A bűnös, gyári étel
Az 1830-as évek időszaka a vallási átalakulás kora volt az Egyesült Államokban. A Második Nagy Ébredésként ismert periódus a mormonizmus megjelenését és az evangéliumi kereszténység (nem összetévesztendő az evangélikus egyházzal) robbanásszerű elterjedését hozta. Az amerikaiak csapatostul gyűltek a hitszónokok prédikációit hallgatni, amelyek a nemzet morális romlásának okát az alkohol és a dohányzás terjedésében látták.

Ebben a közegben nyilvánította ki Sylvester Graham, hogy az amerikaiak étrendje is hozzájárult ahhoz a bizonyos romláshoz, és hogy az egészséges étkezés erkölcsi szilárdsághoz is segít. Graham számára ez az alkohol, a hús és a feldolgozott élelmiszer feladását jelentette. A lelkész egyúttal saját találmányát, a durvára őrölt búzalisztet is népszerűsítette, amely később a róla elnevezett Graham-keksz alapjául is szolgált. De mielőtt a kekszre gyerekek milliói olvasztottak volna mályvacukrot és csokoládét a tábortűz fölött, egy szent étrend része volt, amely a bűntől távol, Istenhez pedig közel tartotta az embereket. Graham 1794. július 5-én született a Connecticut állambeli Suffieldben, így felnövése Amerika iparosodásának idejére esett. A városokban élők száma növekedett, és új meg új gyárak ontották a megélhetésükhöz szükséges kenyeret. Graham édesapja még a fiú csecsemőkorában elhunyt, így a gyereket rokonai nevelték fel vallásos szellemben. Már fiatalon érdekelni kezdte az alkoholos italok fogyasztása ellen küzdő mértékletességi mozgalom is.

Miután 1826-ban felszentelték, legelső szószékről elmondott beszédében két alapvető gonoszra vezette vissza Amerika romlását: a szexre és a falánkságra. Hogy a testi vágyakat lelohassza, Graham olyan étrendet javasolt, amely nélkülözte az ízesítést, a húst és a fűszereket, amelyek Graham szerint bűnös gondolatokat ébresztettek az emberekben.

Graham kiemelten kritizálta a kenyeret, amelyet a morális hanyatlás középpontjában látott: szerinte régen az amerikaiak otthon sütött, teljes kiőrlésű kenyeret ettek, napjaiban pedig rákaptak a gyárakban készült, „hitvány” fehér kenyérre. Az élelmiszer-biztonsági szabályozások előtti korban Graham gyanakvása nem volt teljesen alaptalan: a pékek gyakran kiegészítették a lisztet krétaporral vagy agyaggal. Az efféle kenyerek vásárlása helyett Graham megalkotta saját teljes kiőrlésű lisztjét, amit ma Graham-lisztként ismerünk, és követőit is arra biztatta, hogy ebből a nehéz, durvára őrölt lisztből süssenek kenyeret. De ez csupán a kezdete volt bizarr táplálkozási tanácsainak.

A Graham-diéta megszületése
Mivel Graham úgy gondolta, Amerika morális válságának középpontjában bizonyos ételek állnak, azt javasolta követőinek, hogy egyenek teljes kiőrlésű gabonát, zöldségeket és gyümölcsöket, kerüljék ellenben a húst és mindenféle fűszert. Ez utóbbit azzal indokolta, hogy a hús, az alkohol, de még a fűszeres ételek is szentségtelen módon serkentik a testet.

Az úgynevezett Graham-diéta azonban nem pusztán a „serkentő” hatású ételek elkerüléséről szólt. Követői naponta csak kétszer étkeztek, és akkor is szigorúan beosztott adagok kerültek a tányérokra. Graham ígérete szerint az étrend egyszerre forradalmasítja az emberek egészségét és vonja ellenőrzés alá buja vágyaikat. „Graham két rögeszméje, a táplálkozás és a szex, kiegészítette egymást: mindkét késztetés veszélyt jelent a tökéletes önkontrollra és függetlenségre” – mondta Jayme Sokolow történész.

A Graham-diéta népszerűsége azonban egyre növekedett, alkalmazói pedig egészségügyi problémáik megszűnéséről számoltak be. A Graham-liszt a 19. századi boltok bevett terméke lett. A „grahamiták” még külön az ízetlen kosztra specializálódott vendégházakat is nyitottak. 1838-ban az ohiói Oberlin College étkezdéiben Graham-féle ételeket szolgáltak fel; egy tanár még az állását is elveszítette, mert borsot mert szórni az egyik fogásra. Az egyetem végül a diákok lázadás határát súroló tiltakozása nyomán beszüntette az étrendet.

Graham szigorú étkezési szabályai valódi ellenségeket is szereztek neki. Egy 1837-es bostoni előadása során helyi hentesek és pékek tiltakozást szerveztek a szállásául szolgáló hotel előtt. A nézeteltérés erőszakba fordult, amikor Graham hívei mésszel teli zsákokat dobáltak a tiltakozók közé a tetőről.
A személyét övező vita dacára Sylvester Graham többek, köztük Ralph Waldo Emerson számára is a „teljes kiőrlésű kenyér prófétája” volt. Egy, a róla elnevezett lisztből készült termék pedig még a 21. században is létezik. De mielőtt az első Graham-keksz kikerült volna a sütőből, Sylvester Graham 1851-ben, 55 évesen elhunyt. Kritikusai ezt bizonyítéknak tekintették arra, hogy az általa kitalált étrend nem működött, mások ellenben azt állították, Graham halála előtt húst evett.

A Graham-liszt ennek ellenére népszerű maradt, a grahamiták tovább hirdették étrendjének előnyeit, és Dr. John Harvey Kellogg is a Graham-diéta ihletésére találta fel a granolát és a kukoricapelyhet. Az első Graham-keksz 1900-ban jelent meg, fél évszázaddal Graham halála után, és a keksz hamarosan nagy tételben gyártott tömegcikké vált. 1931-ben a National Biscuit Company (Nemzeti Keksz Vállalat) csavart egyet a Graham-keksz receptjén, és cukrot adott a durva lisztőrleményhez. A nevét később Nabiscóra változtató cég tette igazán népszerűvé a kekszet. Ironikus módon Sylvester Graham gyűlölné a Graham-kekszet: a tömeggyártott, cukros keksz az általa megalkotott étrend tökéletes antitézise.

Sylvester Graham törekvése a feldolgozott élelmiszerek eltüntetésére, illetve a minél több gyümölcs és zöldség fogyasztására jól illeszkedik a mai modern étkezési javaslatok közé. A szex és az étkezés között látott különös kapcsolat dacára sokan máig a vegetarianizmus egyik atyjaként tekintenek rá.