Közösségünk, az Európai Unió nem arra tart, amerre polgárai szeretnék.
Az Unió vezetése olyan, mint a Szovjetunió szétesése előtti szovjet politikai bizottság. Ukázokkal próbálja mederben tartani a folyamatokat, miközben egyre világosabb, hogy a király mezítelen. Ám, ha nem sikerül felébreszteni az alvókat, akkor az Európai Unió is követni fogja az 1991-es szovjet példát: darabjaira hullik.

A bajokat tetézi, hogy az európai pártok többnyire a XIX. és XX. századi munka és tőke közötti konfliktus termékei. A ma kérdése azonban más: vagy meg akarjuk őrizni Európát, vagy nem bánjuk, illetve akár elő is segítjük a pusztulását. A történelmi pártok maguk is megosztottak ebben a kérdésben s ekként aligha alkalmasok a mai problémák kezelésére, nevezzék őket egyre kevésbé érthető okokból bal vagy jobboldalinak.

Ha meg akarjuk védeni Európát külső és belső ellenségeitől, az első feladatunk, hogy felismerjük a veszély nagyságát. A második, hogy felébresszük az Európa párti többséget, hogy a májusi választásokon védjék meg azokat az értékeket, amelyekre az Európai Unió alapul, különben az európai egység álma a XXI. század rémálmává lesz.

Ha a fentiek egy doktori értekezés részei lennének, hamar kiderülne, hogy az egész plágium. Mert az. Ha nem is szószerinti az idézet, de amit eddig írtam az Soros György február 11-én megjelent írásából való. (Europe, Please Wake Up. www.project-syndicate.org) Igen, még a mai isiászos európai vezetésnek az kommunista gerontokráciához való hasonlítása is az ő megfogalmazása.  Tisztázzunk tehát két dolgot. Nem álltam be Soros György szolgálatába, és Soros sem sorolt be Orbán Viktor hívei köze.  Továbbra is éles szembeállásunk lényege, hogy mást tartunk Európa értékeinek és mást a fenyegető veszélyeknek.  Ha ezeket néven nem nevezzük, látszólag ugyanazt mondjuk. De ha ketten mondják ugyanazt, az nem ugyanaz, tanítják a régiek.

Az értékekkel lehet handabandázni és lehet azok alapján cselekedni. Nem engedhetjük át a másik félnek az értékekre való hivatkozást, mert hamis a portákájuk. Szerintük mi lebontjuk a jogállamot, az európai egyesülésnek, sőt minden demokráciának az alapját. Vádjaik légből kapottak vagy tévesek. Mi azt kérdezzük: Milyen jogállam az, ahol a határellenőrzést minden további nélkül megszűntetik a józan ész és a schengeni egyezmény semmibevevésével?

A migráció az egyik fő kérdés, ami ma Európát veszélyezteti. Soros szerint például azért, mert az Unió mereven ragaszkodott a dublini egyezményhez, előírva, hogy a menedékkérelmek elbírálása annak az országnak a feladata ahová a menekült érkezik. Lehet, hogy ez 2015-ben meghaladta például Olaszország képességeit, de erre nem a határellenőrzés megszűntetése a válasz. Ha nem megy, segítsünk: pénzzel vagy emberrel is, ha kell. De nevetséges, ha valaki úgy áll ki a jogállamiság mellett, hogy közben az érvényes jogot semmibe veszi.

Az Európa egységéért és liberális jövőjéért aggódók-károgók rendszeresen az alapértékek megsértésével vádolják politikai ellenfeleiket.  Mit is akartak az alapítók? A Schuman nyilatkozat pontosan fogalmaz: "Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni." A szovjet politikai bizottságra emlékeztető brüsszeli bürokraták viszont gyorsan rá akarják kényszeríteni a tagállamokra azt a közös szerkezetet, amely integrációs igába hajtaná őket. Nem lehet – mondja határozattan az alapító nyilatkozat. Mikor szebb a virágoskert: ha minden virág akkorára nő, amekkora a maga természetéből adódik, vagy ha végigmegy a fűnyíró?

A közösség helyett egységet prédikálók gyakorta a szolidaritásra hivatkoznak. Hiányolják a szolidaritást a bevándorlókkal és a migránsokkal már csordultig megtelt országokkal. A szolidaritás szerepelt a Schuman nyilatkozatban, de az alapítók idején az a tagállamok egymás iránti tiszteletére és egymás érdekeinek a kölcsönös figyelembevételére alapult. Ma az erősek diktálni akarnak. Az európai együttműködés és a mai brüsszeli ambíciók között épp az a különbség, mint a szerelem és az erőszak között. Az utóbbi nem működik, a brexit a példa rá. A Sargentini, Tavares és hasonlók által fémjelzett értékekből hiányzik a lényeg. Martonyi János egy interjúban az értékek közül az antikvitás közös örökségét, a zsidó-keresztény világnézetet és értékvilágot emelte ki. Ezeket a mai politikai boszorkányüldözők elfelejtették. Nem tudnak mit kezdeni Robert Schuman azon kijelentésével, hogy az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Óriási erővel lökik a közös Európát a nem lét felé. Okkal féltjük tőlük a jövőt.

A mi szolidaritásunk nem hív be nyakló nélkül ismeretlen nevű, életkorú és képzettségű embereket az Unióba, hanem elébe megy a bajoknak. Nem a migráció az alapjog, hanem a szülőföldhöz való jog. Ha a szülőföld nem ad emberhez méltó megélhetést, akkor a fejlett világnak nem a még több profitot hajtó olcsó munkaerőt kell importálnia, hanem az eredményes termelő munka esélyét exportálnia. Mert nem azzal a pár millió emberrel kell szolidaritást vállalni, aki bebocsátásért dörömböl Európa ajtaján, hanem azzal a pár milliárddal, akinek ma reménytelen a jelene, és a klímaváltozás miatt előreláthatóan a jövője is.

Lehetne még fejtegetni Európa bajait és a megoldási javaslatok közötti eltéréseket, de a lényeg ennyiből is érthető. A májusi választásokon nem a mai európai vezetéshez lakájként dörgölődzők és az érdemi változásokat elutasítók az Európa pártiak, hanem azok, akik szerint minden erőnket összeadva, egymást kölcsönösen tisztelve hozzá kell járulnunk Európa, sőt az egész földkerekség égető problémáinak a megoldásához. Soha európai választásnak ilyen nagy tétje nem volt. Ébresztő tehát! A migráció csak a jéghegy csúcsa. Érthető jelzés, hogy kinek érdemes, és kinek öngyilkosság odaadni a voksunkat.