Július 2012.
Fischer Annie
Budapest, 1914. július 5. - Budapest, 1995. április 10.
Kossuth-díjas magyar zongorista, kiváló művész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold, majd Dohnányi Ernő növendéke volt. 10 éves korában (1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett nemzetközi Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját.Felfelé ívelő karrierjét a II. világháború szakította félbe zsidó származása miatt, ezeket az éveket Fischer Annie Svédországban töltötte férjével, Tóth Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója volt). 1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Különösen szívesen látott vendég volt Angliában, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Sajnálatos, hogy a világ nagy zongoraművészeinek sorában elfoglalt kiemelkedő pozíciója ellenére viszonylag kevés hanglemezfelvétel őrzi emlékét - ennek egyszerű oka az, hogy nem szerette a stúdiók zárt világát. Játékában csodálatos szintézisben egyesült a férfias erő, a billentés bámulatos szépségével és frazírozás ezernyi csodájával.Fischer Annie hivatalosan sohasem tanított, ha fiatal művészek tanácsért fordultak hozzá, szívesen hallgatta meg őket és segítette pályájuk kibontakozását. Az 1950-1960-as években Magyarország "utazó zenei nagykövetének" nevezték. 1961-ben debütált az USA-ban Széll György vezényletével, s habár világszerte koncertezett, alapvetően európai illetőségű művész volt. Otto Klempererrel előadta Beethoven összes zongoraversenyét a londoni Royal Festival Hallban. 1995. április 10-én halt meg Budapesten.Díjai .Kossuth-díj (1949, 1955, 1965) Kiváló művész díj (1952) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1994) Egyedi látomásokat előidéző képességével vált híressé, amelyet a hangszínek finom árnyalásával ért el. Repertoárjának javát Mozart, Beethoven és Schubert műveiből alakította, de emellett Schumann, Chopin és Brahms műveit is mesterien tolmácsolta. A lemezfelvételeket nem szerette, ennek ellenére Mozart-, Bartók-, Beethoven- és Schumann-felvételei máig meghatározóak.
Starker János
Budapest, 1924. július 5. -
magyar csellista. Budapesten született 1924. július 5-én Starker Sándor és Margit gyermekeként. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Schiffer Adolf tanítványa volt, mellette Weiner Leó, Waldbauer Imre, Molnár Antal és Hammerschlag János óráit látogatta. Különböző hazai és külföldi koncertek után, a háború befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának (1945-1946) és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt 1945-1946 között.1948-ban költözött az USA-ba, ahol a Dallasi Szimfonikus Zenekar (1948-1949), a Metropolitan Operaház (1949-1953), majd a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt (1953-1958). Közben egyre jobban koncentrált a szólójátékra, egyre több hangversenyt adott, és 1958-tól mindmáig a bloomingtoni Indana University nagyhírű gordonkatanszakának vezetője. 1962-ben a chicagói Conservatory College díszdoktorává avatták. 1973-tól Luzernben is vezet mesterkurzusokat. A klasszikus mesterek, valamint a 20. századi magyar zene alkotásainak kiváló előadója, igen sokat tett Kodály Zoltán szólógordonka szonátája megismertetéséért. Gyakran adott szonátaesteket Julius Katchennel, és az 1998-ban elhunyt Sebők Györggyel. Több mint 70 hanglemezfelvételt készített.Új kiadásban jelentette meg Bach szólószvitjeinek kottáját, és jól ismert gordonkaiskolája is. Érdekesség, hogy Starker János egy 1705-ben készült Goffriller gordonkán játszik.Lemeznagydíj (1948) George Washington-díj (1972) Herzl-díj (1978) Kodály-érem (1983) Arturo Toscanini-díj (1986) Tracy Sonnenborn-díj (1986) Grammy-díj (1998)
Simor Erzsi
Bp., 1913. júl. 6. - Bp., 1977. febr. 2.
