Emléktáblát avattunk Vancouverben
Magyar Krónika, június
4.
Miska János, Vancouver
Emlékezetes eseménynek voltunk részesei
május 9-én. A University of British Columbia
kampuszán, az Erdõmérnöki Központ
közelében, illusztris gyülekezet jelenlétében
leleplezték a Juhász Gyula emlékének
dedikált plakettet, mely a neves soproni erdõmérnök
és magas miniszteriális egyéniség
nevét viselõ, Julius Juhasz Memorial Garden
központjában nyert elhelyezést.
Az ünnepség, borús, esõre álló
délelõttön, 11-kor kezdõdött.
Mr. Ike Barber, tekintélyes erdész, s a Slocan
faipari vállalat nyugalmazott elnöke, üdvözölte
a százat meghaladó ünneplõ közönséget.
Elmondta, hogy a megtisztelõ gondolat a Slocan vállalat
és a Juhász Gyula Baráti Kör közremûködése
révén valósulhatott meg. Kivitelezésében
szerepet játszott a UBC igazgatósága,
s a tartományi erdészeti kamara.
Ezt követte követte a plakett leleplezése,
a két unoka, Sean és Lisa személyében.
Az emléktábla, két részbõl
áll: az egyik Gyula szakmai és emberi értékeit
méltatja, a másik, s nagyobb rész, Juhász
Gyula 1977-ben, a Sopron Alumni októberi ünnepségén
elmondott beszédét önti ólomba.
Ebben Gyula, a rája oly jellemzõ bölcsességgel
adózik a befogadó Kanadának, melynek
polgárai, bennszülöttek és bevándorlók,
válaszfalak nélkül, szabadon élnek.
A leleplezést követõen számos
közéleti egyén méltatta Juhász
Gyula pályafutását. Dr. Martha Piper,
a UBC elnöke örömmel könyvelte el a Julius
Juhasz Memorial Garden létesítését
az egyetem kampuszán. Megtisztelést jelent ez
a gesztus az egyetem számára is, mondotta az
elnöknõ. A Sopron Alumni részérõl
Horváth Sándor emlékezett Gyulára,
a segítõkész kollégára,
az éltanulóra, a született vezéregyéniségre.
Hasonló tisztelettel szólt róla a tartományi
Erdõügyi Minisztérium kortársi két
minisztere, The Hon. Dan Miller és Andrew Petter. Juhász
Erzsébet megköszönte mindazoknak az önzetlen
hozzájárulását, akik lehetõvé
tették ezt az elismerést. Az avatást
Dr. Jack Saddler, az erdõmérnöki fakultás
dékánja vezetésével ebéd
és baráti beszélgetés követte,
az Erdészeti Tudomány Központ elõcsarnokában.
Juhász Gyula 1934-ben született a Heves megyei
Gyöngyöshalom kisfaluban. Édesapja kovács
mester volt. Gyuszi már gyermekkorában is segített
a munkábana a kohó és az üllõ
mellett. Fajtájától örökölt
szorgalma elkísérte egész életútján.
Erzsébet asszony elmondja, hogy 2002. május
13-án este is, halála elõtti napon, befejezte
a projectet. Kiváló egyetemista volt Sopronban
is, Vancouverben is, ahol 1958-ban végzett, a soproni
elsõ végzõs évfolyam tagjaként.
Egy évi faüzemi munka után alkalmazást
nyert a tartományi Erdõügyi Minisztérium
mérnöki osztályán. Harmincöt
éves pályafutás után innen ment
nyugdíjba 1994-ben. Ezen beosztásában
végzett terepjárást a vadonban úttervezéshez.
Utakat és hidakat tervezett és épített.
Szerepe volt hatalmas erõmûvek elõkészítõ
erdészeti munkálataiban is. Vlaszaty Edmond
elmondta róla, hogy Gyuszinak olyan gondolati összpontosító
képessége volt, mint egy NASA-beli számítógépnek.
