Történetünk a XVIII-XIX. század fordulójáig nyúlik vissza. Korábban a mai Széchenyi tér területét igyekeztek elkerülni a derék pesti polgárok, mivel fás, mocsaras rész volt itt. A Duna meg csak tetézte ezt a helyzetet, mivel évenkénti áradását követően itt hagyta a hordalékot. A változás a századforduló környékén következett be.
Történt ugyanis, hogy Pest város lakossága elkezdett növekedni és így rengeteg építőanyagra volt szükség. Noha az újkorban járunk, az egyik legfőbb építőanyagnak még mindig a fa számított, amit a Felvidékről szereztek be. Viszont egész farönköket csak igen nehezen lehetett volna eljuttatni az északi erdőkből Pestre. Így maradt a fa "leúsztatása" a Dunán.
A már említett fás, mocsaras rész pedig remek kikötőhelynek bizonyult. Így az évek előrehaladtával egyre civilizáltabb külsőt kezdett el felvenni a terület, ahol már nem csak a farönköket pakolták ki, hanem különböző kereskedők is elkezdték itt árusítani portékáikat. 1808-tól kezdve a Szépítő Bizottmány már igyekezett tervszerűen fejleszteni a helyet, hogy még inkább alkalmassá tegyék a kereskedelmi és szállítmányozási célokra.
Így lett a hely neve Kirakodó tér (Ausladungs Platz). A tér első épületei közé tartozott a Sóhivatal (a sókereskedelemből származó adókkal foglalkozott), amely nem állhatott sokáig: 1820-ban lebontották, mivel a városfejlesztési tervek útjában állt. A következő másfél évtizedben pedig sorra épültek azok a paloták és középületek a téren, amelyeknek köszönhetően a korban Pest legszebb helyének is nevezték a Kirakodó teret, ami 1866-ban felvette Ferenc József nevét. Nézzük hát ezeket az épületeket délről északra haladva!

A Lloyd-palota
A pesti polgári kereskedők testülete még 1699-ben nyerte el szabadalomlevelét I. Lipót királytól, de több, mint egy évszázad kellett ahhoz, hogy megerősödjön a gazdasági életben. 1820-ban sikerült Stankovits Konstantinnak, a testület elöljárójának megvennie egy nyilvános árverésen a Kirakodó tér déli részén egy telket, hogy arra majd fel tudják építeni a székházukat. A költségek előteremtésére részvényeket bocsátottak ki, a tervek elkészítésével pedig 1826-ban megbízták Hild Józsefet.
Volt viszont egy kis bökkenő Hild terveivel: a kétemeletes épületnek egy árkádot is tervezett, amely viszont nem a telken, hanem közterületen állt volna. Hild érezte, hogy ebből probléma lehet a Szépítő Bizottmánynál, vagy Pest város tanácsán. Így (noha beadta a terveket) megkerülte a bizottmányt és annak elnökéhez, József nádorhoz fordult (gondolván, csak nem fognak ellentmondani a saját elnöküknek, aki egyben a nádor is).
Az építész taktikája bevált, hiszen József nádornak tetszettek a tervek. Így 1827 elején hozzá is tudtak kezdeni az építkezéshez, amit 1830-ban fejeztek be. A székház éke volt az első emeleten a nagyterem, amelynek erkélye a Kirakodó térre nézett. Itt hangversenyeket és a Nemzeti Kaszinó évenkénti bálját tartották meg. Az alsó szinten volt a gabonacsarnok, ahol a kereskedők és a termelők találkoztak.
Mondhatni, innen irányították, nem csak a városi, illetve a megyei, de az országos kereskedelmet is, hiszen az ország egész területéről áramlottak ide a gazdasági élet résztvevői. Szintén az alsó szinten kapott helyet egy kávéház, illetve a Pester Lloyd nevű napilap nyomdája (innen kapta az épület a nevét: Lloyd-palota). A felső emeleten nem csak a nagyterem volt, hanem 22 lakás, illetve iroda is található volt.
A dualizmus alatt pedig itt volt a kormánypárt, a Szabadelvű Párt székhelye is, illetve egy ideig a tőzsde is itt működött. A főváros egyik legjelentősebb klasszicista emlékében egészen Budapest ostromáig gyönyörködhettek a fővárosiak. Ekkor ugyan megsérült, de nem helyrehozhatatlanul: a főbb falak megmaradtak, a tető viszont leégett.
Mégis úgy döntöttek a második világháborút követően, hogy a Lloyd-palotának nincsen helye: 1948-ban bontották le. 1979 és 1982 között a Lloyd-palota helyére épült fel a Zalaváry Lajos által tervezett Hotel Atrium Hyatt, ami ma a Sofitel Budapest Chain Bridge nevet viseli.

