Tíz amerikai közül kilenc megünnepli a karácsonyt, még akkor is, ha ateista, zsidó vagy az Iszlám követője. Az angolban a szünnap szó: holyday, ami valójában szent napot jelent. Nos mára a szent kifejezés tartalmát vesztette.  Karácsonyt ugyan szent napként emlegetik, de eszük ágában sincs például templomba menni és az ünnepet valamiképp Jézushoz kötni.

Minderről az USA TODAY és a Gallup, illetve a LifeWay Research felméréséből tudhatunk. Ez utóbbi során 2110 felnőttet kérdeztek meg. Ezek 74 százaléka vallási ünnepnek mondta  Karácsonyt. A másik felmérés szerint 51 százalék azt mondta: nagyon vallásos ünnep, s 1989-ben ez a szám csak 40 százalék volt.

De mit jelent számukra „vallásos” ünnep? Melyek az amerikaiak karácsonyi szokásai:

89 % ajándékot ad.
86 % családtagokkal, barátokkal étkezik.
80 % karácsonyfát állít.
58 % megerősödik abban a hitben, hogy Jézus Krisztus a Megváltó.
47 % Szenteste vagy karácsony napján templomba megy.
34 % bibliai, karácsonyi filmet néz.
28 % elolvassa vagy elmondja a Bibliából a Karácsony történetét.

Vajon mi is lenne az eredmény, ha nálunk is készítenének hasonló felmérést? Boldogult anyósom egyszer azzal lepett meg, hogy kifejtette: abba kellene hagyni a karácsonyi ajándékozgatást. Furcsálltam és nem is gyökeresedett meg a családban a gondolat, de valójában igaza volt: épp az ünnep lényegéről terelődik el gyakran a figyelem. Persze, ahol a szülők a gyerekekkel közösen gyártanak ajándékokat, olykor igazán szépet és hasznosat a közel s távoli ismerősöknek, akkor közelebb járunk  Karácsonyhoz, mintha üzletről üzletre bolyongunk, s vesszük, amit ránk tukmálnak. Nálunk alighanem kevesebben ajándékoznak, mint a tengeren túl, de e mögött valószínű a szegénység húzódik meg. Ugyanezen okból a karácsonyfa is több lakásból hiányozhat. A teljes lakosságra vetítve 47 százalékot sem ér el a templomba menők száma. Ez ugyanis szinte azt jelentené, hogy a vasárnapi templomba menőknél kilencszer, tízszer több embernek kellene megjelennie ilyenkor az Isten házában. Ennek nincs nyoma.

Búslakodjunk? Az USA TODAY idéz egy lelkészt, aki szerint nem az számít mit teszünk decemberben, az a fontos, ahogy a tizenegy másik hónapban viselkedünk. Ez igaz, de az ünnep eszköz, ha jól élünk vele, feltöltődési lehetőség, erőforrás a hétköznapokra. Heti ritmusban ismétlődhetne, ha valóban megülnénk a vasárnapot.

E tekintetben kíváncsian várom, sikerül-e a vasárnapi zárva-tartás. A munkaadók finoman szólva nem lelkesednek. Rossz jel. Minél több embernek lesz vasárnapja, igazi ünnepe, Istenhez emelő, annál erősebb lesz a nemzet. S nem ez a cél? Emelkedő nemzetté lenni. Karácsonykor, más ünnepeinken, vasárnaponta, de valójában a hétköznapokért.