A cseh csapatok 1919 januárjában az Ipoly-völgyében húzódó vasútvonal tervezett elfoglalásával az általuk megszállt területet próbálták kiszélesíteni. Ha ez sikerült volna, délebbre tolták volna az 1918-as belgrádi szerződés által megállapított demarkációs vonalat, s ezzel az alakuló Csehszlovákia határait.

A cseh csapatok 1919 januárjában az Ipoly-völgyében húzódó vasútvonal tervezett elfoglalásával az általuk megszállt területet próbálták kiszélesíteni. Ha ez sikerült volna, délebbre tolták volna az 1918-as belgrádi szerződés által megállapított demarkációs vonalat, s ezzel az alakuló Csehszlovákia határait.

A csehszlovák csapatokat katonák, polgárok és vasutasok űzték ki 1919. január 29-én Balassagyarmatról. Mindez segített abban, hogy a trianoni béketárgyalás eredményeként Balassagyarmat Magyarország része maradt.
Egy nap alatt kizavarták a cseheket

A Nógrád megyei település – amely több mint tíz éve már hivatalosan is a Legbátrabb város cím birtokosa – 1919. január 29-én kelt fel egy emberként a cseh legionáriusok ellen. A csehszlovákokat még azon a napon sikerült kiverni a városból, együttműködve a közelben állomásozó magyar katonasággal.

Balassagyarmat „erejét” hétköznapi hősök: a katonák mellett háborúban megfáradt, elkeseredett polgárok, vasutasok és diákok adták. Nekik köszönhetően nem csak hogy magyar maradt Balassagyarmat, de a csehszlovákok letettek a borsodi szénmedence meghódításáról is.

Habár az 1918. november 13-i, Belgrádban jegyzett fegyverszünetben az antant garantálta a demarkációs vonalak sérthetetlenségét (ezt a Marosnál vonták meg, északon pedig nem követeltek magyar csapatkivonást), mégis román és cseh csapatok törtek be Magyarország területére. Károlyiékat nem vették komolyanA Károlyi-kormány kerülte a konfliktust az idegen seregekkel, így a cseh légió novemberben akadálytalanul foglalhatta el Trencsént, majd Losoncot is.
Az utódállamok a megszállás után megkezdték a közigazgatásuk kiépítését, amely ellen úgy tűnt, hogy csak Balassagyarmat tudott hatékonyan fellépni.
A csehek légiója – élén Augustin Laukával – 1919. január 15-én vonult be a városba, azzal a tervvel, hogy a város meghódítása után a lehető legjobban benyomuljanak hazánk területére. Rákóczi kormánybiztos átvette a kezdeményezést. A megszállók a bevált forgatókönyv szerint a posta, a vasútállomás és a laktanya elfoglalásával biztosították uralmukat, majd hozzáláttak a közigazgatás átszervezéséhez. Lecserélték az intézmények magyar feliratát, Bazovszky Lajos személyében zsupánt állítottak. A jeles úr január 25-ével lényegében átvette Balassagyarmat irányítását, ami nem folytatódhatott különösebben hosszan, miután két nappal később Rákóczi István kormánybiztos vezényletével – aki felvette a kapcsolatot a Magyarnándor mellett állomásozó magyar erőkkel is, és elérte, hogy 29-én hajnalban azok támadást intézzenek a balassagyarmati laktanya ellen – a helyi tisztviselők titokban megszervezték a csehek kiűzését.

Az ostrom hosszan elhúzódott, mert a „védők” heves ellenállást produkáltak és a magyar erők kénytelenek voltak egy időre visszavonulni. A gyarmatiak nagy része korábban nem tett eleget a lefegyverzési parancsnak, sőt, a megőrzött fegyvereket csakhamar a megszállók ellen fordították: miközben a magyar csapatok visszaszorultak, ők tartották az állásokat. A később újra erőre kapott katonák pedig géppuskásokkal kiegészülve délután elérték, hogy a csehek feladják a harcot.
 
A magyarok vesztesége a harcok végére 21 sebesült és tíz halott lett, a csehek nyolc elhunyttal és hét sebesülttel fizettek területszerzési kísérletükért.
A csehek vezére, Lauka is életét vesztette, a megszállók pedig visszavonultak az Ipoly túlpartjára. Estére Balassagyarmat középületein újra magyar zászló lengett…

Balassagyarmaton hosszú idő óta minden évben megemlékeznek az életüket kockáztató vasutasokról, polgárokról, katonákról, a fegyverrel harcoló diákokról, akik az első világháború borzalmaiba belefáradva a fegyverszünet idején is védték hazájukat.