színésznő. Tanítói oklevelének megszerzése után Góth Sándor színiiskilájában tanult. Pályafutását a Magyar Színházban kezdte, majd több társulatnál játszott (Royal Varieté, Andrássy úti Színház, Új Magyar Színház stb.). 1945 előtt elsősorban szépségével aratott sikert, művészete az évek múlásával egyre inkább kiteljesedett. 1945 után előbb a debreceni Csokonai Színház, majd a pécsi Nemzeti Színház tagja volt 1959-ben került a fővárosba, a Madách Színház tagja lett, s ott igényesen megoldott alakítások fűződnek nevéhez. 1936-ban filmezett először (Tommy, a megfagyott gyermek). Több mint ötven filmben nyújtott kisebb-nagyobb szerepekben emlékezetes alakítást. - Fő.szerepei:. Címszerep (Schiller: Stuart Mária); Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem); Stahlné (Vészi E.: A hosszú előszoba); Gertrud (Shakespeare: Hamlet). - I. f. Segítség, örököltem (1937); János vitéz (1938); Elcserélt ember (1938); Vadrózsa (1939); Dankó Pista (1940); Tóparti látomás (1940); Akit elkap az ár (1941); A látszat csal (1943); Gazdátlan asszony (1944); Édes Anna (1958); Alázatosan jelentem (1960); Meztelen diplomata (1963); Hideg napok (1966); Nyári esti dal (1969, televíziós film); Az ember tragédiája (1969, televiziósfilm); Szép magyar komédia (1970).
Császár Ferenc
Zalaegerszeg, 1807. júl. 9. - Kerepes, 1858. aug. 17.
költő, műfordító, szerkesztő, jogtudományi író, az MTA tagja (l. 1832; t. 1847). Papnak készült, de még felszentelése előtt kilépett a papnevelőből s Pesten és Zágrábban jogi tanulmányokat folytatott. 1830-40 között Fiuméban, 1840-től pesti váltótörvényszéki ülnök. 1846-ban a hétszemélyes tábla bírája lett. 1850-ben ügyvédi irodát nyitott és ugyanakkor megalapította és néhány hónapig szerk. a Pesti Naplót. 1853-tól az MTA ügyésze. 1853-56 között és 1857-től haláláig a Divatcsarnok, 1857-58-ban a Törvényszéki Lapok szerk.-je. 1845-ben a Kisfaludy Társ. tagjai közé választotta. 1845-ben éles hangú bírálatban támadta meg Petőfi költészetét, általában szemben állt a haladó népies irányú irodalmi törekvésekkel. Az ún. szalonköltészet szabályai szerint írt versei, olaszból készült műfordításai - amelyek sorában elsőként tolmácsolta m. nyelven Dante műveit - ma már csak történeti jelentőségűek. - Fő művei:. Sonett koszorú (Fiume, 1831); Váltó óvások (Buda, 1840); Cs. F. költeményei (Pest, 1841); Utazás Olaszországban (Buda, 1844); Cs. F. beszélyei (I-II, 1846); A magyar csődtörvénykezés rendszere (Pest, 1846); Makó város közönsége úrbéri viszonyainak jogtörténelmi rövid vázlata (Szeged, 1859). -
Kandó Kálmán
Pest, 1869. júl. 10. - Bp., 1931. jan. 13.
gépészmérnök, a vasútvillamosítás úttörője, az MTA l. tagja (1927). Oklevelét a bp.-i műegyetemen szerezte 1892-ben. Gyakorlati működését a párizsi Compagnie de Fives-Lille cégnél kezdte (1892-1894), majd hazatérve a Ganz Gyár szolgálatába állt, ahol rövidesen a villamossági szerkesztési osztály vezetője lett. Bevezette az indukciós motorok gyártását (saját tervei és számítási módszere alapján), s megkezdte azok vasúti vontatás céljaira való alkalmazását. 1896-1898-ban megépítette az első háromfázisú közúti villamosvasutat (Evian-les-Bains) s több bányavasutat villamosított. A szerzett tapasztalatok alapján 1898-1902 között építette az első váltakozó áramú nagyvasúti villamosvonalat, az ún. Valtellina-vasutat, az általa kidolgozott nagyfeszültségű (3000 voltos) háromfázisú rendszer alapján, amely első ízben bizonyította be a villamos vontatás fölényét a gőzüzem felett. A Valtellina-vasút üzemi eredményei alapján az olasz kormány amerikai tőkével megalakította a Societa Italiana Westinghouse-t és Vado Ligurében mozdonygyárat létesített Kandó-mozdonyok gyártására. 