A törésvolnal:  Izrael és a megosztott jobboldali média

Immár több mint két hete tart a háború Izrael és a Hezbollah között. Ahogy a civil áldozatok száma növekszik és ahogy egyre  reménytelenebbé válik az ENSZ által támogatott gyors tűzszünet, különös jelenség tanúi lehetnek mindazok, akik a hazai és külföldi konzervatív sajtót olvassák.
Nem kell mást tenni, mint összehasonlítani a Magyar Nemzetben közzétett publicisztikákat a nyugati világban kiadott jobbközép lapokkal és az olvasó számára azonnal egyértelművé válik, hogy Magyarország második legnagyobb napilapja meglehetősen más véleménynek ad hangot, mint a hagyományosan Izrael-párti nyugati, jobboldali sajtó.
Míg többek között Szentesi Zöldi László, Stier Gábor és Lovas István rendszeresen támadják Izrael külpolitikáját és ebben a  tekintetben közösséget vállalnak a baloldallal, addig az észak-amerikai, valamint a brit jobboldali sajtó kiáll a térség egyedüli nyugati demokráciája mellett és elítéli a demokráciát, emberi jogokat és diplomáciát elutasító radikális muzulmán szervezeteket.
Bár egyes nyugati jobbközép újságok ritkán  kritizálják az izraeli kormányt és hiányoznak az árnyékolt publicisztikák, mégis sokkal problematikusabbak azok a magyar cikkek , melyek  rendszeresen Izraelben látják az aggreszort és meglehetősen egyoldalú írásaikban nem bírálják a muzulmán világban működő terrorszervezeteket és az azokat hallgatólagosan, vagy nyíltan támogató rezsimeket.

Kanada legnagyobb konzervatív napilapja, a National Post, rendszeresen közöl Izrael-párti publicisztikákat és gyakran jelennek meg bírálatok az ENSZ és az Európai Unió álláspontja ellen. Az egyik legismertebb publicista, a magyar származású George Jonas. Július 29-i cikkében Jonas azt állította, hogy az ENSZ bizonyos értelemben veszélyesebb mint a Hezbollah, hiszen a szervezet presztízse elfogadhatóvá teheti az Izrael-ellenességet. „Biztos vagyok abban, hogy Izrael véletlenül bombázta az ENSZ bázisát dél-Lebanonban. Abban azonban már kevésbé vagyok biztos, hogy ez  helyes  dolog volt.
Talán jobb lett volna, ha Izrael szándékosan bombázza le az ENSZ állomást. Akármennyire is gyászoljuk az ártatlan megfigyelőket, az ENSZ a Hezbollahnal rosszabb ellenség Izrael számára (...) sőt, rosszabb ellenség a civilizáció számára”—írta Jonas. A National Post munkatársa talán túlságosan keményen fogalmaz, de alapjában jogosan bírálja azt a világszervezetet, melyben helyet kapnak diktatorikus, terrorista államok, amelyek közben az emberi jogokról merészelnek papolni.

Az Egyesült Államokban a National Review számit mértékadó konzervatív sajtóterméknek. Itt Rick Lowry, a lap egyik szerkesztője feltárta, hogy miért olyan fontos a kánai mészárlás a Hezbollah propagandaháborújában. „Az egész világ gyászolta a kánai bombázást, kivéve a Hezbollah (...) minden egyes halott gyermeknek megfizethetetlen propaganda értéke volt számára(...) A Kána körüli felháborodás Izrael ellen irányítja a nemzetközi közösséget és ezzel jutalomban részesíti a Hezbollaht azért, mert libanoni civileket veszélyeztet”—fogalmazott Lowry.
Egyes nyugati közírók pedig a jelenlegi háborút a civilizációk közti konfliktusnak tekintik. Ezt az álláspontot képviseli Amir Taheri a brit The Times-ban, aki szerint itt  „egzisztencialista konfliktustról” van szó a nyugati demokrácia és a radikális Iszlám között.

Természetesen a magyar sajtót is foglalkoztatta a jelenlegi háború, bár a hazai jobboldal másképp értékelte a krízist mint a nyugati konzervatívok többsége. Az elmúlt napokban az ország polgári, jobbközép napilapja kimerítően foglalkozott az aggasztó közép-keleti helyzettel, azonban valamennyi cikk központi eleme az egyoldalú, Izraelt bíráló álláspont. Stier Gábor augusztus 1-én a kánai mészárlásról írt.
Szerinte a tragikus kimenetelű bombázással „Izrael újabb morális határt lépett át.” Azt viszont nem tudhatjuk meg Stier cikkéből, hogy a Hezbollah melyik morális határt lépte át amikor rakétáit civilek által lakott területekre helyezte el és ezzel ismét bebizonyította , hogy mennyire nem értékelik a radikális muzulmán szervezetek az emberi életet. Stier eredeti publicisztikájával szemben, Lovas István, sajtószemléjében már régóta figyelemmel kíséri  a zsidó állam külpolitikáját.

