Tisztelt Szerkesztő Úr!
Tisztelt és Kedves Kristóf!

Engedje meg, hogy a 2010. június 22-én, a Kanadai Magyar Hírlapban a „Compassionless Bishop Richard Lennon of Cleveland sends Hungarians packing” címen megjelent cikkére reagáljak. Megdöbbenéssel olvastam írását, mivel azt rendkívül elfogultnak találom.

Egy tudósítónak a hír mindkét oldalát, le kell közölnie, ebben viszont súlyos vétket követett el, mivel a történtek csupán egyik oldalát közölte. Cikke alapján úgy tűnik, hogy az említett clevelandi megyés püspök, Msgr. Richard Lennon maga az ördög, és szándékosan, minden megfontolás és irgalom nélkül, a magyarokat kiszemelve, és közellenségnek kikiáltva, templomaikat bezárja. Bár módszereivel és eljárásaival nem feltétlenül értek egyet, mégsem lehet teljesen őt hibáztatni a templomok bezárásaiért. Több mint két évvel ezelőtt, Lennon püspök úr figyelmeztette a szóban forgó egyházközségeket, hogy dolgozzanak ki egy tervet az egyházközségek összevonására, ill. megmentésére, mivel alacsony volt a misék látogatottsága, és a hívek javarésze idős emberekből állt. Mivel a közösségek két év alatt képtelenek voltak az összefogásra és megegyezésre, Lennon püspök úr döntött helyettük. Tehát, ez a lépés elsősorban nem Magyar, hanem hitbeli kérdés; első tévedése!

Említette, hogy a II. vatikáni zsinat utáni korszakot éljük, és a tartózkodó egyházi vezetők nem várhatják el sem híveiktől, sem papjaiktól, hogy vakon kövessék népszerűtlen döntésüket, értelmes párbeszéd nélkül. Tény, hogy nem önkényuralomról vagy diktatóriumról van szó, bár cikkében az ellenkezőre célzott. Azonban, amint már a fentiekben említettem, párbeszéd és egyeztetés nem volt, az eredmény - a magyarok makacságának köszönhetően – kedvezőtlen. Továbbá, mielőtt hivatkoznék valamire, nagyon kérném, hogy nézzen utána, hogy mit állít. Ebben az esetben, szakértői véleményt kérjen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól, hacsak a tisztelt szerkesztő úr nem az; második tévedése!

Tudósításában jelezte, hogy az egyházközség bankszámláján $1.3 millió dollár található; ez sem igaz. Az ingatlan értéke talán eléri az említett összeget, azonban az semmiképpen nem az egyházközségé. Az Egyház életét szabályzó törvénykönyv, a CIC (Codex Iuris Canonici) meghatározza, hogy az egyházközség temploma, és annak ingatlana az egyházmegye tulajdona. Mivel a CIC így határoz, ezért a civil jog ezt fogadja el. Tehát, bármennyire is gondolták vagy gondolják, hogy az ingatlan az övék – t.i. az egyházközséggé – tévedésben élnek. Ismét, csak a tényeket  kellett volna tisztázni, mielőtt valótlanságokat közölt volna; harmadik tévedése!

Egyébként, személy szerint örülök, hogy ez az ügy felmerült, mivel ez minden magyar közösség számára égető kérdés. Elődeink a templom körül építették fel életüket, és gyökerezték magyarságukat. Tudták, hogy Isten nélkül, magyarságuk veszélybe kerül és  eltűnik aa történelem homályába, és lám igazuk volt. Amint elhagyjuk templomainkat, és az Istent kizárjuk életünkből, magyarságunk is rohamosan fogy. Intő példa arra, hogy mit nem szabad tenni, és hogyan tudjuk megmenteni kultúránkat és hagyományainkat. Remélem, hogy ezzel sokat tanultunk, és máshol nem követünk el hasonló hibákat.

Maradok őszinte tisztelettel,

Androvich Tamás
montreali plébános
Montréal, 2010. június 23.