1905-ben, ~ több magyar munkatársával együtt a vállalat szolgálatába állt mint a gyár műszaki vezetője, majd a vállalat alelnöke, s itt működött Olaszország. háborúba lépéséig (1915). Villamosította a Giovi-vonalat, melynek mozdonyai üzembiztonság, sebesség és fajlagos teljesítőképesség, vagyis a súlykihasználás tekintetében évtizedeken át csúcsteljesítményt jelentettek a villamosmozdony-szerkesztésben. A "Sistema italiana"-nak nevezett Kandó-féle rendszer a II. világháborúig vezető szerepet játszott az olasz vasutakon. 1917-ben Kandó ismét a Ganz kötelékébe lépett mint műszaki igazgató majd vezérig. s megkezdte második vasútvillamosítási rendszerének, a fázisváltós rendszernek a kidolgozását, mely lehetővé tette a közhasználatú erőművek 50 periódusú áramának a vasúti vontatásban való közvetlen felhasználását. Az új rendszert a Bp. Nyugati pu.-Alag közti fővonalszakaszon próbálták ki (1923. okt. 31.), próbamozdonya 1928-ban került ki végleg a pályára. Közben egyenáramú gyorsvonati mozdonyt épített a párizs-orleans-i vasút számára (1923) s hosszabb időt töltött az USA-ban a Westinghouse-cég tanácsadójaként (1927). A fázisváltós próbamozdony üzemi eredményei alapján határozta el a MÁV a bp.-hegyeshalmi fővonal villamosítását (1929), ennek számára tervezte ~ a róla elnevezett villamosmozdonyt. ~ sem a villamosítás befejezését, sem mozdonyainak üzembe állítását (1932. jún. 16.) nem érte meg. Az energiagazdálkodás terén elért úttörő eredményeiért az MTA 1921-ben Wahrmann-díjjal jutalmazta, a Műegyetem, 1922-ben tb. doktorrá avatta, s több bel- és külföldi kitüntetésben részesült. 1924-től a Mérnöki Kamara elnöke, 1927-től a felsőház tagja volt. Eredményeiről több tanulmányban és cikkben számolt be. - Főművei: Az elektromos vontatás nagyvasutakon, nagyfeszültségű váltóárammal (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1900); Der Betrieb der Valtellina-Bahn mit hochgespannten Drehstrom (Zeitschr. d. Vereins Deutscher Ingenieure, 1903); Neue elektrische Güterzugslokomotive der Italienischen Staatsbahnen (Zeitschr. d. Vereins Deutscher Ingenieure, 1909).
Moholy-Nagy László
Bácsborsod, 1895. júl. 20. - Chicago, 1946. nov. 24.
festő, fotográfus, művészeti szakíró. Jogásznak indult, majd festeni tanult. Első kiállítását 1918-ban a Nemzeti Szalonban rendezte. A Tanácsköztársaság bukása után előbb Bécsben, majd Berlinben élt, ahol haladó szellemű művészeti csoportokkal (Ma, Gestaltung-csoport) működött együtt. 1923 - 28 között előbb a weimari, utóbb a dessaui Bauhaus tanára, W. Gropius munkatársa volt. Ezután Berlinben élt, majd a hitleri uralom elől Angliába (1935 - 37), utóbb az USA-ba költözött s Chicagóban megalapította a New Bauhaus-t. Elméleti írásaiban főként az absztrakt művészettel és az alkalmazott művészetek problémáival foglalkozott. Művei (képek rajzok, plasztikák, fotogramok stb.) többsége konstruktivista formakompozíció. - Fő művei:. Új művészek könyve (Kassák Lajossal, Bécs, 1922); Malerei, Fotegrafie, Film (München, 1925); Von Material zu Architektur (München, 1928); The new Vision and the Abstract. (New York, 1946); Vision in Motion (Chicago, 1946). - Irod. Pán Imre: M. N. L.-ról (Lantos Magazin, 1930); F. Roch: L. M. N. 60 Fotós (Berlin, 1930); Fr. Kalivoda: L. M. N. (Brno, 1936); Pogány Ö. Gábor: M. N. L. (Szabad Műv. 1947); S. Moholy- Nagy: M. N. The Story of his life (New York, 1950); Kampis Antal: M. N. L.-ról (Műv. tört. Dokumentációs Központ Közl. III., 1963).
