Szabó Szilvia

Elveszett város

Erdõ sûrûjében, zöld lombok között ragyog a nap,
évezredes csend rejt, s mutat meg titkokat.
Õsi város kövei lapulnak kúszónövények alatt,
nem látja már soha senki, csak az erdei vadak.

Ki tudja, ki volt itt király, ki volt e földön úr?
A kopott feljegyzések nyelvén már senki nem tanul.
Furcsa rovátkák állnak sorban felül s alul,
sok vén fal õrzi a titkát mozdulatlanul.

Szolgák jártak erre, urak, és zord katonák,
a barna föld már elfeledte lábuk nyomát.
A játszó gyerekek hangja a szélbe szállt,
s elment az asszony, ki értük mondott imát.

Magyar Krónika, május 31.