Elöljáróban leszögezem: számomra mindegy, hogy lesz vagy nem lesz. Elfogadom, hogy ez takarékossági kérdés, és azt is, hogy az átállításnak lehet valamennyi költsége. Ha ez több vagy közel annyi lenne, mint a megtakarítható energia, akkor nincs értelme, hacsak olyan energiaszűkében lennénk, ami még így is megérné.

Azt azonban, hogy az a bizonyos egy órával rövidebb éjszaka valami szörnyű bajt okozna, nem hiszem. Hiszen mi akadályozza meg, hogy egy órával hamarabb lefeküdjünk az átállítás szombatján? Hányszor fordul elő, hogy valamely program miatt a család egy vagy akár több órával hamarébb ébredt fel, mint szokott? Kirándulás, utazás gyakori velejárója a korán kelés.

Egykori hazánk keleti területein másképp jár az óra. Az erdélyiek közül sokan kétszer köszöntik az Újesztendőt: először a román, majd egy órával később a magyar idő szerint. De aki átlépi a határt, szokott-e panaszkodni az óraátállítás okozta kellemetlenségek miatt?

Egy szó mint száz, témaszegény újságírók évente visszatérő gumicsontját vélem felfedezni a lánglelkű cikkekben. Brüsszel szégyene, hogy kapva kapott ezen a gumicsonton és egyfajta európai konzultációt hirdetett, s kiderítette, hogy az európaiak igenis meg akarnak szabadulni az óraátállítás keserveitől. Nem végeztek egy tudományosan elfogadott módszertan szerinti közvéleménykutatást, hanem felületet biztosítottak arra, hogy aki akarja, jelezhesse a véleményét. Hatalmas sikerként könyvelték el, hogy vagy egy millió európai az átállítás megszűntetését akarta. Számoljunk: akkor még az Egyesül Királyság is tagja volt a klubnak, így 500 millió emberből egy millió állt ki az óraátállítás ellen. Ez két ezrelék.

A demokrácia diadala volna, hogy két ezreléknyi farok csóválja a kutyát? Mint említettem, nem az átállítás mellett vagyok, nem érvelek a döntés ellen, bármilyen furcsa is a döntésnek ez a módja. Van ennél nagyobb bajom, még óraátállítás ügyben is. Nevezetesen az, hogy az Európai Bizottság, miután meghozta korszakos javaslatát, hogy vegyük le az európai polgárokról ezt a terhet, az Európai Tanácshoz fordult, döntsék el: a nyári vagy a téli időszámításra álljunk át. Nyilván zavaros lenne például a vonatok menetrendje vagy a légi forgalom, ha például Belgiumban és Ausztriában a nyári, Németországban és Magyarországon a téli időszámítás lenne az érvényes. Egy Brüsszel-Budapest úton háromszor ugranának az okos telefonok órajelzései.

E javaslat immár sok éves. A Tanács viszont nem tudott megegyezni azóta sem. Vajon életképes a mi csodálatos uniónk?

Ne értsen senki félre. Nem az uniót kellene megszüntetni, csak a hülyeségeit. Ez azonban aligha fog sikerülni, mert minden változik, csak a hülyeség örök.

Meg az óraátállítás.

Barátsággal köszönt:
Surján László