Tüdős Klára, Zsindelyné
Debrecen, 1895. júl. 20. - Bp., 1980. ápr. 16.
Jelmeztervező, népművészeti kutató, Zsindely Ferenc felesége. Bp.-en az Iparművészeti Iskolában folytatta tanulmányait. A bp.-i tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. 1925-ben került az Operaházhoz, a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. Ő tervezte Kodály Zoltán Háry - János c. operájának jelmezeit (1926). Az 1930-as években a Belvárosban divatszalont nyitott, ahol tervezésében divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat. 1944-ben az Orsz. Református Nőszövetség elnöke lett. Megalapította a szövetség lapját, a Magyar Asszonyt. A II. világháború idején a svéd misszióval együtt számos üldözöttnek adott menedéket. 1952-ben férjével együtt kitelepítették. 1963-ig éltek Balatonlellén egy nyaraló házmestereként. - M. Ünneplő. Új magyar díszruha sorozat (Bp., 1938); A falu protestáns értelmisége a magyar kultúra szolgálatában (Bp., 1940); Isten markában (karcolatok, Bp., 1975, 1976, 1977, 1978, 1980, 1982, 1986); Visszaemlékezések (Bp., 1978); Csizma az asztalon (visszaemlékezések, Zürich, 1978, Bern, 1978).
Muráti Lili
Nagyvárad, 1912. július 22. - Madrid, 2003. április 17.
színésznő. Muráti Lili előszeretettel titkolta valódi korát. Mivel az anyakönyv, amelybe a születését bejegyezték, a háborúban állítólag a helyi levéltárban megsemmisült, így később megtehette azt, hogy letagad néhány évet az életkorából. Maga azt vallotta, hogy 1914-ben született, de mivel pályatársa Mezey Mária - aki 1909-ben született -, egy elemibe járt vele Szegeden, 5 év korkülönbség semmiképp sem lehetett közöttük. A Magyar hangosfilm lexikon szerint pedig 1912-ben született Igazi nagy színésznő és bálvány volt, és nem csak a 30-as/40-es évek Magyarországán, hanem Spanyolországban is, ahová közvetlenül a II. világháború után menekült. Sejtelmes hangjával, egyedi humorával elbűvölte a nézőket. Általában a határozott, kissé kacér, de nagyon is tudatos nő típusát alakította a filmvásznon, aki minden helyzetben feltalálja magát és mindent önállóan megold. Azért lett akkora sztár, mivel ebből a fajta temperamentumos színésznői karakterből ő volt lényegében az egyetlen a korabeli Magyarországon. Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, mielőtt Bárdos Artúr felfedezte tehetségét. 1932-ben a Művész Színházban, 1932-1934 között a Belvárosi Színházban, 1934-ben a Magyar Színházban, 1934-1941 között párhuzamosan a Vígszínházban és a Pesti Színházban, 1943-1944 között az Andrássy Színházban (mai Új Színház) szerepelt.Mivel a háború után nyilas szimpatizánsnak tartották, 1945-ben férjével és egyben menedzserével, Vaszary Jánossal külföldre menekült, majd 1947-ben Madridban telepedtek le. Muráti Lili villámgyorsan megtanult spanyolul, majd rövidesen férjével saját társulatuk lett és 1950-1963 között velük járta a spanyol színpadokat. 1966-ban Argentínában vendégszerepelt. Külföldön jellemszerepekben, de komikai szerepkörben is sikeres volt. Közel fél évszázad kihagyás után, 1994-ben a Karinthy Színház A nagymama című darabjában tért vissza újra magyar színpadra. Főbb szerepei :Mariet (Zilahy Lajos: Tűzmadár Irén (Bruckner: Halálos ifjúság) Lujza (Szomory Dezső: Bodnár Lujza) Cili (Molnár Ferenc: Csoda a hegyek között) Elisa (Shaw: Pygmalion) Liedenwall Edit (Jókai-Hevesi: A kőszívű ember fiai) Mária (Vaszary János: Egy nap a világ) Barbara (Deval) Aurélie (Giraudoux: Chaillot bolondja) Nagymama (Neil Simon: A Nagymama soha)18 magyar és számos spanyol filmben játszott. Magyar Filmjei: A csúnya lány (1935) Elnökkisasszony (1935) Pogányok (1936) 120-as tempó (1937) Fizessen, nagysád! (1937) Álomsárkány (1939) Igen vagy nem? (1940) Végre (1941) Miért? (1941) Mi történt ezen az éjszakán? (1941) Házasság (1942 Az éjszaka lánya (1942 A tökéletes család (1942) Kölcsönadott élet (1943) Megálmodtalak (1943) Egy nap a világ (1943) Késő (1943) Házassággal kezdődik (1943) Ez történt Budapesten (1944)
Martinovics Ignác
Pest, 1755. júl. 22. - Buda, 1795. máj. 20.
