A tartósítást szolgálta

A kutatások szerint a Mekong folyó környékén élő halászok voltak azok, akik a nyers halszeleteket valamikor a Kr.u. I. század táján először rizzsel keverték össze, és ez a szokás terjedt el aztán előbb északi, majd keleti irányban.
A japán nemzeti büszkeség számára azonban van egy enyhítő körülmény, a délkelet-ázsiai halászok egyáltalán nem a kifinomult ízharmóniák elérése miatt cselekedtek így, sőt a hal elfogyasztása előtt a rizst eltávolították róla, majd kidobták.

Az ő problémájuk ugyanis az volt, hogy a Mekong bő halászzsákmányt biztosított ugyan, viszont a párás, meleg klímában a fogás gyorsan megromlott, így sem hosszabb időre tárolni, sem hosszabb távra szállítani nem lehetett. Erre dolgozták ki azt a módszert, hogy a kifilézett halszeleteket sóval összekevert rizsben tárolták, és így hosszú hónapokra tartósították azokat. Az erősen sós rizs azonban ehetetlen volt.