Hogy az ország többségének mi a véleménye a kormányról, azt megmutatta 2018-ban az országgyűlési és idén az európai választás. Ez ellen a jelentős többség ellen azzal az igénnyel fellépni, hogy szavazzuk le a kormányoldal önkormányzati jelöltjeit, aligha lehet sikeres. Ráadásul a kormányellenes hangulatkeltéssel maguk az ellenzéki pártok kergetik az urnákhoz a kormány híveit. Még azokat is, akik egy-egy településen nem bánnák, ha szavazataikért több programmal versenyeznének a polgármesterjelöltek, s nekik módjuk volna a hitük szerint legjobb programot választani, pártszínektől függetlenül.

Abban persze van igazság, hogy a Fidesz-KDNP táborral szemben a megosztott ellenzéknek nincs esélye. Az összefogás érthető igény, csakhogy ezt az összefogást nem a megosztottság miatt bosszankodó baloldali választók kényszerítik rá a pártelitekre, hanem fordítva, a pártvezetők a maguk hatalma érdekében kényszerítik választóikat, hogy az összefogás jegyében nekik nem tetsző jelöltekre szavazzanak. A választók gondolkodásra kész és képes egyének. Számuk csak papíron adható össze, a valóságban nem. A papír-gondolkodásnak két veszélye van. A jelöltek részéről nagyfokú önmérsékletre van szükség, hiszen a sok szervezet pozícióra vágyó emberei számára nincs elég megszerezhető poszt, ezért kemény vezetői döntések szükségesek, s azok elfogadására kellő alázat. Nincsenek azonban tekintélyes vezetők, (talán az egy DK kivételével), s a szóba jövő jelöltek nem az ügyet, hanem a maguk érdekét képviselik. Ezért vita van, veszekedés, sértődés és külön indulás. Ha a paktumpártok a saját jelöltjeiket sem tudják egyben tartani, vajon milyen sikerrel veszik rá a választóikat a közös jelölt támogatására? Egyetlen esélyük, hogy oly magasra szítják a kormány elleni hangulatot, hogy a gyűlölet elvakítsa a választókat. Ezzel viszont elveszítik azokat, akik - részben épp a kampányok harciassága miatt - szívesen szavaznának másra, mint a kormányoldalra. Ez a zömmel értelmiségiekből álló réteg nem áll be a "gyűlölködők és köpködők" mögé.

Azt mondja Fodor Gábor, hogy ez az önkormányzati választás az első lépés a kormány megbuktatása irányában. Ez még igaz is lehetne, ha nem a bő egy éven belüli harmadik választásról volna szó. Kormánybuktatásra ott volt az alkalom 2018 tavaszán. Nem éltek vele, nem kínáltak jobbat, mint a kormánypártok. Nem, ez az önkormányzati választás az ellenzéknek nem első, hanem az utolsó esélye, mégpedig az életben maradásra.

Bármi lesz is az októberi végeredmény, ellenzék akkor is lesz. Kérdés, hogy milyen. Ha a megszerzett önkormányzati pozíciókban való helytállásra törekednek, s a kormányoldal naponkénti gyalázása helyett az ország jövőjéhez jobbnál jobb ötletekkel állnak elő, akkor 2022-ben már nem a jó és rossz között kell választanunk, hanem a jó és a jobb között. A dolgok jelen állása szerint a jobb akkor is a mai kormányoldal lesz, mert az ellenzéknek a feladathoz kevés a vágott dohánya…