Kié a kutya?

Magyar Krónika, július 17.
Mailáth József

Elvált szülõk között elég gyakori az elkeseredett és sokáig elhúzódó harc a bíróság elõtt a gyermekek elhelyezéséért. Ilyen perekrõl, fõleg, ha ezzel kapcsolatban gyermek rablást követ el akármelyik valamelyik szülõ, a sajtó rendszeresen és részletesen beszámol. Sajnos az effajta tudósítás nem tartozik a ritkaságok közé.

Ellenben egy sajtójelentés, ami megragadta e sorok írójának figyelmét és amit szeretne kedves olvasóival megosztani, az az ausztrál fõváros napilapjának, The Canberra Times- nek a 2003. június 2. számának elsõ oldalán, 2 cm nagyságú Canin caught in Custody Battle fõcím alatti tudósítás volt. A história egy Geordie nevû 18 hónapos border colie kutya körül forog már négy hónapja.

Mikor a Gaynor család négy hónappal ezelõtt a New South Wales állam Wagga nevû városából Queensland államba költözött, Geordiet egy canberrai barátjuknál hagyták, míg õk megfelelõ házat találnak új lakóhelyükön, mikor is a kutyát megint újból magukhoz veszik.

Geordienak úgy látszik egyáltalában nem tetszett ideiglenes otthona és egy szép napon megszökött. Röviddel megszökése után a sintér elkapta és bevitte az állatvédõ egyesület menedékhelyére, ahonnan az ideiglenes gazdája kiváltotta. Ez egy pár napra a kiváltás után megismétlõdött.

Mikor Geordie harmadszor is megszökött, az állat menedékhely tisztviselõi véleménye szerint szabaduló mûvészeti módon, több telefon hívás ellenére az ideiglenes gazda, akirõl a menedékhely azt hitte, hogy a kutya tényleges gazdája, nem jött kiváltani. Miután Geordiet 10 napig nem igényelte senki, eladták.

A vonatkozótörvény szerint, - ami alatt az állatvédelmi menedékhely mûködik, - azt az állatot, amelyet 10 napon belül senki sem igényli, a menedékhely saját tulajdonának tekintheti és ha az ilyen állatot nem tudnák eladni, azt szépen elaltatják.

Sajnos mind errõl a Gaynor család semmit nem tudott, és csak két héttel a kutya eladása után tudták meg, hogy a szeretett kutyájuk a más tulajdonába került. Persze azonnal érintkezésbe léptek az állatvédõ egyesülettel azzal a kéréssel, hogy a kutya új tulajdonosának mondják meg el az elõzményeket és kérjék meg, hogy a kutyát adja vissza.

Elképzelhetõ a Gaynor család öröme, amikor az egyesület telefonált azzal a hírrel, hogy jöhetnek a kutyáért, mert az vevõ beleegyezett abba, hogy a kutyát visszaadja. A Gaynor család azonnal átrepült Sydneybe, ahol autót bérelt, hogy a kutyáért Canberrába menjen. Már félúton voltak, amikor az állatvédõ menedékhely értesítette õket, hogy a vevõ meggondolta a dolgot és mégsem hajlandó a kutyát visszaadni.

A rossz hír ellenére, Gaynorék folytatták útjukat és Canberrába érkezésükkor elmentek az állatvédõ menedékhelyre és beszéltek az alkalmazottakkal. Kérték õket, hogy a vevõ nevét és címét adják meg, mert személyesen szeretnének vele beszélni. Ez nem volt lehetséges, mert a menedékhely a vevõ személyi adatait felhatalmazás nélkül nem adhatja ki.

A Gaynor család a sajtón és a menedékhelyen keresztül próbálja a vevõt rávenni, hogy lépjen velük érintkezésbe. Ugyanakkor az állatvédõ menedékhely elleni birósági eljárást is megfontolás alá vették Gaynorék.

Hogy Geordienek errõl az egész históriáról mi a véleménye, arról nem szól a krónika.