Magyarország egyre durvuló, egyre otrombább támadások kereszttűzében indul neki a választások előtti kampányévnek. Amit persze kár kampányra vesztegetni, de nem hiszem, hogy ezen lehet változtatni. A támadások kül- és belföldi csatatereken zajlanak.
A belföldit megtapasztalhattuk a hóvihar kapcsán. Ebben az írásban a külföldi csaták hátteréről van szó.

Elég figyelni a baloldali politikai elemzőket. Olyan mondatok tömkelegével lehet találkozni, hogy az Európai Néppárt még nem határolódott el nyilvánosan a Fidesztől. A nyilvánosan szó sejteti, hogy a háttérben már kaptunk fejmosást, a még meg magában hordozza a reményt, hogy ez is be-  következik.

Egészen világosan látszik a bal-liberális taktika. Befeketíteni az Orbán kormányt annyira, hogy kellemetlen legyen társasága jobb-középben is. Az Európai Parlamenten nyíltan is felszólítják például Josef Dault, a néppárti frakcióvezetőt, hogy legyen "bátor" és ítélje el a magyarokat. Még odáig is elmentek, hogy elől jártak a jó példával: Swoboda elítélte Fico kijelentését a kisebbségekről.

Ne gondolja senki, hogy valamiféle presztízsről volna szó. A baloldali ellenzék mindent megtett, hogy eltántorítsa a Fidesz szavazóit. Nincs egyetlen felület, amelyet ne használnának ki, okkal, ok nélkül vádaskodnak, mindent a lehető legrosszabbra magyaráznak. Nem megy. Az ember már sajnálja őket. Kínos lehet folyton epét hányni, és teljesen hiába. Közel 80 hónapja a Fidesz vezeti a közvélemény-kutatásokat, egy országos, egy európai, egy önkormányzati választáson és számos időközi választáson a népszerűséget szavazatokra is tudta váltani. Látszik, hogy hagyományos kampánnyal, szavazófülkében nem képesek Orbánt legyőzni. Hacsak nem jön elő valami olyasmi, mint a 23 millió románnal való fenyegetés. Ha az emberek úgy éreznék, hogy Orbán politikája az ő közvetlen érdekeiket veszélyezteti, ugyanúgy megfordulhat a szavazatuk, mint ahogy történt 2002-ben. Alighanem nem látnak más esélyt erre, mint az Unió által megfogalmazott kritikákat és az ezt követő önbüntető eljárásokat. Mindenki tudja ugyanis, hogy jelenleg nincs fejlesztés nálunk, csak uniós támogatásból. Ha ezek a csatornák eldugulnak, olyan kormányt kell választani, amely képes azt kinyitni, érvelnek majd. Az eddigi ilyen támadások kicsorbultak a néppártiak erős szolidaritásán.

Ám a baloldal nem hagyja abba. Az ellenzéki német szociáldemokraták rendre vádolják a kormányzó kereszténydemokratákat, hogy egy születőben lévő diktatúrát támogat. Hasonló nyomás alá helyezik a néppárti kormányokat az érdekeiket védő nagy cégek is. A múlt héten, aznap, amikor Áder és Kövér Németországban volt, azzal a hazugsággal árasztották el a német tévéállomásokat, hogy a magyar parlament megvonta az Alkotmánybíróságtól a törvények tartalmi vizsgálatának jogát. Persze hogy mindenki felháborodott. Ki hitte volna, hogy egy szó sem igaz belőle?

Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, reménykedünk. Azt hisszük, hogy rájönnek a nyugatiak is, hogy bolond lyukból bolond szél fúj. Sajnos még nem jöttek rá. Ellenfeleink ügyesen alkalmazzák azt a szabályt, hogy akkorát kell hazudni, amekkoráról már nem lehet elhinni, hogy hazugság.

A másik taktika a kifárasztás. A német politikusokat már nem érdekli, hogy igazunk van-e vagy sem. Elegük van abból, hogy mindig velünk van baj. Miért nem tudunk olyan politikát folytatni, amelyet legalább a főbb dolgokban belpolitikai egyetértés övez?

Tényleg, miért nem?

Antall József mondta volt, hogy :    gentlemen's agreement   csak gentlemannel lehet kötni. Orbán ellen minden eszköz bevethető, vélik a baloldalon. A minden szót úgy kell érteni, hogy valóban minden. Emlékszünk, Frey Tamás egy televíziós riportban mutatott rá, hogy lehetne orosz bérgyilkost is találni. Persze ez nem összeesküvés volt, hanem egy riporter feltűnési viszketegsége. De jól jellemzi a baloldal lelkiállapotát.

Amit mi tudunk tenni, az elsősorban a jó szó. Meg kell értetni az egész folyamatot az emberekkel. Ha átlátnak a szitán, nem fognak bedőlni a trükknek. Másrészt meg kell erősítenünk a néppárti kapcsolatainkat. Ez a mi munkánk, és nem is kevés…