A cukorról ma mindenki tudja, hogy némi túlzással maga az ördög, hiszen mértéktelenül való fogyasztása számtalan bajt okoz: rossz fogazathoz, elhízáshoz és krónikusan magas vérnyomáshoz (hipertóniához), illetve kettes típusú cukorbetegséghez vezet, odafigyelés mellett azonban ezernyi haszna van: csökkenti a fáradtságérzetet, javítja a kedélyállapotot, az agynak pedig létszükséglete.

Hosszú évek óta ezernyi forrásból olvassuk: az édes szénhidrát mindemellett függőséget is okoz, így a bevitt mennyiség csökkentése elvonási tüneteket okoz – épp úgy, mint a kábítószerek.

A cukor más, mesterséges édesítőszerekkel való pótlása sem jelent mindig megoldást – az édes ízt ugyan megkapjuk, a szacharin, aszpartam, illetve néhány társuk azonban hasonló negatív hatást gyakorol a szervezetre, mint a cukor. Ezek a szerek ugyanakkor annyira újak, hogy a hosszú évtizedeken át való használatuk okozta hatásokat még mindig nem ismerjük.

Az elfogyasztott cukor mennyiségét mindenképp alacsony szinten kell tehát tartanunk – az American Heart Association szerint a férfiak kilenc, a nők pedig maximum hat teáskanálnyit (37,5, illetve 25 grammot) fogyaszthatnak belőle.

A férfiak számára ajánlott mennyiséget egy dobozos Coca-Cola is eléri, ennél pedig a legtöbben jóval több cukrot visznek be a szervezetükbe – főleg, ha a napi két-három kávét is a karnyújtásnyira lévő cukorral isszák.

Mindezek a tények hosszú évtizedeken át nem voltak ismertek, és csak az ezredforduló óta ismertük fel, pedig korábban már számos tudós megkongatta a vészharangot, sőt, 1972-ben egy brit endokrinológus, John Yudkin Pure, White and Deadly, azaz Tiszta, fehér és halálos címmel írt könyvet a cukorfogyasztás és a szívbetegségek, valamint a túlsúly közti összefüggésekről, állításait azonban a szakma jó része, a cukoripar és az élelmiszergyártók is elutasították, az orvost és kötetét pedig harminc évre, egy New York Times-ban megjelent írás publikálásáig elfelejtették, az emberiség legfőbb ellenségének pedig továbbra is a zsírokat tartották, olyannyira, hogy az ENSZ-hez tartozó Élelmezésügyi és Mezőgazdasági VIlágszervezet (FAO) egy 1997-ben született tanulmányában kijelentette:

A cukor nem káros az egészségre.

Így volt ez a XX. század Magyarországán is, ahol több fronton is komoly reklámot is kapott a veszélytelennek, sőt, igen hasznosnak hitt cukor : nem csak az egészség őreként hivatkoztak rá, de táplálóként, a munkaképesség javítójaként, illetve a gyerekek fejlődéséhez elengedhetetlen szerként emlegették. A cukorgyárak és édességgyárak bevételeit nyilvánvalóan magasra lökő grafikák nem csak utcai plakátokon, de képeslapokon, tömegközlekedései eszközökön és reklámkiadványokban, de a kor egyik legnépszerűbb hirdetési formáját jelentő számolócédulákon is jelen voltak – ezek közül jó eséllyel a cédulák hatottak a gyerekekre, hiszen a boltosok által a vásárolt áru értékének kézzel való összeadására, a mai nyugták őseként használt papírdarabokat a szülők örömmel vitték haza, tudva, hogy gyerekeik gyűjtik, sőt, előszeretettel cserélik egymás közt a különböző hirdetéseket tartalmazó példányokat.