apát, a magyar jakobinus mozgalom vezetője. Kispolgári család sarja, 16 éves korában a ferences rendbe lépett, s szerzetesként végezte el a budai egyet, hittudományból és bölcsészetből doktori fokozatot szerzett. A természettudományok érdekelték elsősorban. A bródi rendházban tanított, majd 1781-ben katonapapnak állt Bukovinába. 1783-ban a lembergi egy. természettantanára. Több matematikai és kémiai értekezést írt, dohányvágó és cséplőgépet szerkesztett. Algebrakönyve, a Theoria Generalis ... (Buda, 1780) már a Newton Arithmetica universalisával megindult újkori matematika hatását tükrözi és ezzel a 18. sz. végére a m. ezirányú tudomány is az európai szintre zárkózott fel. A francia materialista filozófusok, elsősorban Holbach révén eljutott a filozófiai materializmusig és a következetes ateizmusig. Filozófiai nézeteit francia nyelven, névtelenül kiadott művében (Mémoires philosophiques ou la nature dévoilée, 1788; magyarul: Filozófiai írások, Bp., 1956) fejtette ki. Politikai téren a polgári átalakulás híve volt, de 1790-ben még az uralkodótól várta a reformokat. Névtelen röpiratban a klérus és az arisztokrácia ellen fordult (Oratio ad proceres, 1790), majd politikai pályafutásra vágyakozva, 1791-ben titkos megbízottként szembefordulva a m. nemesi nemzeti mozgalom törekvéseivel II. Lipót szolgálatába lépett. Bizalmas jelentéseiben elsősorban a volt jezsuiták, a klérus és az arisztokraták mozgolódására szolgáltatott adatokat, politikai röpirataiban a császári politikát védelmezte. 1792-ben I. Ferenc elbocsátotta az udvari szolgálatból, erre mindjobban közeledett a Hajnóczy József körül tömörülő demokrata értelmiséghez. 1792 végén írt és kéziratban terjesztett röpiratában (Nyílt levél Ferenc császárhoz ) nevetségessé tette az udvar politikáját és a forradalmi Franciaország. ellen folytatott intervenciós háborút. 1794 tavaszán titkos szervezetben tömörítette a hazai nemesi reformereket (Reformátorok Társasága) és a radikális, jakobinus eszmék híveit (Szabadság és Egyenlőség Társasága), azzal a céllal, hogy forradalmi úton vívják ki a független köztársaságot, majd a reformerek félreállításával a teljes polgári átalakulást. A szervezkedés mintegy 150 - 200 tagot számlált, amikor 1794. júl. 24-én a rendőrség Martinovicsot Bécsben elfogta, majd vallomása alapján előbb a titkos társaságok igazgatóit, az év végén pedig félszáz tagját letartóztatta. A magyat jakobinusok elleni perben felségsértésért és hazaárulásért a bíróság halálra ítélte, s a négy igazgatóval együtt a Vérmezőn lefejezték. - M. A magyar jakobinusok iratai (kiadta Benda Kálmán I - III., Bp., 1952 - 57).
