Ha ugyanis az óraátállításnak komoly gazdasági előnye van, akkor az a minimális kényelmetlenség, hogy egy évben egyszer egy órával hamarabb kell felkelnünk, és egy évben egyszer egy órával tovább lustálkodhat, aki akar, a közösség érdekében elviselhető. Ha ez a gazdasági előny nem számottevő, akkor valóban mindek az egész. Erre vonatkozó hiteles adatokat kellett volna letenni az asztalra, hogy ne az energiaszolgáltatók érdekeit nézzük, hanem a tényeket.

Ám mi történt: a média elárasztott bennünket számos állítással, amelyek az óraátállítás káros voltát ecsetelték. Arról nem szólt a fáma, hogy amennyiben valaki például nyáron egy hónapot Erdélyben vagy épp Finnországban tölt, akkor ugyan ezeket a károkat szenvedi. Önként és még fizet is érte. Viszont az Európai Bizottságon kitört a heveny demokrácia, és megkérdezte a polgárokat. Aki akart felelt, aki nem, hát nem. 4,6 millióan feleltek. A sajtó el volt ájulva, hogy milyen sikeres a konzultáció. Az európai polgároknak mondjuk 10 százaléka válaszolt, s e tíz százalékból 84 százalék úgy vélte, hogy jobb, ha megszűnik az átállítás.

A konzultáció során közölték, hogy a polgárok véleménye irányadó lehet, de nem lesz kötelező. Ami jogilag helyes. Ám ez azzal járt, hogy akik ellene voltak az óra átállításnak, azokat motiválta a véleménynyilvánítás lehetősége, akiknek közömbös volt a kérdés, vagy akik meg akarták tartani a rendszert, azokat nem. További szépséghiba, hogy a 4,6 millió válaszadó 70 százaléka német volt. Ez azt jelenti, hogy ha a németeknél is 84 százalék mondott ellene az átállításnak, akkor 2,7 millió német dönti el az 500 millió helyett a kérdést. Jól van ez így? A döntés hivatalosan a kormányok kezében van.

A közlekedés érdekei a tagállamoktól egységes döntést kívánnak. Zavaros lenne az élet, hogy ha országonként eltérő lenne a ma egységes időzóna. A tanács most lelki nyomás alatt van, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül a polgárok akaratát. Mindezt azért, hogy azzal kábítsanak minket a májusi választások előtt, hogy Brüsszel mennyire a polgárok akaratát képviseli. A magam részéről azt remélem, hogy a józan ész, azaz a gazdasági előny léte vagy nem léte fog dönteni.

Csak sajnos a józan ész egyre kezd kiszorulni a világból.