Magyarország az egyik legnagyobb nyertese az Európai Unió új hétéves költségvetésének. A tervezethez képest közel 7 milliárd euróval javult Magyarország pozíciója. Jelentősen nőtt a kohéziós források összege. Mindezt annak ellenére, hogy az európai bizottsági javaslathoz képest mintegy 73 milliárd euróval, 960 milliárd euróra csökkent a költségvetés. Az egy főre jutó nettó pozíciót tekintve Magyarország a második 27+1 tagállam között!
A megállapodás egyik legnagyobb nyertese Magyarország és a magyar polgárok. A korábbi tervezethez képest közel 7 milliárd euróval javult a helyzetünk. 2014 és 2020 között mintegy 20,4 milliárd euró fog Magyarország rendelkezésére állni fejlesztési beruházásokra és munkahelyteremtésre, több mint két milliárd euróval az eredeti tervezet felett. Az elszámolási szabályokat is sikerült kedvező irányba változtatni, valamint beszámítható a vissza nem térítendő áfa is, ezeknek köszönhetően pedig a magyar költségvetés pozíciója további, mintegy 5 milliárd euróval javul. Mivel hazánk még a szocialista kormányok okozta adósságteher ledolgozásának terhét kénytelen cipelni, ez a megállapodás kellett ahhoz, hogy a fejlesztések ne álljanak le.
Komoly politikai nyomás nehezedett az agrárbüdzsére is, sikerült megvédeni a vidék érdekeit és a magyar gazdák számára immár száz százalékban, azaz a régebbi tagállamokéval azonos mértékben járó agrártámogatásokat.
Az egy főre jutó nettó pozíciót tekintve Magyarország a harmadik a tagállamok között. Egy magyar polgárra a 2007 és 2013 közötti periódusban 660 ezer forintnyi uniós támogatás jutott, a következő periódusban 712 ezer forint jut majd.
De miért is voltunk veszélyben? Az egyik ok a befizető államok teherbíró képességének csökkenése, durván fogalmazva önzése. A másik ok, hogy 2010 előtt sem hazánk, sem a többi kedvezményezett ország, nem használta fel a rendelkezésre álló támogatásokat. Hogyan követelhetnénk több pénzt, ha a meglévőt sem használtuk fel? A 2007-2010 között le nem hívott támogatás 7 milliárd euró volt, épp annyi, amennyit a beterjesztett tervek szerint veszítettünk volna. A harmadik tényező a nemzeti össztermék csökkenése. Durva csúsztatás, ha ennél a pontnál 2012-re hivatkozik valaki. A 2008 utáni megtorpanás a baj forrása. Ezekben az években az Unió elemzése szerint Magyarország sorstársainál nagyobb mértékben gyengült meg. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Magyarország a Gyurcsány-Bajnai kormányok miatt került rendkívül nehéz helyzetbe a tárgyalások elindulásakor. Az eredeti javaslat alapján Magyarország kohéziós forrásainak mintegy 30%-át elvesztette volna.
Szerencsére az Unió elismerte a magyar emberek 2010 utáni erőfeszítéseit, és így visszakaptuk a Gyurcsány-Bajnai kormányok hibái miatt elveszettnek tűnt milliárdokat. Persze a konkrét tárgyalásokon is sok múlott. 2005-ben Gyurcsány Ferenc vezetésével a magyar delegáció mindössze 200 millió euró többletet ért el az eredeti előterjesztéshez képest, 2013-ban az Orbán Viktor vezetésével a többlet ennek több mint tizenegyszerese: 2300 millió euró. Ezen adatok fényében értelmezhetetlen Tabajd Csaba kritikája és az ország érdekivel ellentétes az a szándék, hogy a magyar szocialisták nem kívánják megszavazni a most kialakult megegyezést.
Úgy látom, hogy a magyar szocialisták még nem tudták levetkőzni a szovjet időkben kialakult reflexeiket. Rendszeresen azzal vádolnak minket, hogy vitázunk az Unióval. Ez a közösség vitákból alakult és viták révén fejlődött. Aki vitát kezdeményez, az nem szidást, hanem elismerést érdemel, mert éppen a viták viszik előre a közös európai ügyet. Az pedig egyenesen sértés az Unió vezetőire nézvést, ha valaki feltételezi, hogy a vitázni merészelő államokat bünteti akarja bárki is. Miért tenné? Büntetni, elítélni azt kell, aki a vitákban kiérlelt megegyezéseket nem tartja meg.
Bármennyire fáj is a hazai baloldalnak, az elért eredmény nem kis részben Orbán Viktor személyes sikere. Ennek minden tisztességes ember örülhetne, még akkor is, ha belpolitikai célja éppenséggel Orbán leváltása. Ám aki az elért eredményt fitymálja, hazánk érdekeit is semmibe veszi. A politikai élet felszínén úszkálók talán magukra nézvést kiadják a parancsot: Balra át! Fanyalogj! A jóérzésű tisztességesek legyenek inkább jobbra vagy éppen balra húzók ma tiszta szívvel örülhetnek.