Kivételes előszeretettel idéz az angol nyelvű, baloldali napi sajtótermékekből. Július 25-én éppen a baloldali The Guardian-ból idézett, ahol a 23 tonnás izraeli bombával tönkretett libanoni mecsetről írtak.  Lovas rendszeresen idéz baloldali és szélsőbaloldali forrásokból, amikor Izraelről van szó. Igy volt például amikor a szélsőbaloldali Gideon Levy szerző, a  Haaretz március 28-ai számában megjelent cikkéből idézett. „Egyértelmű, hogy csaknem mindegyik izraeli rasszista …. A képviselők többsége nem hisz a békében, nem kívánja azt, és – szavazóikhoz hasonlóan – a palesztinokat nem is tartják emberi lényeknek.” Lovas István vajon miért kerüli az angol nyelvű, konzervatív lapokat amikor Izraelről cikkez és miért támaszkodik oly gyakran baloldali forrásokra? Sajtószemlékben általában egymással szemben álló véleményeket lehet olvasni. Ez a szabály aligha érvényesül Lovas válogatásaiban.

Másik példa az Izrael-elleni elfogultságra Szentesi Zöldi László „Kit képvisel Eörsi Mátyás” című írása, melyben hevesen birálta a szabad demokrata politikust, aki európai újságírókkal megosztotta azt a meggyőződést, hogy  a Hezbollah kezdte el a legujabb háborút. Eörsi nem mondott semmi eget rengetőt, hiszen a nyugati újságok és politikusok túlnyomó többsége is belátja, hogy a Hezbollah provokálta Izraelt. Az viszont már vitatható, hogy az izraeli válasz túlkapás-e, vagy sem. De mindenképpen érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy melyik ország tűrné el hosszútávon, hogy ha egy szomszéd országból paramilitáris alakulatok rendszeresen lőnének rakétákat a határ túlsó oldalára.
Ha például  Magyarországgal szomszédos országban működnék egy szélsőséges, magyarellenes, harcias szervezet (amely ráadásul a törvényhozásban és az adott kormányban is képviselteti magát) és éveken keresztül rakétatámadásokat intézne a határhoz közeli magyarországi városok és vidékek ellen, akkor vajon milyen publicisztikák jelennének meg a második legnagyobb magyar napilap oldalain?

Izrael 2000-ben vonult ki Lebanonból és az akkori vezetés úgy gondolta, hogy cserében  az észak-izraeli lakosság biztonságosabb, rakéta támadásoktól mentes jövő elé nézhet. Amikor két héttel ezelőtt a Hezbollah harcosai behatoltak Izrael területére és elraboltak két izraeli katonát, mindenki számára bebizonyosodott: a megszállott területekről való kivonulással fémjelzett izraeli stratégia hibás, ugyanis aligha lehet azt elvárni, hogy a demokráciát, a törvényességet és a diplomáciát nem tisztelő Iszlamista terrorszervezetek egyik napról a másikra szavahihető békepartnerré válhatnak. Érthető, hogyha Szentesi Zöldi László gyászolja a háború lebanoni áldozatait.
De hol vannak a vérző szívek amikor a Hezbollah naponta több tucat rakétát lő izraeli célpontokra, fittyet hányva a civilekre és az emberéletre? A nyugati konzervatívok jól teszik, hogy a közép-kelet egyedüli nyugati demokráciája mellett törnek lándzsát és a kontinentális Európa egyes politikusaival és publicistáival egyetemben, nem hajlandóak a radikális muzulmánok és az Iszlamista terroristák retorikájának és propagandájának patetikus európai visszhangjává válni.
Természetesen kivánatosak lennének az árnyékolt publicisztikák és sajnos a nyugati jobboldali sajtó nem mindig tesz ennek eleget. Ettől függetlenül a magyar jobboldali médiának is ebben a gondolatvilágban lenne a helye. Arra a kérdésre pedig, hogy miért létezik ekkora szakadék a magyar jobboldal és a nyugati konzervatívok között amikor Izraelről van szó csak akkor találnánk választ, ha az érintett közírók is őszintén foglalkoznának ezzel a kérdéssel és elfogultságuk mélyebb okaival.

A szerző az ottawai egyetem történelem tanszékének tanársegédje és PhD kandidátusa