 

Válasz Androvich Tamás Atya levelére a Cleveland-i magyar templombezárásokról

“...Látom azt, hogy az emberekkel, a hívekkel, a magyarokkal nem éppenséggel mindig tisztességesen jár el az egyházunk. Hogy őszinte legyek, borzasztó érzés. Nyugtalan éjszaka, nyugtalan nappalok, állandó töprengés…” Siklódy Sándor Atya, a cleveland-i Szent Imre templom plébánosa

Kedves Tamás Atya!

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál írásomra. Cikkem valóban publicisztika, nem pedig semlegességre törekvő jelentés a clevelandi Szt. Imre Egyházközség helyzetéről. Még néhány hónappal ezelőtt, amikor írtam egy cikket a templombezárásokról, felkerestem az egyházmegyét, de semmilyen választ, visszajelzést nem kaptam. Nem én vagyok az egyedüli, akinek nem nyilatkozik az egyházmegye az ügyről. A Duna TV szerkesztőinek sem nyilatkoztak. Tehát az ügy két oldalát nem is nagyon lehet bemutatni. Ha csak jogi szemszögből nézzük, a püspök döntése minden bizonnyal támadhatatlan. De katolikusként és Kanadában született magyar származású történészként a döntés erkölcsi, morális oldalára is rá szeretnék világítani. Kétségkívüli, hogy a bankszámlán lévő összeg felett az egyházmegye rendelkezik. A templom teljes vagyona az egyházmegye tulajdona. Sőt, akár le is bonthatják a magyar templom 105 éves épületét és Lennon püspök irányítása alatt sajnos erre is volt példa. Egy használaton-kívüli templom adókötelességet jelent, ezt akarják kikerülni.
De nem csak a magyarok, hanem többek között a lengyelek és a csehek is ellenezték saját egyházközségeinek felszámolását. Ők is, mint a magyarok, jelezték, hogy életképes közösségekről van szó, anyagi szempontból sem jelentenek terhet az egyházmegye számára. A lengyelek például heti vigiliát tartanak bezárt templomépületük előtt.
Tamás Atya, nem a „magyarok makacságának köszönhetően” született kedvezőtlen eredmény, melynek érelmében felszámolják a Szt. Imre templomot, úgy ahogy már fel is számolták a szintén magyar Szent Margitot és Szent Szív hitközségeket. A három érintett cleveland-i magyar egyházközség képviselői 2008 folyamán 12 alkalommal találkoztak és tartottak értekezletet a három plébánia sorsáról. Ennek eredménye az volt, hogy küldtek egy 25 oldalas, közös jelentést Lennon püspöknek, melyben a három templom megtartása mellett érveltek. Jelezték, hogy az egyházközségek anyagi helyzete stabil, nem jelentenek semmilyen pénzügyi terhet az egyházmegye számára. A hamarosan bezárandó Szt. Imre templom kimutatta, hogy 2008-ban 50 családdal gyarapodott a hitközség, van egy agilis magyar plébános aki előreláthatóan még évekig tudja szolgálni a közösséget és a templom keretein belül—illetve a templom melletti épületben—működik a Magyar Iskola, cserkészet és tánc-csoport. Továbbá jelezték, hogy már évek óta hatékony közreműködés létezik a templom között. Például a Szt. Imre és Szt. Erzsébet templomok papjai rendszeresen helyettesítik egymást, ha egyik éppen beteg, vagy szabadságon van. Templomi programjaikat is egymással egyeztetik.