Ajtay Andor
Fogaras, 1903. júl. 25. - Bp., 1975. máj. 9.
színész, Kossuth-díjas (1954), érdemes művész (1953), kiváló művész (1968). Bécsben az autószakmában dolgozott, majd megpróbálkozott az újságírással. 1927 - 1929 között Rákosi Sziki színiiskolájában kapott alapképzést, 1929-től a szegedi Városi Színházban jászott. 1931-ben Dusán (Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye) szerepének nagysikerű alakítása után 1932-ben a bp.-i Vígszínház szerződtette, 1943-tól 1945-ig a Nemzeti Színház tagja, 1945 után 1959-ig újból a Vígszínház (akkor a Magyar Néphadsereg Színháza) egyik vezető művésze volt. 1959-től a Jókai Színházban, 1963-tól visszavonulásáig a Madách Színházban játszott. Színpadi alakításait realista emberábrázolás és férfias líra jellemezte. Könnyed játékstílusa különféle szerepkörök betöltésére tette alkalmassá. Rendezői munkát is végzett: Čapek: Fiaim, Szabó Magda: Kígyómarás (Jókai Színház, 1959); Hauptmann: Naplemente előtt (Szegedi Nemzeti Színház, 1970). Filmszínészként legnagyobb sikerét az 1948-ban forgatott, majd 1955-ben átdolgozott Beszterce ostroma főhőseként mint Pongrácz István gróf érte el. Élete végén Ajtay Emlékdíjat alapított - Főszerepei:. Sulyok vezérigazgató (Illés E.: Törtetők); Higgins (Shaw: Pygmalion); Clausen tanácsos (Hauptmann: Naplemente előtt); Volpone (Ben Jonson); Polonius (Shakespeare: Hamlet); Apa (Čapek: Fiaim); Taláros úr (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Táborparancsnok (Pagonyin: Arisztokraták); Lenbach báró (Krleža: Agónia); Tallboys ezredes (Shaw: Olyan szép, hogy nem is lehet igaz). - Filmekben:. Úrilány szobát keres (1937); Döntő pillanat (1938); Két lány az utcán (1939); Ismeretlen ellenfél (1940); Néma kolostor - A karthausi (1941); Fráter Loránd (1942); Orient express (1943); Az ember tragédiája (1944); Erkel (1952); 9-es kórterem (1955); Két vallomás (1957); Oldás és kötés (1962); Harlekin és szerelmese (1966); Imposztorok (1969); Az oroszlán ugrani készül (1969).
Pelle István
Bp., 1907. júl. 26. - Buenos Aires, Argentína, 1986. ápr. 8.
tornász, artista. 1925-től 1936-ig a Bp.-i Torna Club (BTC) tornásza. 1932-ben a Los Angeles-i olimpián a talaj és a lólengés bajnoka, az összetett egyéni versenyben és a korláton a 2. helyen végzett, a 4. helyezett magyar. csapat tagja, s akrobatikus ugrásban is a 4. helyen végzett. Nyújtón az 5., lóugrásban a 6. helyet szerezte meg. 1936-ban a berlini olimpián a 7. helyezett m. csapat tagja, 1928-ban az amszterdami olimpia résztvevője. 1930-ban a nyújtón világbajnok, a gyűrűn az 5. helyen végzett és a 4. helyezett m. csapat tagja. 1927-től 1936-ig 35-szörös m. bajnok. 1925-től 1931-ig 6-szoros csapatbajnok (1925-ben, 1927-ben, 1928-ban, 1929-ben, 1930-ban, 1931-ben). 1928-tól 1936-ig 11-szeres m. válogatott.
Dohnányi Ernő
Pozsony, 1877, júl. 27. - New York, 1960. febr. 9.
