Mondja a közmondás - s benne évezredek bölcs tapasztalata sűrűsödik össze. Első látásra, a rosszban nincs semmi jó, nem lehet, hiszen kizárja azt mint tűz a vizet. Egy idő után aztán kiderül, mégiscsak lehet a rossz alján rejtőzködve valami jó, amit érdemes megtalálni és felszínre hozva magunkévá tenni. A tűz felforralhatja a vizet, s lám főzhetünk, vagy vízgőzzel masinát hajthatunk.

    Valahogy így vagyunk az utóbbi hónapokban minket magyarokat ért alantas, alávaló és aljas politikai támadásokkal, melyekkel a hatalmát vesztett hazai magyarellenes ellenzék felbujtására a nyugati világ médiája, kormányai és a Európai Parlament felnagyítva  telekürtölte a világot, mintegy előkészítve a talajt a nagy többséggel hatalomra juttatott magyar nemzeti kormány megbuktatására. Ez a kakofónia Karácsony, a szeretet ünnepe körül érte el csúcspontját.

     Van abban valami jó, hogy hazánk, Magyarország, hónapokig vezető helyeken szerepelt a világ elektronikus és nyomtatott hírközlésében. Kezdődött EU elnökségünkkel, melyet nagy kételyekkel harangoztak be és mégis eredményes és sikeres volt. Látogatásra jött hazánkba egy magasrendű kínai kormánydelegáció, utána tüstént maga Clinton-né repült Budapestre egy repülőalj szakértővel, mintegy ellensúlyozva azt. Aztán beindult az új médiatörvény körüli cirkusz, melynek demokratikus karakterét miniszterelnökünk, Orbán Viktor dinamikusan védte meg az EU parlamentjében. Aztán jött az új Alaptörvény (Alkotmány) körül soha nem látott szenvedélyességgel véghezvitt megfélemlítés, kardcsörtetés, csatazaj, és szankciók kilátásba helyezése.

     Mindebben maga az a tény a jó, hogy mindezek a gonosz támadások Magyarországot a világ előterébe állították. A világ népei nagy általánosságban nem tudják, hogy van-e egyáltalán Magyarország!  Ha hallottak is róla, azt sem tudják, hogy hol van. Ha mégis tudnák, azt már biztosan nem, hogy mi a fővárosa. Történelmünket ne is említsük, hiszen rendszerint sajátjukat sem tudják, nemhogy Trianon és Párizs országcsonkításairól, 3.5 millió magyar rabszolgasorba juttatásáról tudnának. Amikor Trianon gyásznapján, június 4-én magyar zarándokok Párizsban Trianon ellen tiltakoztak, az arra elmenők azt hitték, hogy az új bevándorlók Trianonba való letelepítése ellen tüntetnek!

     A további jó abban van, hogy nemzeti kormányunk bal-liberális ellenzéke otthon és külföldön olyan nyilatkozatokat tesz, olyan interjúkat ad, és olyan újságcikkeket ír és jelentet meg, amelyek hemzsegnek a valótlanságoktól, a hazugságoktól  és a habzó gyűlölettől. Például: a január 21-i többszázezres kormány melletti tüntetést tízezerre redukálják, szándékosan összetévesztik a január 2-i tízezres kormányellenes tüntetéssel; úgy állítják be a tömegek támogatását, mintha az a ballib oldalé lenne és nem a kormányoldalé. Továbbá, nem tudnak a nemzeti kormány politikája ellenében hiteles, alternatív politikát felmutatni, csak a kormány leváltását sürgetik. A magyar ellenzéki pártok már lejáratták magukat az ország kiárusításával, tönkretételével és koldusbotra juttatásával. A magyarság végre kiismerte ezeket, s ezekből többet már nem kér!