Tehát volt együttműködés a három egyház között és együtt állítottak össze egy részletes jelentést Lennon püspök számára. Ha a clevelandi egyházmegye valóban az egyeztetés és párbeszéd híve volt (mint ahogy írod válaszodban), akkor hajlandó lett volna átgondolni az írott formában is felterjesztett érvelést, miszerint szükség van a három templomra és a magyar egyházak megtartása nem jelentene semmilyen anyagi nehézséget az egyházmegye számára. Ráadásul a végső egyházmegyei döntés, miszerint a rendkívül rossz közbiztonságú kerületben található, régebbi épületben lévő Szt. Erzsébetet lehet nyitva tartani, nem pedig a nagyobb látogatottságú, feltehetően gazdaságosabb feltételek mellett üzemeltetett Szt. Imre templom épületét, eléggé értelmetlen, amennyiben valóban az egyházközségek és hívek érdekeinek adnak prioritást, nem pedig az ingatlan értékesítési feltételeknek. Sajnos nem kell sok fantázia azt gondolni, hogy nagyon rövid időn belül, Lennon püspök a Szt. Erzsébetet is úgy alakítja át, hogy az se szolgálja többé a magyar katolikusokat. Ez Lennon püspök 2009 április 21-én írt leveléből kiolvasható—ebben jelzi, hogy egyetlen egy magyar katolikus templom „bőségesen” kielégíti a magyarok igényeit.   
A Szt. Imre templom bezárása ellen érvelt Dennis Kucinich, amerikai kongresszusi képviselő és Bajnai Gordon volt miniszterelnök is, de sajnos hiába. A gond részben az, hogy a Szt. Imre hívei nem mennek át szívesen a Clevelandban nyitva tartott egyedüli magyar templomba, mivel az egy veszélyes városnegyedben található. Ha Lennon terve valóban az volt, hogy azt az egy magyar templomot, a Szt. Erzsébetet, erősíti a bezárt egyházközségek híveivel, akkor téved. Úgy tudom, hogy a Szt. Imre hívei már szerveznek egy magyar nyelvű misét a közelükben lévő angol-nyelvű Saint Stephen’s templomba, melyre havonta egyszer kerül sor.
A felháborodás korántsem csak magyar körökben érzékelhető. Bár a magyarok már létrehozták a Templom Őrző nevű alapítványt, ennél nagyobb az Endangered Catholics nevű szervezet. Ők arra kérik az egyházmegye híveit (és különösen azokat akik elveszítették egyházközségüket), hogy adományaikat ezekhez a bejegyzett szervezetekhez küldjék, ne tegyék pénzüket az egyházközségek kosaraikba. Úgy gondolják, hogy így anyagi nyomást gyakorolnak. De alapvetően arról is szó van, hogy sokaknak bizonyára elment a kedve attól, hogy adományaik egy olyan egyházmegye vezetéshez kerüljenek át, mely semmibe vette véleményüket. Amennyiben Lennon püspök észreveszi, hogy egyre üresebb az egyházmegyei kassza és az 50 bezárt templom híveinek jelentős része megvonja anyagi támogatását, akkor esetleg nyitottabb lesz a valódi párbeszédre.
Ha van időd, ajánlom a Duna TV által készített összefoglalást a Szt. Imre templom szomorú sorsáról. Különösen fontosak Siklódy Sándor Atya szavai. Siklódy Atya ragaszkodik az egyház törvényeihez, de “látom azt, hogy az emberekkel, a hívekkel, a magyarokkal nem éppenséggel mindig tisztességesen jár el az egyházunk. Hogy őszinte legyek, borzasztó érzés. Nyugtalan éjszaka, nyugtalan nappalok, állandó töprengés…”
Lennon püspök döntése valóban borzasztó és igazságtalan. Szerintem az igazságtalanságok ellen erélyesen fel kell szólalni és fel kell lépni, különösen amikor ezeket éppen a társadalmi igazságosságot hirdető Egyház vezetése követi el magyar közösségeink ellen.
Üdvözlettel,
 Ádám Christopher
az ottawai Carleton Egyetem történelem professzora

