A Föld bármely pontján éltek és bármikor, bármilyen okból hagytátok el szülőhazátokat, tudom, mert érzem, a lelketekben magyarok maradtatok.

Éppen ezért, lélekben emelkedjetek felül jogos vagy vélt sérelmeiteken, ne próbáljátok elnyomni igaz érzelmeiteket, mert úgysem sikerül.

Elég egy magyar szó, egy dallam és összeszorul a gyomrotok...

Vigyázzatok, óvjátok igazi Hazátok, éljetek a lehetőséggel, vegyétek fel mind többen a magyar állampolgárságot.

A nagy nyilvánosság előtt tárjátok fel, írjátok meg (agyatok rejtekéből előbukkannak az elfeledettnek hitt szavak) tegyetek a magyarságot érő támadások ellen, egy eset se maradjon titokban, megoldatlanul.

Összefogás nélkül senki nem megy semmire. Alantas cselszövéssel, taposóaknákkal teli hazánkat csak mi tudjuk megvédeni, hiszen senkire se számíthatunk, de nem is akarunk.

Szép, emberi gesztus, hogy egyre több székely zászló kerül közintézményeink homlokzatára. De ez nem elég. Gondoljatok bele, békeidőben is, naponta küzdenek meg életükért, boldogulásukért azon székely/magyar emberek, akik saját földjükön "bozgoroknak" vannak kikiáltva. Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján ugyanez a helyzet. Lépni kell.

A diplomácia eszköztára kifogyhatatlan. Föllángolt a lefojtott gyűlölet a magyarság iránt körös-körül. Átvéve egymás praktikáit, összefogva támadnak, mint oly régóta teszik.

Ezért szükséges és életfontosságú a világon élő magyarság összefogása. Nem anyagiakról beszélek, hanem jóindulatról, figyelmeztetésről, a bajok megelőzéséről, orvoslási lehetőségeiről.

Ki, mihez ért, tegye meg a legapróbb gesztustól a nagy horderejű dolgokig azt, amivel szülőföldjét, hazáját és önmagát segítheti.

Gondolkodjatok el, és cselekedjetek!