Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa plenáris ülésén elhangzott felszólalásában Salvatore Rino Fisichella érsek figyelmeztetett arra, hogy Európának ki kell lépnie a semlegességből, amelybe bezárkózott, hogy ne kelljen véleményt nyilvánítania saját maga és történelme védelmében.

Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke beszédében kiemelte, hogy Európa számára a keresztény hit nemcsak a múlt, hanem a jövő miatt is lényeges: „Senki ne essen abba a csapdába, hogy Európa egységesülésére gondolva megfeledkezik arról, hogy Európa gyökerei egy olyan hitbe ágyazódnak, amely évszázadokon keresztül elősegítette a különböző népek együttélését és fejlődését.” A Zenit hírügynökség beszámolt róla, hogy a kereszténységet az európai népek közös nevezőjeként említette, amely a különböző nyelveket beszélő, más-más kulturális hagyományokkal rendelkező népeket összeköti. Kijelentette, hogy az egységes Európa nem jöhet létre, ha egymástól oly különböző állampolgárainak egy gyökértelen, lélektelen valóságot kínál fel. A fundamentalizmus, a szélsőségek leküzdéséhez erős identitástudatra van szükség. Európa nem zárkózhat be egyfajta semlegességbe, nem zárkózhat el az elől, hogy állást foglaljon. A Katolikus Egyház ellen a társadalom különféle rétegei felől érkező egyre gyakoribb támadásokra gyorsan és figyelmesen kell reagálni. Kijelentette: „Ha Európa szégyelli múltját, megtartó gyökereit, kereszténységét, amelyből kialakult, és amely ma is alakítja, akkor nem lesz jövője. Ez nem vezet máshová, mint a visszafordíthatatlan pusztulásba. Ha a politika nem képes minőségi ugrásra, amely által visszatalál egy mértékadó, a ráerőszakolt ideológiákon túlmutató értékrendhez, akkor bizonytalanná válik az egységes Európa építése.”

Fisichella érsek figyelmeztetett, hogy a hagyományos értékei ellenében hozott törvényekkel, szabályozásokkal Európát összeomlás fenyegeti; a kontinens ez elöregedés felé tart. Szót emelt az életért, az ártatlan életekért. Hangsúlyozta, hogy az eutanázia a jelen európai társadalom legújabb tévképzete, és újra csak arról árulkodik, hogy a társadalom fél a megsemmisüléstől, mert nem tud választ adni a létezés értelmére. Meg kell védeni a családot – mondta, ha már meggyőződésből nem is, legalább gazdasági megfontolásból, hogy elkerüljük a társadalmi felelősségvállalás megszűnését. Hangsúlyozta, hogy védeni kell az emberi életet az első pillanattól kezdve, hiszen az élet megvetése a civilizáció továbbélését veszélyezteti. Kifejezte sajnálatát, amiért a piacorientált gazdaság elsöpri a szociális téren évszázadok fáradozása által elért eredményeket.

Az emberiségnek egy olyan modellre van szüksége, amely képes egységet teremteni az előző évszázadok eredményei és jelenünk között. Hangsúlyozta: „Mi, katolikusok szeretnénk a magunk egyedi módján hozzájárulni Európához, amint az előző évszázadokban is tettük. Szívünkön viseljük a népek és az egyének sorsát, mert történelmünk során az emberiesség szakértőivé váltunk.” Elmondta, hogy a katolikusok nem hátrálnak meg a felelősség elől, nem hagyják, hogy kirekesszék őket: „Meg vagyunk győződve róla, hogy jelenlétünk alapvető fontosságú abból a szempontból, hogy a mostanában zajló folyamatok jó véget érjenek.” Végül kijelentette, hogy a katolikusok jelenléte nélkül Európa szegényebb, elszigeteltebb és kevésbé vonzó lenne.