Tel: 514-387-9503 90,
Fax: 514-387-8912
rue Guizot Montréal, Qué H2P 1L4
magyarplebania@videotron.ca

PAROISSE NOTRE-DAME-DES-HONGROIS
OUR LADY OF HUNGARY CHURCH
MAGYAROK NAGYASSZONYA EGYHÁZKÖZSÉG

Tisztelt Magyar Testvéreim!                                                                                 42/2010

Szeretnék egy-két gondolattal hozzászólni a clevelandi Szent Imre Egyházközség körül zajló eseményekhez. Úgy, amint a szerkesztő urat - Ádám Christopher-t - érzékenyen érinti ez a kérdés, úgy engem is, hiszen én is Kanadában születtem, és most egy kanadai magyar közösség vezetője vagyok. Roppant szomorú vagyok, hogy ez az ügy idáig elfajult. Egyrészt, azért vagyok szomorú, mivel nem tudok egyet érteni a clevelandi püspök úr minden lépésével, amelyek valóban sokak ellenszenvét váltották ki. Másrészt, a magyarok magatartása szomorít el, amely más közösségben is tapasztalható. Ahhoz, hogy megértsék mire gondolok, engedjék meg, hogy bővebben fejtsem ki érveléseimet és gondolataimat.
Amint olvashatjuk a szerkesztő úr által megfogalmazott és közzétett cikkekben, ő sokszor az egyházközség anyagi helyzetére és annak stabilitására hivatkozik. Az lehetséges, hogy az egyházközség jó anyagi helyzetnek örvend, de ezzel nem merül ki a egyházközség fogalma. Az egyházközség nem egy vállalkozás, amely anyagi javaival tudja mérni sikerét és életképességét. Az egyházközség elsősorban hitközösség, amelynek elsődleges célja az Istent dicsérni, az evangéliumot hallani, művelni, továbbadni, majd Isten tanítását elmélyíteni és elsajátítani. Ha ez nem áll fenn, akkor az egyházközség gyakorlatilag halott és megszűnik létezni, anyagi helyzetétől függetlenül.
Sajnos, tudjuk nagyon jól, hogy a clevelandi Szent Imre Egyházközségben évek óta nincs hitoktatás, mivel keresztelő sem volt. Ez azért van, mivel a fiatal magyar keresztény katolikusok nem igen vesznek részt az egyházközség hitéletében. Csupán attól, hogy a cserkészek egyszer-egyszer felvonulnak, és nagyobb ünnepeken megjelennek a szentmisén, nem jelenti azt, hogy aktívan vesznek részt az egyházközség életében. Lehetetlen állapot az, amelyet több egyházközösségnél tapasztalható, ahol egyes érdekcsoportok (pl. néptáncegyüttesek, cserkészcsapatok, stb.) összesen kulturális központnak tekintik az egyházközséget. Az egyházközség által nyújtott lehetőségeket kihasználják, és élnek vele sokszor anélkül, hogy tevékenyen bekapcsolódnának az egyházközség HITéletébe!
Továbbá, ismét csak szeretném hangsúlyozni azt, hogy a clevelandi magyar egyházközségek lehetőséget kaptak arra, hogy egyeztessenek egymás között, és megoldást találjanak az összevonásokra és az egyházközségek megmentésére. Azonban, közismert tény, hogy a szóban forgó egyházközségek tagjai, vezetőikkel együtt, nem beszélgettek egymással. Így, semmiféle jövőkép nem született, és mulasztásuk miatt, Lennon püspök úr kedvezőtlen döntést hozott.
Amint látható, a ballépések sorozatának, a felek önző magatartásuknak, és a magyarok impotenciának köszönhető az, hogy a clevelandi ügy idáig jutott el és, hogy tanúk lehetünk egy magyar egyházközség zárásának. Álláspontomat ismét hangsúlyozni szeretném, hogy ez az eset elsősorban nem nemzeti kérdés, hanem hitbeli. Való igaz lehet az, hogy Msgr. Richard Lennon túlnyomó részben nemzeti egyházközségeket zárt be, de a magyarok esetében ez bennünket nem érdekel. Ami minket érint az, hogy a magyarok nem folytattak hitbeli tevékenységet egyházközségükön belül, de nem is igyekeztek ezen javítani, amikor tudták, hogy a helyzetük súlyos.
A clevelandi eset valóságkép. Ezért felszólítom az észak-amerikai magyarokat, hogy térjenek vissza Szent István hagyatékához, és a magyar gyökerekhez. Magyarságunk, ahogyan azt Szent István ránk hagyományozta, Jézus Krisztusra épül, és keresztény lábakon áll. Isten nélkül, magyarságunk elpusztul, de Istennel tovább élni tud, ahogyan az már bebizonyosodott a több mint ezeréves magyar történelem viszontagságai alatt. Szervezzék át, és építsék újjá egyházközségeiket, hogy fiataljaink a keresztény magyarságot ismerjék meg. Így, reméljük, hogy hosszú éveken át, élő magyar hitközösségek lesznek, amelyek ápolni tudják keresztény magyar hagyományainkat. Isten áldd meg a magyart!
Köszönettel és őszinte tisztelettel,

Androvich Tamás
Plébános
Montreal, 2010.06.30.