A hadsereg értékét nem csupán a szervezés, a technikai fölkészültség és a kiképzés határozzák meg, hanem az eredményes harcnak feltétele a hadsereg erkölcsi ereje. Ez az erkölcsi erő csak egy eszményi hitből fakadhat. Valamikor a vallás, majd a nacionalizmus hevítette, lelkesítette a katonát.

Ma ezek a jelszavak elkoptak, lejárták magukat, ma a militarizmust is gyökeresen ki akarjuk irtani, tehát oly hitre van szükségünk, amely a nép egyetemét újra átfogja, magával ragadja, fáradt letargiájából fölrázza, amely jogfosztás helyett "szabadságot", osztályuralom helyett "testvériességet" hirdet. Ezt a hitet csak a szocializmus tanaiból merítjük és e tanok emberséges igéinek megvalósítására igenis kell a szociális fegyveres erő.

Így értekezett a Népszava hasábjain száz éve az a Linder Béla, aki pár hónappal korábban, mint hadügyminiszter nem akart többé katonát látni.

Ezen a napon adták hírül a lapok, hogy a cseh légionáriusok Pozsonyban egy engedélyezett népgyűlésen belelőttek a tömegbe, legalább 16 halott és 44 sebesült volt az eredmény.