Hogy kapcsolódik ez a mi magyar nemzeti ünnepünkhöz? Az idősekkel tett „cabane á sucre” kirándulásom alkalmával ismertem fel, hogy nem csak az időszak esik egybe, de a nemzeti identitás szempontjából is legalább olyan fontos eseményez a kanadaiaknak, mint a magyaroknak a forradalomról való megemlékezés. Itt a hosszú tél után a juharszirup illata jelzi a tavasz közeledését. 1848 márciusát pedig a népek tavaszaként is emlegetjük. Nyilván nem lehet egy kalap alá helyezni a két eseményt, csak arra kérem az olvasót, hogy e gondolat és párhuzam mentén merengjen el kicsit a kanadai magyar identitásán.

Vajon milyen arányban oszlik meg Önben a kanadai és magyar nemzeti öntudat? Mennyire tartja fontosnak, hogy megemlékezzen a magyar nemzeti eseményekről? Részt vesz-e a magyar közösségi életben? Tevékenysége az összetartást, a megerősödést, a megmaradást segíti-e elő? Mit tanulhatunk a kanadaiaktól? Mit taníthatunk a kanadaiaknak? A fiatalokat, gyerekeket milyen eszközökkel nevelik, motiválják arra, hogy később átvegyék a magyar közösség kulturális életének vezetését? Bevonják-e őket? Meghallgatják-e a fiatalabb generáció meglátásait, véleményét, ötleteit?

Az idei megemlékezés és az arra való készülődés megmutatta számomra, hogy milyen fontos a montreáli magyar szervezetek közötti együttműködés és kommunikáció. A közös cél érdekében az összefogás elengedhetetlen.
Szép szokásnak tartom, hogy az 56-os megemlékezést a katolikus egyházközségnél tartják, az 48-as ünnepséget pedig a református testvéreknél szervezik meg.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára a montreáli magyar ifjúsági szervezetek egy közös műsorral készültek. Az „egységben az erő” üzenetével a cserkészek, a magyar iskola diákjai, a Csillagösvény, valamint a Bokréta gyermek néptánccsoport lépett színpadra. Ez egyszerre majdnem ötven 3-18 éves korú gyereket jelent.

Az egybegyűlteket nt. György Attila lelkész köszöntötte. Ódor Bálint, Magyarország kanadai nagykövetének képviseletében Deák-Stifner Dorottya konzul ünnepi beszédében szintén kihangsúlyozta az összetartás fontosságát. Haza, nemzet, szabadság – ezek voltak a vezérmotívumok a szabadságharcban. Haza, nemzet, szabadság – ezek a vezérmotívumok a mai világban is. 1848 arra tanít minket, hogy mindent elérhetünk, ha nemzetként együtt tudunk dolgozni, ha megértjük az alapvető érdekeinket, és a magyarság alkotó erejét egy irányba tudjuk irányítani. Ha hűek tudunk lenni ’48 örökségéhez, ha felelős magyarként tudunk élni, az egész nemzet profitálhat belőle.”

Végül Licskó Szabolcs plébános gondolataival zárult a rendezvény.