Társasággal menekültünk a forróság elől egy nyári napon a Kemencei strandra.
Már érkezésünk perceiben feltűnt a korábban érkezett vendégsereg, csapkodása, ingerült, hessegető mozdulatai.
Eleinte jól éreztem magamat.
Egy darabig gyérítettem a vérszopókat, végül beláttam, ellenük vívott harcom kilátástalan,  a felhőnyi tömkelegben támadó bögölyök elől elinaltam.
A csapat – főként a velünk lévő gyerekek szavazatai miatt - kitartott, szorgosan táplálva a vérszívó bagócsokat.
A faluból kiérve balra kanyarodtam, majd jobb kéz felől ákom-bákom betűkkel jelzett tábla jelezte az elpusztult Orzsány falu helyét, egyszersmind irányított az Ipoly felé.
Nem ismertem a folyónak ezt a szakaszát. Keskeny földút kanyargott kocsim alatt. Egy helyütt ki is kellett térnem egy szemközt jövő járműnek.
A kerítések mögött kicsiny hétvégi házak lapultak, virágokkal ékesített zsebkendőnyi telkeken.
Az ösvénnyé fogyott utacska harsogó zöld pázsitos rétben végződött.
Közvetlenül az Ipoly, a mindenütt más arcot mutató, ám mindenhol gyönyörű folyócska partjára kerültem.

A parton nem járt senki.
Egyedül voltam.
Leültem egy horgászállásra.
Az Ipoly szép csendesen ballagott évezredes útján a Duna felé.
Vártam, hogy mesélni kezdjen, ahogyan a tisztelettel hozzá térőknek szokott.

*
Orzsányi János úr köszvénye kiújult, ráadásul rossz hírt kapott.
Dávidréve vám birtokosának tiszttartója panasszal élt Karcsa fia Öszöd úr jobbágyai ellen.
Nevezettek lator módján megdúlták a majorságot. A tiszttartót megverték, annak feleségét meghurcolták, vasalt pénzes ládáját – melyben a vám díját tartotta – magukkal vitték, még a tiszttartó nyolc saját marháját is elhajtották.
A vám az Sági Konvent jövedelmét növeli. Az Egyház panasza pedig elhallatszik a király palotájáig.János úrnak, királyi emberként kötelessége, tiszte az ilyen esetek kivizsgálása, a tettesek törvénybe hívása, és megbüntetésének az úriszéknél segítenie.
Hívatta udvarnokát, és négy legényével együtt fegyveresen az orzók felkutatására küldte.