Katonák!

A régvárt óra elérkezett. A szövetségesek átlépték a Dunát, ez az óra arra int, hogy mi is szövetségeseink oldalán fegyvert fogjunk. Harcra hívlak benneteket, hogy megvalósítsuk régi álmunkat, hogy az összes románok egyesítessenek, amiért 1916., 1917. évben annyi vitézséggel harcoltatok. A becsület mezején elesettek áldása fogja kísérni erőfeszítéseteket Szövetségeseink, a győztes franciák és angolok hittel és bizalommal tekintenek országunkra és harcosainkra, akik most segítségünkre (?) jönnek. Ismerik a mi Ojtozi, Marasti és Marasestinél vívott harcainkat. Mutassátok meg, hogy a várakozás ideje nem tudta meggyengíteni a román harcos karját. A mi bukovinai és erdélyi testvéreink hívnak az utolsó harcra, hogy vitézségitekkel hozzátok meg az idegen járom aluli szabadulást. A győzelem a miénk és a jövő biztosítani fogja az egész román nemzet békés és boldog életét. Ezért előre ősi vitézséggel. Az Isten velünk van!

Ferdinánd.

„A polgárokhoz intézett proklamáció – írja tovább a Pesti Hírlap - lényegében ugyanezeket mondja. Megbízható hírek vannak arról, hogy az egész román haderőnek mozgósítását vasárnap délben elrendelték. Hétfőn reggel (nov. 25-én) már nagyobb haderők jelentek meg a gyimesi szorosban.”

Azt, hogy Ferdinánd király részéről ez egy újabb szószegés, a bukaresti béke megszegése, már szinte szóra sem érdemes, mert Románia újkori története a megszegett egyezmények sorából áll. A királyi felhívás szövegében lévő kérdőjel oka talán fordítási hiba, a mondat mindenesetre nehezen értelmezhető, de ez a felhívás lényege szempontjából közömbös.

Erdély megtámadásának dátuma viszont fontos. Látnivalóan nincs összerendezve a december elsejei gyulafehérvári gyűlés és a november 24-ei mozgósítás, a 25-ei betörés. De az még lehet, hogy nagyon is összefüggenek. versenyeznek. Vagy Bukarest akart előzni, hogy ne az erdélyi románok csatlakozzanak hozzá, egyenrangú társként, vagy épp Maniuék akarták megelőzni Erdély okkupációját, hogy a nyilatkozatban követelt átmeneti autonómiát elérjék, hogy mint fejlettebb és gazdaságilag erősebb rész döntő szavuk lehessen az új Romániában. A mai hivatalos Románia mintha el akarná terelni a figyelmet erről a szószegő betörésről, és december elsejét ünnepli.

Árulkodó, hogy a király arra hivatkozik, hogy a szövetségeik átlépték a Dunát, azt a képzetet keltve, mintha 1918. novemberében Magyarország harcban állt volna. Pedig a fegyverek már elhallgattak, már elhangzott a végzetes ostobaság: „Nem akarok több katonát látni.” Ezekben a napokban a Károlyi kormány egyébként öt korosztályt behívott, a sajtó szerint a behívások rendben zajlottak – igaz ennek a mozgósításnak már semmi eredménye nem lett. Magyarország, megszállt országként, mint lázas nagy beteg, agonizált.