Már 77 hónapja. Remélem, majd 97 hónapról is beszámolhatunk. Úgy látom, az ellenzék, amelynek a kétharmadot köszönhetjük, továbbra is mindent megtesz érdekünkben. De nem bízhatjuk az egész munkát rájuk.

Politikai döntést hozott az Alkotmánybíróság, fogalmazzák meg többen. Lehet. Nem akarok állást foglalni, mert egyrészt a demokrácia alapszabályai közé tartozik, hogy az alkotmányt mindenki tiszteletben tartja és az ezzel kapcsolatos hibákat mihamarabb kijavítja, másrészt az is, hogy a politika nem kritizálja az Alkotmánybíróság döntéseit.

Inkább az foglalkoztat, hogy a kormányoldal hozott politikai döntést. Jót. Az elmúlt időszak legokosabb lépése volt ugyanis, hogy a regisztráció körül kialakult vitát az AB döntése után a Fidesz-KDNP azonnal lezárt.

Miért? A regisztráció értelmes lépés volt, megfelelt volna a mai helyzetnek, nemzetközi példák is vannak, de nem volt kulcskérdés a kormányoldal számára, amint a választójogi törvény többi változtatása sem. A jelenlegivel is tudtunk két-harmados képviseletet elérni, mondta Orbán Viktor, nekünk nem önérdekünk a változtatás. Annak sem volt ésszerű oka, hogy az ellenzék, főleg annak baloldala, miért tekintette vörös posztónak a regisztrációt. Tény, hogy az előzetes regisztráció bizonyos választások előtti manipulációt megnehezített volna, de a manipulátorok 1998-ban és 2010-ben hiába ügyeskedtek, tehát a választásokat nem ez dönti el.

Azt viszont jó érzékkel felmérték a baloldalon, hogy amennyiben azt a látszatot keltik, hogy a kormányoldal korlátozza a választójogot, ők pedig foggal-körömmel védték, akkor olyan jelszóhoz jutnak, amellyel mozgósítani tudják híveiket és sok jó szándékú, demokráciaféltő embert. Amennyiben a kormányoldal élt volna azzal az eszközzel, hogy kijavítja a jogtechnikai hibákat és az átmeneti rendelkezések helyett magában az alaptörvényben rendezi el a kérdését, sokan elhitték volna, hogy valóban félteni kell tőlünk a demokráciát és ezért kétharmados felhatalmazást kell adni a korrekciót igénylő baloldalnak.

Márpedig ilyen mozgósító erőre az ellenzéknek, érdemi mondanivaló hiányában, múlhatatlan szüksége van. Tényleg mindent megtesznek, hogy lejárassák az emberek szemében egyrészt a miniszterelnök személyét, másrész a kormány munkáját. Vádak, rágalmak, hőzöngések, populista túlzások árasztanak el naponta. Ebben az ellenszélben 77 hónapja vezeti a népszerűségi listákat a Fidesz-KDNP pártszövetség. Fájdalmas lehet naponta epét hányni és tapasztalni, hogy hiába az erőlködés.

Ez a meddő támadássorozat kapott volna valós vagy annak látszó tartalmat, ha Orbán erőből politizál.
Nem tette, s most - némi hápogás után - ismét előtérbe kerülnek a sokkal kisebb tömegvonzású lázongások. Sem a diákok mozgolódása, sem a közmunkások Nyakó vezette szakszervezet nem hozza lázba és, legfőképp, nem fordítja a kormány ellen az embereket.

Remarque 1929-es könyvének címét átköltve: Magyarországon a helyzet változatlan. 77 hónapja. Remélem, majd 97 hónapról is beszámolhatunk. Úgy látom, az ellenzék, amelynek a kétharmadot köszönhetjük, továbbra is mindent megtesz érdekünkben.

De nem bízhatjuk az egész munkát rájuk.