A Diana fürdő
Miután 1820-ban lebontották a Sóhivatalt, a helyén több telket is kialakítottak. Az egyik ilyen telken építették fel a már említett Lloyd-palotát. Szintén egy ilyen telket sikerült megvennie Pfeffer Ignácnak és nejének 1821-ben. Már 1822-ben megkapták az építési engedélyt, így a Pfeffer-házaspár hozzáláthatott, hogy megépíttessék fürdőjüket, amit Hild József tervezett (továbbá ő volt az építkezés vezetője is).
Egy év múlva, 1823-ban már meg is tudták nyitni a fürdőt, amely a Dunafürdő nevet viselte. Az épület Kirakodó térre néző részében lakásokat alakítottak ki, míg a hátsó részén, illetve az utca felé eső szárnyban volt a fürdő. Ennek köszönhető, hogy 1823-tól egészen 1925-ig Fürdő utcának hívták ezt az utcát. Ekkor ugyanis a Fővárosi Közmunkák Tanácsa átnevezte gróf Tisza István utcára a néhai miniszterelnök tiszteletére. A második világégést követően nevezték át József Attila utcára, amely nevet mind a mai napig viseli.
Visszatérve a fürdőre: a ház leghíresebb lakója minden kétséget kizárólag a Kossuth által legnagyobb magyarnak nevezett gróf Széchenyi István volt, akinek 1827 és 1832 között volt itt a szállása. A Dunafürdő úgynevezett kádfürdőként kezdte meg működését. Ez azt jelentette, hogy egy szerkezet segítségével emelték ki a Duna vizét és vezették át a fürdőbe, ahol télen még felmelegítették azt és úgy engedték bele a kádakba.
A Dunafürdőt 1833-tól kezdve a korabeli sajtó már Diana fürdőként emlegeti. Ez két lehetőséget jelenthet: vagy a fürdőben lévő Diana-szobor után kezdték el így hívni a helyet, vagy követték a bécsi divatot, ahol már volt egy Diana fürdő. Noha az 1838-as nagy árvíz alig hagyott sérülést az épületen, a fürdő nem volt ilyen szerencsés a 1849-ben.
Történt ugyanis, hogy májusban, amikor Görgei csapatai be akarták venni a császári kézen lévő budai Várat, az ostrom alatt Hentzi lövetni kezdte Pestet. Ekkor több találatot kapott a fürdő, aminek következtében kiégett. Egészen 1850-ig kellett várni, hogy Pfeffer Ignác felújítsa a fürdőjét. A következő években tulajdonosváltás következett be: az új tulajdonod ifj. Pfeffer Ignác lett, aki 1854-ben a fürdő második szintjén gőzfürdőt hozott létre.
Többek között ennek is köszönhető, hogy a Diana fürdő igen nagy népszerűségnek örvendett és nem kevés hasznot hozott a Pfeffer családnak. Viszont eljött az 1873-as esztendő. Ekkor egyesült Pest, Buda és Óbuda és jött létre Budapest. Innentől kezdve a pestiek inkább átmentek a patinásabb budai fürdőkbe (ahol termálvíz volt), így hamar megcsappant a Diana fürdő látogatóinak száma. Ezért a Pfeffer család a következő években eladta az egykor híres fürdőt a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, amely a későbbiekben lebonttatta azt, hogy a helyén felépíttesse az új székházát, amely mind a mai napig áll.

A Coburg-palota
Libasinszky Vince szabómester és felesége 1825-ben vette meg a Szépítő Bizottmánytól a Pfeffer-féle fürdő melletti telket egy árverésen. A házaspár hamar megkapta az építési engedélyt, így még ugyanebben az évben hozzáláttak kétemeletes házuk megépítéséhez, amelyet Hild József tervezett. Noha Hild volt a tervező, az építési engedélyt azzal a feltétellel adták ki, hogy az építendő ház homlokzatának harmonizálnia kell a szomszédos Dunafürdőjével.
A Libasinszky-házaspártól 1836-ban megvette a házat Ferdinánd szász-coburg-gothai herceg. Pest 1849-es bombázásakor ezt az épület is kapott találatokat, ám a szerzett sérüléseket igen hamar ki sikerült javítani. A legjelentősebb változás a ház életében 1874-1875 folyamán következett be. Ugyanis az akkori tulajdonos, Coburg Fülöp felújíttatta a palotáját Hauszmann Alajos tervei alapján.
Ennek köszönhetően a klasszicizáló ház könnyed neobarokk homlokzatot kapott. De nem csak a homlokzatra terjedt ki Hauszmann munkája. Ekkoriban az építészeknél megszokott volt, hogy nem csak épületeket, szobortalapzatokat, illetve síremlékeket terveztek, hanem bútorokat is. Nem lógott ki a sorból Hauszmann sem: a Coburg-palotába tervezett bútorai szépségéről Klösz György fotója tesz tanúságot.
