Deák Ferenc szavai a Deák-évben

Magyar Krónika, december 1.
Bartal Klári

Az idén 200 éve született "haza bölcse" gondolatait, szavait divat lett citálni. Mi több, kisajátítani is azokat s tenni ezt oly módon, mint ha azokkal egyedül az épp akkor és ott megszólalók értenének egyet. Ha már újabban ilyen "divatos" lett a sokunk által mindig is nagyra tartott politikus, hadd idézzek tõle magam is egy bevezetõt az 1861-ben írott és elmondott parlamenti beszédébõl.

Mint minden felszólalását, ezt is a tiszta értelem, világos okfejtés és logikus rend jellemzi. S bár ( méltatói szerint ) sok mondandója inkább az észhez szól, mint a szívhez - az általam választott idézetbõl ez utóbbi sem hiányzik. Talán nem ártana mindenkinek elgondolkodnia rajta...

Deák Ferenc: Felirati javaslat
(bevezetõ rész )

T. Ház !

Nehéz idõk, vészteljes évek mentek el fölöttünk. Végenyészet szélén állott nemzetünk. De az isteni gondviselés, midõn egyrészrõl annyi szenvedéssel sújtott, másrészrõl erõt ébresztett keblünkben, hogy el ne csüggedjünk és a veszélyben forgó hazát még forróbban szeressük. Adja Isten, hogy tanultunk légyen a kísértet nehéz napjaiban, s kik egyek voltunk a szenvedésben, egyek legyünk mûködéseinkben is.

Képviselõi vagyunk a nemzetnek, mely kezünkbe tette le sorsát, becsületünkre, belátásunkra bízta jövendõjének biztosítását. Föladatunk fontos, állásunk nehéz, mert rendkívüli a helyzet, melybe jutottunk. Voltak alkotmányos életünkben máskor is esetek, melyekben fontos közjogi kérdésekre nézve fejedelem és nemzet egyet nem értettek; voltak idõk, midõn a vitákból káros viszályok támadtak. De akkor fejedelem és nemzet ugyanazon egy alapon állottak, a közösen elismert magyar alkotmány alapján; ugyanazon törvényekre hivatkozott mindenik fél, s nem a törvények érvénye, hanem azok magyarázata volt a vita tárgya.

Most azonban nem állunk közösen elismert alapon; nem egyes közjogi kérdések, nem a törvények értelme, hanem alkotmányunk lényege s alaptörvényeink érvénye vonatik kétségbe. Alkotmányt nekünk is akarnak adni, de nem azt, amit tõlünk hatalommal elvettek, hanem egy másikat, újat, idegenszerût, darabját azon közös alkotmánynak, melyet az egész birodalomra készítettek.

De nekünk adott alkotmány nem kell ; mi visszaköveteljük õsi alkotmányunkat, mely nem volt ajándék, hanem kölcsönös szerzõdések által állapíttatott meg s a nemzet életébõl fejlett ki; azon alkotmányt, melyet idõnkint a kor kívánataihoz mi magunk alkalmaztunk, s mi magunk akarunk ezentúl is alkalmazni; azon alkotmányt, melynek alapelveit századok szentesítették. Mellettünk jog és törvény állnak és a szerzõdések szentsége, ellenünk az anyagi erõ.

Ennyi baj és veszély között kettõre lesz fõként szükségünk: szilárdságra és óvatosságra. Engedni ott, hol az engedés öngyilkosság, kockáztatni ott, hol arra a szükség nem kényszerít, egyaránt bûn volna a nemzet ellen.