zongoraművész, zeneszerző, karmester és zongorapedagógus. Apja: Dohnányi Frigyes, gimnáziumi tanár, művelt muzsikus. Pozsonyban már kora gyermekségétől fogva tanult zenét, 1894-től a bp.-i Zeneakadémián Thomán Istvántól zongorát, Koessler Jánostól zeneszerzést tanult. Főiskolai tanulmányait három év alatt bevégezte. Mint zeneszerző már ez időben feltűnt külföldön is, mint zongoraművész 1899-ben indult el sikerekkel teli pályáján. Ennek főbb állomásai 1905-ig hazai szereplésein kívül: Berlin, USA, Skandinávia, Orosz-, Olasz- és Franciao., 1905-től Berlinben a Zeneművészeti Főisk. zongoratanára. Ezek az évek jelentik alkotóművészetének a beérését. Hazájától elszakadva nem lett részese annak a zenei áramlatnak, amelynek során elsősorban Bartók és Kodály keze alatt megszületett a népzenén alaputó új magyar zenei stílus. Zenéje a klasszikus német, főképpen a brahmsi örökségből táplálkozott. 1916-ban, miután visszatért Bp.-re, a Zeneakadémia zongoratanára, 1919-ben igazgatója lett. 1920-ban megvált a Zeneakadémiától, tevékenysége a karmesterség felé irányult. Mint a bp.-i Filmharmóniai Társaság elnökkarnagya, több európai turnén (Olasz-, Francia-, Németo., Anglia) vezényelte a társaság zenekarát. Ebben a minőségben vezényelte 1923-ban a székesfőváros fennállásának 50. évfordulóján tartott hangversenyt, amelyen Ünnepi nyitánya mellett Kodály Psalmus Hungaricusa és Bartók Táncszvitje került bemutatásra. 1925-27 között több ízben utazott az USA-ba, és ott mint zongoraművész, tanár, komponista és karmester tevékenykedett. 1928-ban visszakerült a bp.-i Zeneművészeti Főiskolára, és 1943-ig a zeneszerzés és zongoraosztályok professzora, 1934-ben pedig az intézet főzeneigazagatjává nevezték ki. A II. világháború végén Ausztriába emigrált, még későbben (1948) Argentínába, ahol a tucumani zeneak. elnöke lett. Végül 1949-ben Floridában (USA) telepedett le. Aktivitása még ezekben a késői években sem lankadt, az egy, mesteriskoéáját vezette, közben Amerika-szerte turnézott mint pianista. Dohnanyi századunk legnagyobb előadóművész egyéniségei közé tartozik. Egyedülállóan finom formáló készsége, tévedhetetlen zenei ízlése elsősorban Schubert, Schumann és Brahms műveinek interpretálásában csúcsosodott ki, de érvényesült a zeneirodalomnak szinte valamennyi stíluskörében, beleértve a kortárs m. szerzőket, Bartókot és Kodályt is. Mint zeneszerző a századforduló késő romantikus művésznemzedékéből nőtt fel, romantikus ihletettségét élete végéig megőrizte. Ellentétben Bartókkal és Kodállyal, a magyar népzene sosem vált anyanyelvévé. - Művei: e-moll zongoraverseny (Op. S. 1897); Passacaglia (Op. 6. zongorára); A-dur vonósnégyes (Op. 7.); Szerenád vonóstrióra (Op. 10.); d-moll szimfónia (Op. 9., 1902); Winterreigen (Op. 13. zongorára); Humoresken (Op. 17. zongorára); Pierrette fátyola (pantomim, 1910); Tante Simone (opera, Drezda, 1912; magyarul: Simona néni, Debrecen, 1918); Variationen über ein Kinderlied (Op. 25.); Zongorás-kvintett esz-moll (Op. 26. 1914); Ruralia Hungarica (zongorára, átirat zenekarra, ill. hegedű-zongorára); Variációk magyar témára (Op. 29. zongorára, 1916); A vajda tornya (opera, Bp., 1922); A tenor (opera, Bp., 1929); Mise a szegedi templomszentelés alkalmára (1930); Zongorás-szextett C-dur (Op. 37. 1935): Six piano pieces (1945); b-moll zongoraverseny (1946); II. szimfónia (1948); II. hegedűverseny (1949); Stabat mater (1953).
Asztalos Lajos
Pécs, 1889. júl. 29. - Bp., 1956. nov. 1.
sakkozó. Nyelvszakos középiskolai tanár volt. 1912-ben magyar sakkmester, 1949-ben nemzetközi mester. Az 1913-36. években sok nemzetközi versenyt nyert, ill. számos esetben ért el helyezést. 1946-49-ben orsz. szövetségi kapitány, 1949-55 között a Magy. Sakkszövetség elnöke, 1949-56-ban a Nemzetközi Sakkszövetség elnökségi tagja. 1951-56-ban a Magyar Sakkélet c. folyóirat szerkesztő bizottsági tagja és főmunkatársa. Nevét az 1958 óta évenként rendezett budapesti nemzetközi sakkverseny vándordíja őrzi. - Művei:. A sakkjáték elemei (Bán Jenővel, Bp., 1949); Botvinnik győzelme a sakkvilágbajnoki küzdelemben (Barcza Gedeonnal, Kecskemét, 1949); A XXI. szovjet sakkbajnokság (Bp., 1955).