Gyakori vendég volt a házban a walesi herceg, a későbbi VII. Edward brit uralkodó, lévén, hogy apja (Albert herceg) révén ő is a Szász-Coburg-Gothai-házhoz tartozott. A szomszédos Diana fürdőhöz hasonlóan a Coburg-palotát is a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vásárolta meg, hogy lebontsák, majd a felszabaduló helyen és a szomszédos telken felépíthessék új székházukat. A bank palotáját Alpár Ignác tervezte, akiben többek között a Tőzsdepalota, az Anker-ház és a Vajdahunyad várának tervezőjét is tisztelhetjük. Az új székház 1909-re készült el és 1945-ig szolgálta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot. Ezután a Belügyminisztérium költözött a falai közé, amely mind a mai napig itt található.

A Nákó-ház
Ennek az épületnek a története szintén a XIX. század elejéig nyúlik vissza. A mai telek 1808-ban még kettő volt, amelyeket Frühwirth József és Kietreiber Ferenc birtokolták. Ők hamar elcserélték ezeket a telkeket egy bizonyos Mayerffy Ferenccel, akinek így sikerült a két ingatlant összevonnia eggyé és ő folyamodott először 1812-ben építési engedélyekért. Mayerffy egy háromemeletes épületet szeretett volna felhúzni, amit Pollack Mihály tervezett.
Viszont a Szépítő Bizottmány nem adta meg az engedélyt (valószínűleg azért, mert a háromemeletes épület kilógott volna a kétemeletesre tervezett leendő szomszédjai közül). 1827-ben Mayerffy eladta a telket Deron Antal nagykereskedőnek, aki még ugyanebben az évben építési engedélyért folyamodott. Az új tulajdonos már Hild Józseffel készíttette el a terveket, aki egy kétemeletes, klasszicizáló házat tervezett. Mivel összhangban volt a környező épületekkel, a Szépítő Bizottmány megadta az engedélyt, így 1828-ban már hozzá is kezdtek az építkezéshez.
Deron Antal 1833-ban túladott a házon, amit nagyszentmiklósi Nákó János vett meg. Innentől kezdve a palota hosszú évtizedekig a Nákó család tulajdonában állt. A ház jelentősége abban rejlett (méreteit nem tekintve), hogy nem sokkal a megalakulását követően a palota első emeletén talált otthonra a Magyar Tudományos Akadémia. A tulaj 1869-ben meg szerette volna magasítani a palotáját egy harmadik emelttel.
Noha a korabeli közvélemény a bővítés ellen volt (mondván, az új emelet meg fogja bontani a tér harmóniáját), a város vezetősége bízott a terveket elkészítő Ybl Miklósban, így megkapták az engedélyt. Még ugyanebben az évben hozzáláttak a harmadik emelet felhúzásához, illetve korszerűsítették az épületet kívül-belül. 1872-ben új tulajdonosa lett a palotának: az 1869-ben megalakult Franco-Magyar Bank, amely az 1873-as tőzsdekrachot követően 1876-ban csődbe ment.
Rengeteg terv látott napvilágot, hogy miként is tudnák hasznosítani a hatalmas épületet. Többek között felmerült annak a lehetősége is, hogy átalakítják és itt kapna helyet az országgyűlés. Végül 1880-ban került a palota a Gresham Életbiztosító Társaság kezébe, amely az 1900-as évek legelején lebonttatta az épületet, hogy 1905 és 1907 között felépíttesse új palotáját Quittner Zsigmond tervei alapján.

Az Ullmann-, illetve Vieser-paloták, később Budapesti Főkapitányság
Csodálkozhat az olvasó, hogy miért veszünk egy kalap alá két palotát és miért együtt írunk róluk, holott eddig egyenként mutattunk be minden épületet. Viszont ez egy egyedi eset. Ugyanis ebben az esetben nem egy, hanem kettő telekről van szó, amelyeken olyan paloták épültek, amelyek első ránézésre úgy hatottak, mintha egy nagy ház lenne az egész. Na, de mindent a maga idejében!
Nézzük először a mai Széchenyi tér 7. szám alatti telket. 1791-ben ezt az ingatlant Feszl János vette meg, hogy ácstelepet nyisson rajta. Az idő múlásával Feszl János meghalt, örökösei pedig eladták a telket szitányi Ullmann Móricnak. Az új tulaj az építési engedélyt igen hamar megkapta, így már 1834-ben hozzáláttak új, kétemeletes, klasszicizáló házának építéséhez, amit Hild József tervezett. A palota egészen 1847-ig az Ullmann család otthona volt.
