Tüntettek a Népszava ellen. Ami lényegében azt jelenti, hogy tüntettek a szociáldemokraták, azaz az akkori kormány ellen. Hogy miként lett ebből az elvben békés tüntetésből hét halott, s hogy a halottak többsége miért volt rendőr, azt a korabeli lapokból sem könnyű kihámozni. A Budapesti Hírlap vezércikke európai összefüggésbe állítja az erőszakot, azaz felemlíti, hogy rálőttek Clemenceaura, lelőtték a bajor miniszterelnököt, ez az a háború utáni légkör, amibe mintha beleillene a budapesti dráma. Erről ezt írták: Szinte titokzatosan, szinte kiszámított színpadi precízióval készült s dagadt nagyra a mozgalom, melyet a Népszava ellen indítottak vakmerő kezek, s melynek eddig hét halottja és számos sebesültje van: egy két ártatlan ember és több rendőr, aki nehéz kötelességét teljesíteni ment oda és meghalt golyóktól, mélyekről nem tudni, honnan jöttek.
A hatósági vizsgálat azt derítette ki, hogy a mozgalmat kommunista csoportok csinálták. El is fogta a rendőrség mára virradóra a kommunistapárt egész vezérkarát. Az elfogás nem volt egyszerű. Volt, aki sejtette, hogy baj lesz, s elutazott: Szamuelly Tibort hiába keresték. Mások nem álltak ellen a letartóztatásnak, így Kun Béla sem. Az őt lefogó rendőrök azonban bosszút akartak társaik halála miatt állni, s már a toloncházban kis híján agyonverték. Félholtra, ahogy az újság fogalmaz. A közrendőrök önbíráskodását csak a rendőrtisztek jogszeretete állította meg.

S hogy e szomorú történetben legyen egy kis humor, elárulom, hol volt Kun Béla lakása: az Ügynök utca 17-ben. A házon ma emléktábla van, de Sándor Frigyes és Dénes Vera neve olvasható róla, Kun Bélát nem említik. Az Ügynökből időközben Kresz Géza lett.

(Gyors ki-kicsoda: Szemlőhegyi Kresz Géza (Pest, 1846. augusztus 30. – Budapest, 1901. április 10.) magyarrá lett német családból származó orvos, királyi tanácsos, a Ferenc József-rend lovagja, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület igazgatója. Szabadkőműves, aki nem politizált, s akinek a mentésügy sokat köszönhet. Sándor Frigyes (Bp., 1905. ápr. 24. – Bp., 1979. jún. 1.): hegedűművész, karmester, pedagógus. Felesége Dénes Vera gordonkaművész.)

Érdekes, hogy a Népszava milyen kemény szavakkal ítélte el a kommunistákat:

Az úgynevezett kommunisták vezetői, akik egytől egyig nem mások, csak a magyar munkásmozgalom kivetettjei, csak olyan alakok, akik vagy tehetség, vagy becsület, vagy karakter híján nem tudtak beleilleszkedni a magyar proletármozgalom nagy kereteibe, akiket a magyarországi szociáldemokrácia száműzött és kikergetett magából most mint erkölcsbírák, mint fölényes kritikusok, mint "kommunista" apostolok merészelnek megjelenni.

Vajon a mai utódok hogyan állnak tehetség, becsület és jellem dolgában? Talán erőltetettnek vélheti valaki, ha e százéves szociáldemokrata értékelés és a mai helyzet között párhuzamot keresek. De idézek még két mondatot a Népszava 1919. február 21-ei számából.Teljes lelki közösség van a jobboldali és a baloldali ellenforradalom között. Pár sorral lentebb pedig: Kétfelől jönnek, kétféle elemei a társadalomnak, de mégis egyazon szív, egyazon lélek lakozik bennük, ugyanarra a célra törnek.Ha az ellenforradalom szót kormányellenességre cseréljük, e két mondat pontos leírása a mai belpolitikának.