Talán soha nem vitatkoztak annyit kultúráról és kulturális témákról, mint 2018-ban. Kultúrharc, intéz­ményátadók és nagy veszte­ségek: ezek voltak idén a legfon­tosabb kulturális történések.

Idén ledőlt a közélet egyik nagy tabuja: elkezdtünk vitatkozni olyan kulturális ügyekről, amelyekről szinte harminc évig beszédes hallgatás uralkodott a közéletben. A kultúra fontosságát az is jelzi, hogy annak finanszírozása és mibenléte körül bontakozott ki az év legizgalmasabb közéleti vitája: Szakács Árpád újságíró Kinek a kulturális diktatúrája? című, lapunkban megjelent publicisztikasorozatában tárta fel a terület visszássá­gait; írásai decemberben könyv formájában is megjelentek, Ba­yer Zsolt Tűrhetetlen című sorozatával kiegészülve.

Az írások nyomán jú­liusban menesztették Hammer­stein Juditot, a Balassi Intézet vezetőjét, októberben pedig leváltották a vita kereszttüzében álló Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját, Prőhle Gergelyt egy Tanácsköztársaságot méltató kiállítás miatt; decembertől ideiglenes igazgatóként Demeter Szilárd író irányítja az intézményt. Ősszel megszüntették az előadó-művészeti szervezetek taotámogatását a finanszírozási formában tapasztalt visszaélések miatt, az év végén viszont a kormány közölte, hogy a költségvetésből nyújt jövőre 37,4 mil­liárd forint többlettámogatást az előadó-művészeti szervezeteknek. Mivel lehetetlen mindent summázni, igyekeztünk témánként összegyűjteni a legfontosabb eseményeket.

A NOBEL ELMARADT

Február 18-án, Jókai Mór születésnapján először ünnepelték Kárpát-medence-szerte a magyar próza napját. Az év elején jelentek meg az első, Előretolt Helyőrség Íróakadémia által gondozott szépirodalmi kiadványok is, az év folyamán pedig összesen több mint harminc kötetet adott ki az Orbán János Dénes költő, író által vezetett tehetséggondozó szervezet. A II. világháború óta idén először nem osztották ki az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémiát érintő információszivárogtatási és szexuális zaklatási botrányok miatt, amelyek a mai napig nem jutottak nyugvópontra, az alternatív irodalmi Nobel kiosztása pedig többnyire visszhangtalan maradt.

BRONZ OSCAR-DÍJ

Az év legnézettebb magyar filmje a Valami Amerika 3. lett: 372 367-en voltak rá kíváncsiak. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje nem kapott Oscar-díjat, a legjobb idegen nyelvű film idén a chilei Una Mujer Fantástica lett. Viszont Kovács István diplomafilmje, az Ostrom a diák Oscar-díj bronz fokozatát nyerte el – ilyen elismerést legutóbb 1991-ben kapott magyar rendező. Nemes Jeles László Oscar-díjas filmrendező nagy költségvetésű Napszállta című filmje sem aratott osztatlan sikert: a mozikban csak 48 023 voltak rá kíváncsiak, és nem jutott be az Oscar-díjra jelölt idegen nyelvű filmek szűkített listájára sem. Ezzel szemben Európa legjobb tévéfilmje lett az Örök tél: Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró közös alkotása egy gulágra hurcolt magyar nő történetéről szól, és nagy fegyvertény, hogy ilyen témával nyertek a Prix Europa szemlén.

Nagy vihart kavart és felháborította a közvéleményt a Nándorfehérvár ostromáról szóló, Az utolsó bástya című film kiszivárgott forgatókönyve, amely tele van történelmi anakronizmusokkal. Az idei filmekről szóló közbeszédben sokszor felmerült, hogy nem készül elég történelmi film, viszont a közönség szeretne ilyeneket látni. A kormány decemberben módosította a filmtörvényt: a tévéfilmeket ezentúl a Televíziós Film Mecenatúra nevű alap támogathatja, többek között a magyar történelmi múltat és kultúrát bemutató filmeket és sorozatokat ösztönzik.

