Magyar Krónika
A magyarországi Vadrózsák Néptáncegyüttes fellépése Montreálban
Magyar Krónika 2018. 10. 13. eseményekNemes Csilla Szidónia
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
TEKNŐSBÉKAA teknősbéka igen hosszú életű állat, egy teknősbéka élete hosszúságban kitesz annyit, mint tíz ember élete. Persze, ez a teknősbékaélet amilyen hosszú, olyan keskeny szélességben, tehát messze mögötte marad akár egy magyar gróf vagy lánckereskedő életének is.
hirdetés
Klikk ide
A kanadai turné második állomásán, Montreálban lépett fel a Vadrózsák Néptáncegyüttes szeptember 23-án. Az előadás a Csillagösvény Egyesület szervezésében valósult meg, míg a helyszínt a Montreali Első Református Egyház biztosította.
Az esemény házigazdája Nagy Enikő volt, aki a Csillagösvény Egyesület képviseletében köszöntötte a vendégeket, és méltatta a művészeket.
A nyitótánc a Keleti-Kárpátok legszéléről eredő gyimesi csángó táncok világába kalauzolt el, ahol az ősi kultúra minden téren fellelhető: a tánclépésekben, az öltözetben, valamint a hangszerelésben is. Ezt követően székelyföldi táncok következtek – előbb csíki, majd pedig mezőkölpényi táncok.

A bemutatkozásban elhangzott, hogy a Vadrózsák Néptáncegyüttest több mint 65 évvel ezelőtt alapították Budapesten, és azóta is folyamatosan működik két tánccsoporttal: a felnőtt, illetve a senior csoporttal, melynek tagjai közül sokan már az ’50-es és ’60-as években is táncoltak. Sikereiket nem kisebb díj koronázta, mint a Fölszállott a páva televíziós tehetségkutató verseny 2017. évi versenyének elődöntőjében elnyert Bronz Páva díj.

Az együttes nem kis feladatra vállalkozott, mint hogy időbeli és térbeli utazásra a Kárpát-medencébe invitálják a nagyérdeműt. A rögtönzött népviselet-ismertető alatt olyan, a gyimesi tájegységre jellemző népviseleti ruhadarabot mutattak be, mint a báránybőrből készült, hímzéssel díszített gyimesi bunda, vagy a katrinca, azaz a posztóból szőtt, színes csíkokkal díszített szoknya, melyet bernyéccel (övvel) fogtak össze. A hangszerelés tekintetében is jellegzetes ez a tájegység: furulya, hegedű, illetve az egy darab fából készített ütőgardon adják az alaphangot. Elhangzott, hogy a székelyföldi népviseletre jellemző volt a csepesz (főkötő) és a korcos szoknya, melynek csíkozása és színe minden faluban más és más volt. Továbbá a vallási ünnepek is megszabták a színek viselését. A fekete zsinórozású székely harisnyát a parasztok, míg a piros zsinórozásút a huszárok viselték. A posztómellény saját kézzel szőtt kiegészítő volt, melynek a zsinórozása is elárulta, hogy melyik székről, esetlegesen melyik faluból származott a viselője.

A kalotaszegi legényes után a Dél-Duna menti üveges lánytáncban kalocsai, sárközi és dunántúli, somogyi tánclépések, dallamok keveredtek. Köztudott, hogy Dél-Duna mente híres a boráról, a roséról és vörösborról, ez jelenítődött meg a szemet gyönyörködtető népviseletben lejtett üveges táncban, ahol a hölgyek profi egyensúlyozással, végtelen könnyedséggel táncoltak, mit sem törődve a gravitáció törvényeivel.

A következő állomásra galgamenti népdalokkal, gyors és friss csárdással vezették el a zenészek a közönséget. A Kárpát-medencei utazás utolsó állomása a felvidéki Magyarbőd falu volt, melynek népviselete – amint az az ismertetőből kiderült – közelebb áll a polgáriasodott nyugati társadalomhoz, nagyvilági kultúrákhoz, hiszen főbb kereskedelmi útvonalak mentén helyezkedett el. Ennek megfelelően jelent meg a népviseletben a brokátanyag, a díszes ékszerek viselete, egyre több lett a kikeményített alsószoknya is, míg a fiúknál feltűnt a rézből, bronzból vagy ezüstból, ritkán pedig aranyból készült, különbőző méretű – rangra utaló – pitykés (gombos) mellény.

A végállomást jelző zárótánc a magyarbődi röpke karikázó volt, majd pedig a lassú csárdás és friss csárdás, melynek koreográfiája biztosította az együttes egykori belépőjegyét a Fölszállott a páva televíziós vetélkedőbe. A műsor színvonalához méltó vastaps sem maradt el. A zárszót követően az együttes művészeti vezetője és koreográfusa, Onodi Attila táncba hívta a közönséget, így késő délutánig jó hangulatban folytatódott a táncház.

Aki vasárnap délután a Vadrózsák előadását választotta, nem egy egyszerű néptáncelőadás részese lehetett. Több volt annál: néptánc, néprajz és közösségi élmény ötvözete, miközben idő és tér korlátain túllépve, a népzene szárnyán a közönség képzeletben eljuthatott a Keleti-Kárpátoktól Székelyföldön át Kis-Magyarországon keresztül a Felvidékig.

Az élményért köszönet a Vadrózsáknak, a muzsikát biztosító Bíró Roninak és barátainak, továbbá a szervezőknek és támogatóknak. Sok sikert kívánunk a turné további állomásainak előadásaihoz!