Ugyanis ekkor Ullmann Móric meghalt, az örökösei pedig bérbe adták a házat. Viszont igen hamar, 1850-ben átalakították a házat, hogy szállodát és kávéházat tudjanak benne kialakítani. Így alakult át az Ullmann család egykori díszes lakhelye a korabeli Pest egyik, ha nem a leghíresebb szállodájává, az Európává. A szálló a nevét a homlokzaton lévő szobrok után kapta: az egyik Zeusz volt, míg a másik Európé. Az Európa Szálló ékének számított a fényűző nagyterem, ahol számtalan bált és gyűlést tartottak. Így nem csoda, hogy a hotelnek olyan jelentős vendégei is voltak, mint a walesi herceg, a későbbi VII. Edward brit uralkodó.
A szomszédos, a mai Széchenyi tér 8. szám alatti telket 1822-ben vette meg egy árverésen Vieser Ferenc. Viszont ő nem kapkodta el a dolgot a házépítéssel: csak 1837-ben folyamodott építési engedélyért a Szépítő Bizottmányhoz, amely azzal a kikötéssel adta meg azt, hogy az építendő ház homlokzatának a szomszédos Ullmann-palotához kell idomulnia. Vieser Ferenc el is készíttette a terveket Hild Károly építésszel, ám ő közben meghalt, így végül Hild Józsefhez fordult. Ennek, illetve a Bizottmány kikötésének köszönhetően a Vieser-palota és az Ullmann-palota úgy néztek ki, mintha egy nagy épület lenne az egész.
1887-ben az Államkincstár megvette először az Ullmann, majd a Vieser-palotát, hogy kisebb belső átalakításokat követően 1903-ban beköltözhessen a Magyar Királyi Rendőrség Budapesti Főkapitánysága. 11 év múlva, 1914-ben az Államkincstár megvette a szomszédos két épületet a gróf Vigyázó Ferenc és a Zrínyi utcákban, majd azok kisebb átalakítása és felújítása után szintén a Főkapitányság tömbjéhez csatolták.
Egészen Budapest 1944-1945-ös ostromáig itt működött a Budapesti Főkapitányság. Ugyanis ekkor súlyosan megsérült az épület, így a háború után a Főkapitányság átköltözött a Deák Ferenc térre, a romos épületet pedig elbontották. A helyén épült fel 1972 és 1980 között az úgynevezett Spenótház Hofer Miklós tervei alapján.
Az új épület adott otthont az Országos Tervhivatalnak, a Munkaügyi Minisztériumnak, illetve az Országos Anyag- és Árhivatalnak. A 2000-es évek elején az épület átesett egy átalakításon, amelynek során modernizálták a homlokzatot, illetve visszabontották egyes részeket. Azóta viseli az épület a Roosevelt 7/8 Irodaház nevet.

A Magyar Tudományos Akadémia székháza
A Kirakodó tér északi lezárását többen többféleképpen gondolták el. József nádor ún. mérlegházat és harmincadhivatalt szeretett volna erre a területre, ezzel erősíteni a környéken folyó kereskedelmet. Viszont többen előálltak azzal az ötlettel, hogy az építendő állandó magyar színházat kellene erre a telekre felépíteni. A nádor lemondott a tervéről és támogatásáról biztosította a színházpártiakat. Ugyanakkor a kereskedelmi társulat ragaszkodott a vámhivatalhoz és a mérlegházhoz. Hosszas huzavona után végül úgy oldódott meg a helyzet, hogy nem épült oda semmi.
Mindeközben az 1825–1827. évi pozsonyi országgyűlésen (többek között gróf Széchenyi István anyagi támogatásával) létrejött a Magyar Tudós Társaság, a későbbi Akadémia. Viszont nem igazán tudtak munkálkodni azokért célokért, amelyeket megfogalmaztak, mivel nem volt saját székházuk. Így "vándorolniuk" kellett.
A legismertebb ideiglenes központjuk a Nákó-palota első emeletén volt. Végül megelégelték a helyzetet az 1850-es évek második felében és pénzgyűjtésbe kezdtek, hogy saját székházat építhessenek fel. Igen hamar igen nagy összeget tudtak összekalapozni. Ezt követően 1860-ban rendeztek egy meghívásos (zártkörű) tervpályázatot, amelyen többek között részt vett Szkalnitzky Antal és Ybl Miklós is. Végül Friedrich August Stüler berlini építész pályaművének sikerült győzedelmeskednie. A pazar, neoreneszánsz palotát 1862 és 1865 között építették fel és (szerencsénkre) mind a mai napig a tér egyik ékköve