     A magyar kormány elleni EU támadások mögött elsősorban az EU Parlamentben, vezető többségben levő szociáldemokrata-liberális és zöld politikai csoportosulás áll. Ők a felelősek az EU politikai és gazdasági válságáért. Nekik olyan elképzelésük van a jövő Európájáról, melyben önállóságukat vesztett tagországok felett egy Európai Egyesült Államok diktatórikus kormánya áll majd, amely vaskézzel kényszeríti népeire a maga ideológiájának, gazdasági rendszerének, bel és külpolitikai akaratának kérdezésnélküli diktatórikus elfogadását. Miután Európa hatalmas válságokkal küzd - kapóra jött a magyar kormányt vádolni, hogy nem akar ebben a sorban maradni.  Sőt nem-orthodox eszközökkel, pl. nem a pénzre, hanem a munkára alapozott társadalommal, sikeres nemzetállamot igyekszik építeni a 20 év alatt romokba döntött országgal és népével.  Egy másfajta, járhatóbb és elfogadhatóbb Európa víziója sejlik fel ebben - ami követőket találhat és ezért ez csírájában semmisítendő meg. Igen ám, csak hogy a mag már el van vetve! Ahogy 1956-ban, Magyarország leverettetésében is le tudta rántani a leplet a kommunizmus világuralomra törő kegyetlen arcáról, 2012-ben, ha végső harcában is, megtudja tenni ezt a világot adósrabszolgaságba hajtó új hatalommal is.

    Európa és a nyugat többi része, ha lassan is, de ébredezik a baloldali szociáldemokraták, liberálisok, pénzoligarchák kozmopolita mákonyának évszázados álmából. Látni kezdik hova jutott a világ, a nemzetek és benne az ember, csak itt Európában az utóbbi néhány évtizedben a jelenlegi főleg bal-liberális vezető garnitúra regnálása alatt. A munkanélküliség és az infláció nő, a gazdasági élet stagnál, ha ugyan vissza nem esik, nő az országok eladósodása, a bevándoroltatottak száma nő és egyre kezelhetetlenebbek, országok kerültek a tönk szélére és lesznek adósrabszolga páriák.  Azonban egyre többen ocsúdnak fel a materializmusnak az embert dehumanizáló és megüresítő varázsából, és visszafelé indulnak az elvesztegetett örök értékek megtalálása felé, mint a Tékozló Fiú a disznók vályújától az elhagyott atyai ház felé: a meghaladottá, megtagadottá és megvetetté tett Isten felé. Egyre többen világosodnak meg, hogy az élet fenntartásához való eszközök: evés, ivás, szekszualitás nem lehetnek az élet végső céljai, hanem, hogy életüket elrendezzék örökkévaló távlatokban, maradandó értékeket gyűjtsenek, s eközben legyenek Isten munkatársai!

     Az EU jelenlegi bal-liberális és zöld vezető garnitúrája pontosan látja, hogy vezetésükkel hova jutott az EU, s azt is, hogy elvettetésükről az írás már a falon van. Innen van nagy hangjuk, idegességük, lecsapásuk minden tagra aki irányvonaluktól csak egy jottányira is eltér. Ezért lett a magyar nemzeti kormány első számú ellenfelük.

    Nagyritkán kerül Magyarország a világ érdeklődésének előterébe. Az újabb időkből a Habsburg-ellenes 1848-49-es Függetlenségi háború; az 1956-os Forradalom és Szabadságharc a Szovjet Unió ellen.; a megdönthetetlennek hitt Vasfüggöny lebontása 1989 májusában, az 2010-es választásokkal a 2/3-al felálló nemzeti kormány, és legújabban az új Alaptörvény miatt indított nyugati világhajsza irányította ránk a nemzetközösség figyelmét.

     Ebben nagyon jó lehetőség van, amit nem szabad elszalasztani. Nevezetesen, ez a figyelem alkalmat ad arra, hogy kedvvesztés, szomorkodás és honfibú helyett tárjuk a nagyvilág elé önmagunkat: kultúránkat, történelmünket, megcsonkíttatásainkat és a ránk mért igazságtalanságokat, harcainkat külső és belső ellenségeink ellen, erőfeszítéseinket nemzetünk fennmaradásáért. Ki kell fejtenünk a defenzív, védekező, és ezért egészséges nacionalizmusunkat, mely nem tör mások ellen, csak védi a magáét, a mában a jövő számára. Ezt szembe kell állítani és elítélni az agresszív, minket elsöpörni, megsemmisíteni akaró, vagy legalább is leigázó, ránk települő, virulens és agresszív nacionalizmusokkal szemben, melyek elsősorban Közép-Európában találhatók. 

     Ebben a helyzetben minden magyarnak feladata pártállás és felekezeti különbség nélkül, de különösen a külföldi magyarokénak, hogy fáradtságot nem kímélve minden eszközzel, szóval, írással és tettel tartóztassa fel az ellenünk indított lejárató, bemocskoló  gyűlölet-kampányt és használjuk fel ezt az alkalmat önmagunk, kultúránk, történelmünk és igazságunk széleskörű megismertetésére!