - 09-ben a Kassai, Sankuru és Kwilu folyók mentén végzett antropológiai és nyelvészeti tanulmányokat, valamint néprajzi gyűjtést a British Museum részére. Nyolc afrikai nyelvet beszélt. Embertani és néprajzi megfigyelései úttörő jelentőségűek és a gyűjtött tárgyi anyag is páratlanul értékes. Egy 350 db-ból álló néprajzi gyűjteményt az MNM-nek is ajándékozott. Az afrikai éghajlat okozta betegségek aláásták egészségét. Az 1910-es évektől Londonban élt, a British Museumban dolgozott és több kötetben számolt be afrikai gyűjtőútjairól. - Fő művei: . The Congo Free State (New York, 1908 - 09); Land and Peoples of the Kassai Basin (London, 1910); Bolyongások Afrikában. Három utazás az egyenlítő vidékén (Bp., 1923); Afrikai emlékek. Egy Afrikakutató naplója (Bp., 1924). -
Baktay Ervin
Dunaharaszti, 1890. jún. 24. - Bp., 1963. máj. 7.
orientalista. Eredetileg festőművésznek készült, Münchenben tanult Hollósy Simonnál. Az I. világháború után orientalista tanulmányokat folytatott. 1926-tól 1929-ig Indiában megismerte az indiai vallásokat, bölcseletet, művészetet és népéletet. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. 1929-ben betegen tért haza. A debreceni egy.-en 1933-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1946-tól 1958-ig, nyugdíjazásáig a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múz. h. ig. ja. Újjárendezte és korszerűsítette az indiai gyűjteményt. Közben a bp.-i egy.-en az indiai művészettörténet előadója. 1956-57-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában. - F. m. Rabindranath Tagore az ember, a művész és a bölcs (Bp., 1922); India (I-II., Bp., 1931); A boldog völgy országa. Barangolások Kasmírban (Bp., 1934); India művészete a történelem és művelődés keretében az őskortól a XX. századig (Bp., 1955); Kőrösi Csoma Sándor (Bp., 1962). -
Karinthy Frigyes
Bp., 1887. jún. 24. - Siófok, 1938. aug. 29.
író, költő, műfordító, kritikus, a 20. századii humorisztikus irodalom egyik megteremtője. Ganz-gyári tisztviselő fia. 15 éves korában a Magyar Képes Világ közölte egy fantasztikus regénykísérletét (Nászutazás a föld középpontja felé). Reáliskola. érettségi után rövid ideig az egyetemen matematikai, fizikai és orvoskari előadásokat hallgatott, de egyik karon sem vizsgázott, hanem újságíró lett: Az Ujság, később a Budapesti Napló munkatársa (1908). A Nyugat írócsoportjához csatlakozott. Hírnevét Így írtok ti (1912) c. irodalmi karikatúrakötete alapozta meg. Karinthy tagja volt 1918-ban a haladó írók Vörösmarty Akdémiájának, a Tanácsköztársaság idején az írói választmánynak. A proletárdiktatúra után a Pesti Napló munkatársa. Humoros karcolataiban és egyéb prózai írásaiban, verseiben a radikális polgári humanizmus álláspontjáról ostorozta - az irodalom modorosságaitól a közélet fonákságáig és az emberi kapcsolatok elgépiesedéséig - a társadalom elembertelenedését, támadta az elnyomást, a fajmítoszt, a fasizmust (Nem mondhatom el senkinek, 1930; Üzenet a palackban, 1938 stb.). Élete nagy vágya, egy Új Enciklopédia, egy fogalomtisztító mű megteremtése, amelyben darabokra akarta szedni a hazugságokat, az álmegoldásokat, nem vált valóra. 