A BUDAPESTI LOVAS

Idén tartották a Mátyás király emlékévet. A programsorozat nemcsak a Kárpát-medencei, hanem a diaszpóra magyarságához is elért, és a 450 éve elfogadott tordai vallásbékét is ünnepségsorozattal ülték meg.

A Sissi és Magyarország című kiállítás lett az év legsikeresebb magyar kiállítása: a Nemzeti Múzeum tárlatát 2,7 millióan nézték meg a Sanghaj Múzeumban, a kínai közönség a magyar arisztokrácia fényűző, XVII–XIX. századi életét ismerhette meg. Az Ermitázs Munká­csy Mihály-tárlatát pedig több mint egymil­lióan látogatták meg Szentpéterváron – a képeket a Magyar Nemzeti Galéria és Pákh Imre magángyűjteményéből válogatták ki.

Több mint 398 ezer néző látta a Magyar Állami Operaház előadásában és közreműködésével megvalósult produkciókat 2018-ban. Legsikeresebb előadásuk továbbra is A diótörő maradt, 43 750 nézővel, de kultúrmissziónak számít, hogy először játszották a Bánk bánt más kontinensen, New Yorkban, október végén. A Nemzeti Színház negyvenezer néző előtt mutatta be a Csíksomlyói passiót a csíksomlyói nyeregben augusztusban, és több mint félmillióan kapcsoltak a köztévé csatornájára, amely a Vidnyánszky Attila főigazgató által rendezett darabot közvetítette.

Februárban Arany János restaurált szobrát visszahelyezték a fővárosi Mú­zeumkertbe, márciusban pedig átadták a felújított nagyszalontai Csonkatornyot, benne a költőről szóló kiállítással.

Májusban átadták a Várkert Bazár szomszédságában álló, Ybl Miklós által tervezett, felújított neoreneszánsz épületet, amely eredetileg szivattyúház, majd kaszinó volt, most kreatívközpontként működik. Júniusban a Seuso-kincs – a "családi ezüst" – a Nemzeti Múzeumba került, novembertől pedig az állandó kiállításon látható. Szeptemberben szecessziós kiállítással megnyitották a restaurált Ráth György-villát, október elején pedig átadták a Hagyományok Háza felújított székhelyét, a Budai Vigadót. Három év után újra kinyitotta kapuit a Szépművészeti Múzeum, a Leonardo da Vinci és a budapesti lovas című időszaki tárlattal (a nyitás óta hetvenezren látogatták meg a múzeumot).

Idén a Nemzeti kastély- és várprogramban Tatán az Esterházy-kastély, Nádasladányon a Nádasdy-kastély, Füzérradványon a Károlyi-kastély, Dégen a Festetics-kastély, Bajnán pedig a Sándor–Metternich-kastély munkálatai zajlottak, látványos eredmények jövőre várhatók.

"A FÁK HEGYÉN"

A magyar kultúra szempontjából gyászkeretes évünk volt: januárban elhunyt Tőkéczki László történész és Ujlaky László színész, februárban Kallós Zoltán néprajztudós, valamint Tahi Tóth László színművész, áprilisban Szervátiusz Tibor szobrászművész, Babos Gyula dzsesszgitáros, májusban Bréda Ferenc irodalmár, júniusban Kányádi Sándor költő és Paudits Béla színművész, júliusban Orbán József zeneszerző, ­augusztusban Kerényi Imre rendező, decemberben pedig Grendel Lajos felvidéki író és Kósa Ferenc filmrendező.

A nemzetközi kultúra olyan neves művészei is távoztak az élők sorából, mint áprilisban Milos Forman filmrendező, augusztusban Aretha Franklin énekesnő, szep­temberben Burt Reynolds színész, októberben Montserrat Caballé katalán opera-énekesnő és Charles Aznavour francia–örmény énekes, novemberben Bernardo Bertolucci filmrendező, decemberben pedig Ámosz Oz izraeli író.