Azután, amikor már felnőttként a „gazdag Lázárról” mondtam valamit, felvilágosítottak: a példabeszéd gazdagjának nincs neve, csak Lázárnak van.

Ez a példabeszéd több oldalról is megközelíthető. A földi szenvedés vállalása elvezethet „Ábrahám kebelére”. A fösvénységgel és szeretetlenséggel párosuló gazdagság a pokolra juttat. Ezek mind jó megközelítései a történetnek, de évek óta az a kijelentés motoszkál bennem, hogy „van Mózesük és vannak prófétáik”.

Mi vagyunk a gazdag rokonai. Van Mózesünk és vannak prófétáink. Sorsunk, örök életünk öröme vagy szenvedése azon múlik, hogy hallgatunk-e rájuk.

A gazdagság nagyobb felelősség. A szegénység önmagában még nem garancia az örök boldogságra. Hogy oda jutunk-e, az nem vagyoni helyzetünkön múlik, hanem azon, hallgatunk-e prófétáinkra. A próféták üzenetét pedig így lehet összefoglalni: Ahhoz, hogy megtérjünk, nem csodás eseményekre kell várnunk, hanem meg kell nyitnunk szívünket Isten szava előtt, amely arra hív, hogy szeressük Istent és felebarátainkat. – Ez Ferenc pápánk megfogalmazása, amit ő még azzal nyomatékosított, hogy felidézte: az irgalmasságot fogja Jézus számonkérni rajtunk az utolsó napon.