Most azonban az ellenzék egyfajta főpróbának szánja a vasárnapi voksolást. Ők maguk nem álltak ki a pástra, behúzódtak egy független mögé. Ehhez joguk van, de nem egészen jó ötlet. Ha Márki-Zay Péter valóban független, akkor a főpróba nem lehet az áprilisi választás előfutára. Viszont elhangzott az ellenzéki szlogen: ha Hódmezővásárhelyen meg lehet verni a Fideszt, akkor áprilisban is legyőzhető. Ezzel ők maguk vonták kétségbe a jelölt függetlenségét. Ami persze maga a jelölt is megtett, amikor – hangsúlyozott keresztény voltával nehezen összhangba hozhatón – arról beszélt, hogy mi mindenre lehet a lámpaoszlopokat plakátok kihelyezésén túl felhasználni. A friss hírek arra utalnak, hogy az akasztásra való nem túl burkolt célzás nem egy rosszkedvű pillanatban kicsúszott hibás mondat volt. Bejelentkezett ugyanis egy csapat budapesti aktivista, köztük durvaságukról és agresszivitásukról ismert figurák, hogy ők választási megfigyelők lesznek ezen a választáson.

Miért gond ez? Egyrészt elvárható valakitől, aki egy Hódmezővásárhely méretű város irányítására vállalkozik, hogy legyen szavazókörönként egy megbízható embere, aki ellátja a választási megfigyelői feladatot. Ami fontos, a választás tisztaságát garantáló tevékenység.

Ha ehhez idegenlégiósokra van szükség, az bizony hallatlan gyengeségre utal. Másrészt nem alaptalan az a gyanú, hogy ezek a falfirkáláshoz, miegymáshoz szokott aktivisták nem a választás szabályszerűségét, a szavazatszámlálás tisztaságát akarják ellenőrizni, hanem zavarkeltési célból érkeznek.

Ennek viszont ismét inkább csak hátulütője van. Hódmezővásárhelyen nem lesznek népszerűek, s ha már napközben megindulnak a botrányokozások, akkor épp a kedves jelöltjük kárára formálják a közhangulatot. De ettől függetlenül az egésznek semmi értelme. Áprilisban nem jut minden szavazókörbe ilyenfajta zavarkeltő: nincsenek ehhez elegen. Ráadásul a februári zavarkeltés áprilisi szavazatvesztést is okozhat.