Egy harcos felemelkedése

Az "orléans-i szűz" célja nem az volt, hogy egy nemzet mártírjává váljon. Sorsát azonban bizonyára elfogadta, miközben Rouen városában a fogva tartói által kirendelt halállal nézett szembe.

Egy együtt érző angol katona korábban megígérte neki, hogy megfojtja, mielőtt véghez vihetik a borzasztó kivégzést, ebben azonban a kirakatper lefolytatója, Pierre Cauchon püspök megakadályozta: azt akarta, a későbbi Szent Johanna annyit szenvedjen, amennyit csak lehetséges.

A modern szemlélőnek Jeanne d'Arc diadalainak és megpróbáltatásainak egyes aspektusai színtiszta mítosznak tűnnek. Sok szenttel ellentétben azonban az ő esetében rendelkezésre áll perének kiterjedt iratanyaga, mely nem csupán létezését, de életének rendkívül rövid voltát is alátámasztja.

Jeanne saját vallomása szerint igencsak megrémült, amikor 13 évesen megjelent előtte Szent Mihály. Későbbi látomásaiban szerepelt Szent Margit, Szent Katalin és Szent Gábriel (vagy Gábor) is – bővebb információ nem áll rendelkezésre arról, hogy az e névvel bíró szentek (esetleg arkangyalok) közül melyekre gondolt.

A lány mindazonáltal nem kérdőjelezte meg látomásai valós voltát és üzeneteik fontosságát sem, annak ellenére, hogy tartalmuk idővel egyre hihetetlenebbé vált.

Eleinte csupán azt parancsolták neki, járjon gyakrabban templomba, később azonban már azt jósolták, ő fogja felmenteni az ostromolt Orléans városát.
A nőknek nem volt szokás részt venni a hadviselésben a 15. századi Franciaországban, Jeanne d'Arc azonban idővel valóban egy hadseregnek parancsolt, amely az általa legitimnek tekintett uralkodó, VII. Károly trónra emeléséért harcolt.

A százéves háború néven ismert konfliktus, amely a francia trónért zajlott az angol, illetve a francia uralkodóházat pártolók között, ekkor már több nemzedék életét is végigkísérte.

Az angolok és burgundiai szövetségeseik kezén volt az ország északi része, beleértve Párizst, míg a francia trónkövetelő, Károly Chinon kisvárosban, a fővárostól majdnem 300 kilométerre rendezte be udvarát.

Jeanne először egy Robert de Baudricourt nevű helyi (lotaringiai) lovagot kért meg arra, hogy kísérje őt Károly színe elé. Robert eleinte elutasította, végül azonban 1429-ben a trónörökös elé vitte a 17 éves lányt.

Miután Jeanne közölte Károllyal, hogy látomásai azt parancsolták, hogy segítsen neki egész Franciaországra kiterjeszteni hatalmát, a trónörökös konzultált tanácsadóival. Arra jutottak, hogy Jeanne lehet az a személy, akit több jóslat is Franciaország megmentőjeként jövendölt meg, így hallgattak rá.

A kamaszlány így 1429. április 27-én már páncélban és katonaruhában kísérte a francia hadakat az angol-burgundi ostrom alatt álló Orléans városához. Az általa javasolt merész támadást Károly parancsnokai eleinte elvetették, Jeanne azonban végül meggyőzte őket, és több sebesülést is elszenvedve maga vezette a franciákat az ellenség felé.

Május 8-ára a város felszabadult, Jeanne d'Arc pedig egycsapásra híres hős lett. Orléans-t követően is győzelmek sorozatát könyvelhették el a franciák a vallásos tisztelet övezte lány útmutatása alatt, ezek megnyitották az utat a koronázóváros Reims felé, ahol július 17-én hivatalosan is Károly fejére helyezték a koronát.

Az immár koronás VII. Károly először Burgundiát szerette volna saját oldalára állítani, Jeanne ellenben azonnal Párizs ellen akart vonulni. Károly vonakodva engedett neki, azonban a francia erőket ekkor visszaverték az angol és burgundi seregek.

Jeanne az év őszén még vezetett egy sikeres hadjáratot, azonban Compiègne város védelme közben a burgundiak foglyul ejtették.