1936-ban súlyos agyműtétet hajtott végre rajta Stockholmban Olivecrona agysebész (erről szól az Utazás a koponyám körül c. műve, 1937). A műtét után két évvel váratlanul agyszélhűdés érte. Első felesége, Judik Etel színésznő 1918-ban spanyolnátha áldozata lett, második felesége, Böhm Aranka orvosnő deportálásban halt meg. - Fő művei:. Martinovics (elb. költemény, 1908; először teljes terjedelmében Bp., 1947); Nem mondhatom el senkinek (versek, Bp., 1930); Üzenet a palackban (versek, Bp., 1938); regények: Utazás Faremidóba (Bp., 1916); Capillária (Bp., 1921); elbeszélések, tárcák, humoreszkek, irodalmi karikatúrák: Esik a hó (Bp., 1912); Görbe tükör (Bp., 1912); Tanár úr kérem (Bp., 1916); Így láttátok ti (Bp., 1917); Krisztus és Barabbás (Bp., 1918); Gyilkosok (Bp., 1921); Jelbeszéd (elb., Bp., 1921); Minden másképpen van (Bp., 1929); Hasműtét (Bp., 1933); Még mindig így írtok ti (Bp., 1934); Mennyei riport (r., Bp., 1937) stb.; színpadi művek: Holnap reggel (Békéscsaba, 1916; bemutató 1919. márc. 9-én, Madách Színház); Vérmező (bemutató 1919. máj. 1.); Kiadatlan naplója és levelei (Babits Mihály bevezetőjével, sajtó alá rendezte Ascher Oszkár, Bp., 1938). -
Andrássy Gyula, gróf
Tőketerebes, 1860. jún. 30. - Bp., 1929. jún. 11.
legitimista politikus, miniszter, az MTA tagja (l. 1898, r. 1904, ig. 1913), Andrássy Gyula (1823-1890) fia. 1885-től képviselő, a Szabadelvű Párt tagja. 1894. jún. 10-től 1895.-jan. 15-ig a kir. személye körüli miniszter volt. 1898-ban rövid időre, majd 1904-ben, Tisza Istvánnak a parlamenti ellenzék letörésére irányuló erőszakos politikája miatt ismételten kilépett a Szabadelvű Pártból és csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez. Hevesen támadta a Fejérváry-kormányt. Az 1905-ben alakult 67-es alapokon álló Alkotmánypárt vezére lett. A koalíciós Wekerle-kormányban 1906. ápr. 8-tól 1910. jan. 17-ig belügyminiszter; üldözte a munkásság és parasztság mozgalmait, ellenezte az általános választójogot, a reakciós pluralis választójog bevezetését szorgalmazta. Lemondása után pártját is feloszlatta, s pártonkívüliként a Tisza-kormány parlamenti ellenzékének egyik vezetője lett. 1913-ban újból megszervezte az Alkotmánypártot. 1918. okt. 11-én Svájcban diplomáciai tárgyalásokat folytatott. Ez év okt. 24-től okt. 30-ig az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere volt. 1919-ben a bécsi ellenforradalmi Antibolsevista Komité egyik vezetője. 1919 után hazatért. 1920. jan.-ban pártonkívüli programmal képviselőnek választották, 1921. febr.-ban elvállalta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnökségét. Részt vett a második királypuccsban, Tatán elfogták és néhány hétig vizsgálati fogságban tartották. Kiszabadulása után a Friedrich-féle Keresztény Nemzeti Párthoz csatlakozott, legitimista oldalról támadta a Bethlen-kormány politikáját. Főművei:. Az 1867-es kiegyezésről (Bp., 1896); A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai (I-III. Bp., 1901-11, ezzel a munkájával az MTA nagyjutalmát nyerte el); A királykérdés jogi szempontból (Bp., 1920); A száműzött Rákóczi (Olcsó Kvtár, Bp., 1924); A világháború előzményei (I-II. Bp., 1925-26). - Irod. Pethő Sándor: A. Gy. és ellenfelei (Bp., 1924); Apponyi Albert: A. Gy. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, 21. Bp., 1930).