A jótékonyság egyik módjának számítottak egykor a virágkorzók. A tavaszi virágkorzók, kerti ünnepélyek és virágcsaták hagyománya az 1800-as évekre nyúlik vissza. A bécsi Prater Blumenkorsonak mintájára Pesten a Városligetben is rendeztek látványos virágkorzókat, ahol az arisztokrácia és ismert fővárosi személyiségek virággal gazdagon díszített fogatai jelentek meg.

A pozsonyi virágkorzót szép és fényes ünnepségként jellemzik a korabeli lapok. Rendszerint pünkösd vasárnapján került sor az eseményre.
A virágkorzók megrendezése szép szokásnak számított, mivel a rendezőség az akció teljes bevételét különböző jótékonysági célokra fordította.

A korabeli lapok szerint Pozsony jótékonysága mindig is fényesen ragyogott, így a város szívesen felkarolta ezt a nemes rendezvényt is. A virágkorzóra már előre meg kellet vásárolni a tribünjegyeket és állóhelyeket, amelyeket az egykori Zöldfa Szállóban (ma Carlton Hotel), illetve a vásártéri főtrafikában lehetett beszerezni.

A hölgyek és a virágok mindig is összetartoztak Pozsonyban a virágkorzók megrendezését a hölgybizottságnak, és főként Izabella főhercegnőnek köszönhetjük, aki fő kezdeményezője és védnöke volt az ünnepségnek. Ő volt továbbá az, aki a virágkorzókat megkedveltette és felejthetetlenné tette a városban. Az első virágkorzóra 1894-ben körül került sor Pozsonyban.

A rendezvényt szervező hölgyek előre megkérték a virágos kertek tulajdonosait, hogy készítsenek kisméretű, csinos hajító bokrétákat az ünnepségre. Ezek cérnával legyenek átfogva, ne pedig dróttal, nehogy a virágcsatában valaki megsérüljön. A pozsonyi és vidéki kert-tulajdonosok így kis bokréták ajándékozásával járultak hozzá a jótékony rendezvényhez. Maga Izabella főhercegnő 8000 virágcsokrot ajándékozott, Zichy Anna grófnő 3500, Palugyay József 2500, maga Pozsony város pedig 1000 darabot.

A pozsonyi virágkorzó délután fél 4 körül kezdődött el, ekkor indultak meg az uralkodóház tagjai fogataikkal katonazenekar kíséretében. Azonban már a kora délutáni órákban egész tömegek indultak meg a városból a Ligetet körülvevő kocsikorzóra. Az egykori Baross Gábor-út (ma Štúrova utca) elejétől a hídfőig nagy számban tolongtak az emberek, hogy a felvonuló kocsikat láthassák.

A virágokkal díszített fogatok aztán a ligeti körúton (ma Pozsonyligetfalu/Petržalka) vonultak fel, mégpedig a ligeti kávéház és az Arena közötti téren. Ugyanakkor az ünnepélyes felvonulás a Színház- és Sétatér, valamint a Hal piac utcáin is látható volt.

Az első pozsonyi virágkorzón 87 díszesen felékesített kocsi vett részt. Izabella főhercegnő két fogatú, nyári díszhintóján jelent meg az ünnepségen, amely gazdagon volt díszítve virágokkal. A hintóban öt kislányával ült, és velük együtt dobálták a szebbnél szebb csokrokat az embereknek. A korzó fénypontja a virágcsata (vagy virágháború) volt, amikor a közönség, tekintett nélkül arra, ismerős-e vagy ismeretlen, virágokkal dobálta egymást. A virágdobálás a hódolat jele volt és a résztvevőknek és a tribünök nézőinek egyaránt jogában állt.

A korabeli lapok pontosan beszámoltak az úrihölgyek és urak csodásan díszített kocsijairól. Így többek között azt is megtudhatjuk, milyen virágokat használtak fel a díszítésre. Dominálnak a rózsák, szegfűk, muskátlik, krizantémok, ibolya, vízirózsa és más vízinövények, de akadt napraforgóból, búzakalászból és búzavirágokból összeállított díszítés is. Egymás után robogtak a szebbnél szebb díszített hintók, landauer-ek (négyüléses kocsi, melynek a teteje lehajtható), cabriolettek és gig-ek (kétkerekű lovas kocsi). 

