Ha azt a szót hallottam: Brenner régebben azonnal a hágó jutott eszembe. Trabantot, Wartburgot próbáló kapaszkodói a magas hegyeitől megfosztott anyaországi magyarnak szívet lelket melegítő csúcsokhoz vezettek. Többször megadatott, hogy arra járhattam: lélektágító gyönyörűség volt.
Ma már völgyeket átívelő kényelmes autópályát építettek, a távolság lerövidült, de az élmény elsekélyesedett.
Brenner hágó
A modern kocsiknak meg sem kottyan a felkapaszkodás, s amennyivel kisebb az erőkifejtés annyival kisebb az ámulat-áhítat is. Mintha Ferenc pápa minapi üzenetét akarná ez a helyzet illusztrálni: Aki menekül a kereszttől, menekül a feltámadástól.
De a Brenner szó ezentúl ne a hágót juttassa eszünkbe. Volt nekünk már régen is, ha kevesen is tudtak róla egy másik Brennerünk: Brenner János, a vértanú. Akinek életszentségét immár az Egyház hivatalosan is elismeri. 2018 május elsején nem a régi ránk kényszerített ünnepet üljük, s nem sör és virsli lesz a lényeg, hanem annak embernek a példája, aki papi szolgálatát végezve kivívta a hatalom gyilkossággá torzult gyűlöletét. Igen a hamis hírrel haldoklóhoz kicsalt fiatal papot egy elhagyatott helyen meggyilkolták. Most eljutottunk oda, hogy amit régen a rejtekben súgtunk egymásnak ma már a háztetőkről is kiabálhatjuk.
Brenner János
Új és örömteli rendelkezése az Egyháznak, hogy a boldoggá avatások helye nem Róma, hanem az a térség, ahová a boldoggá avatandó élete kötődik. Brenner János esetében ez Szombathely.
Életéről a brennerjanos.hu oldalról tájékozódhatunk. Innen tudtam meg, hogy voltaképp cisztercita szerzetes volt/lett volna, a rend feloszlatása persze megakadályozta, hogy szerzetesi közösségben éljen. A szombathelyi egyházmegyének papja lett. Halálának körülményeiről az említett honlapon ezt olvassuk:
Szemtanúk elmondása szerint 1957 december 14-én nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A rábakethelyi sírásó, miközben a másnapi fiatal halott temetésére készítette a sírhelyet, egy bőrkabátos csoportot látott a templom és a temető körül. Éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember zörgetett be a plébániára, azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza közelében elkapták, és harminckét késszúrással megölték. A boncolás során többek között a nyelvcsont és a gégeporc szarvainak többszörös törését észlelték. Ezt fojtogatással nem lehet előidézni, a sérülés úgy keletkezett, hogy ráléptek a nyakára, megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi galléron talajnyomok voltak, és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott rajta.
A nyomozás színjáték volt, mindenki gyanúsított volt, még a plébános is. Végül egy személyt a járási és megyei bíróság halálra ítélt, majd a Legfelsőbb Bíróság felmentette őt. Később azt a fiút ítélték el, aki Brenner Jánost kihívta a plébániáról.
Az Istent szeretőknek minden a javukra válik
(Róm 8,28) - Brenner János újmisés jelmondata papi életének vezérgondolata volt. Ezzel a lelkülettel élt és halt Krisztusért és a rábízottakért. Rövid, de Istent szerető élete alatt minden a javára vált, még (vagy legfőképpen) a halál is, hiszen az ő vére is a kereszténység magvetése. "A jó pásztor életét adja juhaiért." Brenner János ezt tette: életét adta egy nem létező betegért, életét adta hivatásáért, Krisztusért. Minden áldozatra képes volt. Nem félt a fenyegetéstől, az üldözéstől.
Több vádat is felhoztak ellene a nyomozás során (féltékenység, embercsempészet), keresve a gyilkosság okát, amit rábizonyíthatnak, de nem találtak senkit, aki rosszat mondott volna róla. A nyomozás végén valaki megjegyezte: "Lefolytatták Brenner János szenttéavatási perét!" Mindenki előtt nyilvánvalóvá vált az Isten ügyét hűségesen szolgáló, tiszta lelkű, becsületes pap élete. Nem embercsempész volt, hanem emberhalász...
Ma ilyenfajta üldöztetésben Magyarországon nincs része papjainknak, de a keresztényüldözés világszerte tombol, a vértanúk korszaka hovatovább nem az ősegyház időszaka, hanem a XXI. század. Nem üres szó tehát, hogy Brenner János példát adhat a mai kereszténységnek, s nekünk magyaroknak pedig itt a lehetőség, hogy napi gondjainkat is megfogalmazzuk, közbenjárását kérjük. S ehhez meg sem kell várni május elsejét. Akár ma is fohászkodhatunk: Brenner János atya oltalmazd hazánkat!