Mesés bábok-bábos mesék – Arany János művei és a bábtechnikák címmel nyílt kiállítás nemrég a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az Országos Színháztörténeti Múzeummal és Intézettel közösen rendezett kamaratárlat különlegessége mások mellett, hogy nemcsak a bábtörténettel és bábfigurákkal ismerkedhetnek meg a látogatók, hanem a különféle bábokat ki is próbálhatják.
BabokA tárlaton ki is lehet próbálni a bábuk mozgatását (Fotó: Ficsor Márton)
Elsősorban a családokat szólítja meg a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet közös, bábokat és meséket egyaránt felvonultató tárlata. Azok a látogatók, akik az Arany János-emlékkiállítás felől érkeznek, a bábszínházi feldolgozásokat láthatják elsőként. A költő bábfigurája a kezéből kibomló színes zsinórmotívummal a kiállítás meghatározó látványelemeként vezet végig a bábok világán. Majd az információs táblán olvasható leírásból megtudjuk, hogy a báb az egyik legszabadabb színházi műfaj: képes megjeleníteni a mese és a képzelet világának leghihetetlenebb elemeit is. Tele van titkokkal és illúzióval, varázslattal és meglepetéssel.

A több száz éves magyar bábos hagyomány első intézményes megjelenésének a fertődi kastélyban, 1773-ban kialakított marionettszínházat tekinthetjük. A hazai bábjátszás hosszú utat tett meg, mire kialakult ma ismert hivatásos formája. A 19. században a Korngut-Kemény és a Hincz család vásári mutatványosként járta az országot. A 20. század első felében több olyan neves bábművész vált ismertté, akik képzőművészként kezdték pályájukat, de alkotótevékenységük a bábjátszás területén teljesedett ki: Blattner Géza, Rév István Árpád és Büky Béla munkássága új fejezetet nyitott a magyar bábozás történeté­ben – áll a tárlat ismertetőjében.

A kamaratárlat bemutatja Arany János közismert műveinek – a Toldi, A fülemile, a Rózsa és Ibolya – bábszínházi adaptációit és az ott alkalmazott különböző bábtípusokat, ugyanakkor a jelenből is merít, hiszen a Gimesi Dóra író, rendező, dramaturg által is feldolgozott és 2012-ben a Budapest Bábszínházban bemutatott Rózsa és Ibolya című mese színes, növényi mintákban gazdag bábjai is megelevenednek előttünk.

Az egyedülálló bábgyűjtemény mellett díszletek, fényképek, jelenetképek, jelenetrekonstrukciók, szórólapok, színházi plakátok, szövegkönyvek és kéziratok alkotják a kiállítás valóban gazdag anyagát. A leírások pedig külön instrukciót adnak, gondolkodásra késztetnek, szélesítik a gyerekek látókö­rét. A Rév István Árpád által színpadra vitt Toldi bemutatása nagyon részletes, 1941 és 1944 között hatalmas sikernek örvendett a szinte változás nélkül elhangzott elbeszélő költemény: négy év alatt több mint hétszázszor játszották. Érdekes látni azt is az egyik fotón, hogy a mesélőt egy Arany Jánosról mintázott bábbal személyesítették meg. Tovább haladva A wale­si bárdok Büky Béla-féle bábos-árnyjátékos feldolgozását láthatjuk. A ballada fojtott, feszültséggel teli világához jól illik a sejtelmes hangulatú árnyjáték – ezt a bábtechnikát is ki lehet próbálni a tárlat interaktív szekciójában.

A kamarakiállítás anyagában helyet kaptak a marionettek, vagyis azok a bábok, amelyeket felülről, egy bábtartó kereszthez rögzített zsinórokkal vagy drótokkal mozgatnak – ezt tartják a legbonyolultabb bábtechnikának az áttétes mozgatás miatt.

Rév István Árpád nevéhez nemcsak a Nemzeti Bábszínjáték megalapítása kötődik, hanem egyebek mellett az úgynevezett mechanikus rúdbáboké, amelyek hosszas kísérletezés után születtek meg. Ezzel a technikával a száj, a szemek, a nyak realisztikusan mozgatható, miközben a báb a vásári bábjátékhoz hasonlóan gyors és lendületes marad.

A pálcás és hátsó mozgatású bábokkal is megismerkedhetünk a kiállításon. Utóbbiak eredete a 17. századi Japánban kialakult bunraku (hazánkban tarkóbotos) bábokhoz vezet vissza – ezt a bábtípust szintén kipróbálhatják a látogatók, ennek jellegzetessége, hogy mozgatása nagyon közvetlen, ezért mozgása finom és emberi.

A tárlat legkülönlegesebb része az utolsó teremben található, ahol a már említett bábkészítés és a bábmozgatás rejtelmeibe interaktív módon nyerhetünk betekintést. Az érdeklődők által is mozgatható bábszerkezetek többségét Lellei Pál bábkészítő mester készítette. Sokféle kipróbálható játékkal, bábtípussal találkozhatunk a hátsó mozgatású báboktól kezdve egészen a kesztyűs bábokig. Utóbbi Európa legrégebbi és legelterjedtebb bábfajtája, hazánkban elsősorban a vásári bábjátékokban használják – ez a leggyorsabb és a legmozgékonyabb bábtechnika.

A kijáratnál, egy üvegfal mögött külön figyelmet kapott ifjabb Kemény Henrik bábműhelye, ahol jegyzetek, tervrajzok mellett különböző faragott, festett, kasírozott és félkész bábokat láthatunk, a gyalupadon pedig ott hevernek a mester eszközei, szerszámkészlete.Mint láthatjuk, a bábtervtől az előadásig hosszú út vezet. A bábkészítés összetett feladat, sok ember munkája előzi meg azt a pillanatot, amikor a báb a színpadra léphet. Kemény Henrik, aki a népszerű Süsü-báb mozgatója volt a televízióban, híres bábszínházat is működtetett a Népliget Mutatványos terén. S mint a falon olvasható leírásból kiderül, felejthetetlen Vitéz László-játékával beírta magát a magyar bábjátszás történetébe. Külön dicséretes, hogy a tárlat kurátorai, Lovas Lilla és Simándi Katalin gondoltak arra, hogy a régi nagyok mellett a kortárs bábszakma is hangsúlyt kapjon, így a falon olvashatunk Matyi Ágota és Boráros Szilárd munkásságáról is. Az átfogó kamaratárlat 2019. március 24-ig látogatható.