A korabeli lapok beszámolói szerint a virágcsata során szép látványt nyújtott a különböző színes papirosból készült kígyók és papiros-konfettik dobálása. Mint már említettük, kis hajító bokrétákkal lehetett csak dobálózni, de csak szigorúan cérnával átkötve. Tilos volt dróttal átkötött bokrétákat vagy tüskés virágokat dobálni.

Éppen ez okból a látogatók az ünnepség során a helyszínen megvásárolhatták a virágcsatára alkalmas kis csokrokat a tribünök közelében felállított virágos bódékban. Ezeket rendszerint előkelő csinos fiatal hölgyek árulták, akik főleg az urakat igyekeztek rábírni minél több virág megvásárlására. Az összegyűjtött pénzösszeget szintén jótékony célra fordították. Emellett szuveníreket is árusítottak: Izabella főhercegnő, az ünnepség védnökének arcképét, amelyet egy pozsonyi cég készített. A tribünök közelében buffet is állt, ahol hideg ételeket és friss italokat árusítottak.

A pozsonyi virágkorzó látogatottsága óriási volt Mint sok más pozsonyi rendezvényen akkoriban, így a virágkorzó esetében is különösen fontos volt a szép, napos időjárás. Az eső a szép női ruhák és díszes napernyők kiengesztelhetetlen ellensége volt. Jó idő esetén azonban a virágokkal díszített gyönyörű fogatok sokasága, a hölgyek pompás toalettjei, a virágcsata, a szerpentinek és tarka-barka papiros-konfetti dobálás bizonyára csodás látványt kínált.

A virágkorzó körülbelül másfél óráig tartott. A rendezvény után a részvevők átvonultak a ligeti kávéházba, ahol az esti óráig maradtak. A kávéházban megjelentek a főhercegnők és főhercegek is udvarukkal. Az első pozsonyi virágkorzó teljes bevételét az Erzsébet egyesületnek ajándékozták, amely a szegények megsegítésével foglalkozott.

A pozsonyi virágkorzót több más rendezvény és mulatság kísérte. Látogatottsága óriási volt. Jelentőségét növelte, hogy jelen voltak a pozsonyi arisztokrácia tagjai, az előkelő polgársággal együtt. Számos neves vendég és idegen érkezett Bécsből, akik szintén részt vettek az ünnepségen virággal feldíszített fogataikkal.
Ugyanakkor az uralkodóház tagjai is jelen voltak, akik számára a tribünök közepén szépen feldíszített külön páholy volt felállítva. De a közeli városokból, mint például Nagyszombatból, vagy akár Trencsénből és érkeztek látogatók.
Megemlítendő, hogy később Pozsony és vidéke kerékpározói – nők és férfiak, akik a Pozsonyi Úr-kerékpározók Egyletébe tömörültek (a kerékpárversenyeken kívül) nagy virágkorzókat is rendeztek. Ekkor virágokkal feldíszített kerékpárokon vonultak fel a városban az egylet tagjai.

Virágos Pozsony Pozsonyról úgy nyilatkozik egyik korabeli lap szerzője, hogy a város imádta a virágokat. Többek között a pozsonyi Szépítő Egyesület munkáját dicséri, hogy a várost gyönyörű virágok és ízléses zöldnövények díszítették. Akkoriban a pozsonyi házak erkélyei felvirágozva voltak, és minden kis ablakban virág nyílt. Ahol annyi szép leány és szép asszony van, mint Pozsonyban, nem is lehet másképp, mint csupa virágos ablak, csupa repkényes erkély. Hiszen a korzónk is inkább virágkorzó. Itt egy gyönyörű lány, ott egy bájos asszony, hogy a legény ember azt szeretné, bár volna köröskörül szem a fején. – olvasható a Virágos Pozsony című tudósításban (1904). Tessék elhinni, hogy Pozsonyban azért nem nősülnek a fiatal emberek, mert aztán nem szabad hátranézni a korzón. Hát ahol ennyi a szép nő, legyenek ott virágosak az ablakok is, hogy ne csak ezt mondjuk: - Itt lakik a legszebb leány! – hanem ezt is: - Itt nyílnak a legszebb virágok! – írja a szerző, aki egyben kiemeli a virágápolás, a zöld- és dísznövények, illetve lugasok  kiültetésének fontosságát a városban, ami "édes kötelessége" kell hogy legyen minden pozsonyi polgárnak.