1967-ben kinevezték körzeti mérnökké
Prince George vidékén. Majd a minisztérium
Stampage Appraisal (lábon álló famennyiség)
részleg vezetõje lett. Ebben a beosztásában
dolgozta ki a faállományok értékelési
módszerét, mely forradalmasította ezt
a fontos erdõmérnöki mûveletet kontinens-szerte.
1981-ben a Fakitermelési Ágazat vezetõje,
majd 1990-ben a Fakitermelési Központ fõigazgatójává
nevezték ki. Ebben a beosztásában fontos
szerepe volt az erdészeti rendeletek és törvénycikkek
módosításában, valamint az új
törvények kidolgozásában. A plakett
leleplezés idején Dan Miller és Andrew
Petter volt miniszterek elmondták, hogy a Gyula évtizedeken
szerzett tapasztalatai és szaktudása nélkül
kevésre mentek volna számos politikai és
adminisztratív jellegû kormányprogram
kivitelezésében.
Jó nevet szerzett hivatásában a magyarságnak.
Mesélik, mikor nyugdíjba lépésekor
helyettese után kutattak nagy gondok közepette,
a miniszter odaszólt a kutató csoportnak:
- Lenni kell itt egy másik magyarnak!
Az ünnepség után itthon felkerestem Erzsébet
asszonyt csöndes victoriai otthonukban. Elmondta, hogy
Gyula tehetsége legjavát adta hivatásának.
- Nyugállománya abból állt –
mondta -, hogy erdõmérnöki tanácsosként
kezdett el dolgozni, s ez három és fél
évig tartott. Majd a Slocan Forest Products meghívására
alelnöki beosztást vállalt s dolgozott
közel öt éven át. Ike Barbernek igaza
volt az ünnepségen. Rengeteg utazással
járt a tanácsosi munkája. Volt úgy,
hogy késõ este érkeztünk haza Prince
Georgeból. Gyuszi a szobájában a jelentésen
dolgozott, én meg a fehérnemûkrõl
s a másnapi elemózsiáról gondoskodtam.
Mert hajnalban már indultunk az ellenkezõ irányba.
Egyik vezette a kocsit, mialatt a másik fogyasztotta
a szendvicseket.
Elmerengve néz maga elé. – Szerette
Gyula a családját – folytatja. –
Odaadó, szeretõ férj, apa és nagyapa
volt. Az unokák rajongtak érte. Barátnak
is hûséges volt. Zajlott a házunk körül
az élet. Hajdani kollégák, beosztottak,
barátok gyakran ide jártak, teniszezni, borozgatni.
Gyuszi remek bort készített.
Szeretettel emlékeznek rá honfitársai
is. Büszkék voltak rá, s büszkék
rá ma is. Gyuszi szolgált a legmagasabb miniszteriális
beosztásban, mint nem politikai úton választott
alkalmazott. S ezt a fokozatot nem egykönnyen osztogatják
ám! Pályázatokon, felvételi versenyeken,
szigorú szakmai és humánus értékeket
felmérõ vizsgákon kell az aspiránsnak
átesnie, míg egyik fokozatról eljut a
másikig.
Nagy utat tett meg a korán elköltözött
Juhász Gyula Gyöngyöshalom kisfalutól
idáig. Büszkék vagyunk eredményeire
valamennyien. Õ volt a Társaskörünk
elsõ elnöke. 2002-ben, halála után,
minisztériuma felterjesztése révén
Erzsébet királynõ koronázási
arany emlékérmével jutalmazták.
Gyula kimagasló eredményeiben nagy szerepet
játszott az áldásos környezete,
s a kanadai nemzetformáló forradalmi korszak,
amelybe sokunk belecsöppent közel fél évszázaddal
ezelõtt. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy mindezek
mellett, Gyula istenadta tehetsége, kitartása
és emberi értékei birtokában hasonló
utat járt volna meg, bárhová szólította
volna is az élet.
A mi szerencsénk, hogy ide szólította.
Hogy közöttünk élt.
|