A magyar induló hivatalos bemutatkozása:

A Szabadságfa néven ismert kocsányos tölgy egy kaposvári iskola udvarán áll. 1929-ben ültették, magyar történelmi évfordulók emlékezetére. Az elmúlt 90 évben több ezer diák életét kísérte végig a nagy tölgyfa, hiszen nemcsak az iskolai ünnepségek zajlanak mellette, hanem a mindennapoknak is része. Gyakori témája a biológiaóráknak, és itt játszanak a gyerekek a szünetekben. Mindannyian kedves emlékekkel kötődnek a tölgyfához, akárcsak – az Év fája verseny kapcsán – a kaposváriak egész közössége.

Ez bizony kicsit sovány, még egy magyar szívét sem dobogtatja meg, a külföldiek számára pedig semmit sem mond. Pedig a fa története sokkal figyelemre méltóbb, mint a fenti visszafogott ismertetés.

1929-ben ültették, egy akkor átadott iskola épülete elé. A csemete a kőszegi polgármester jóvoltából a trianoni határt jelentő Irottkőről került Kaposvárra, és az ültetéskor a fa gyökereire Kassa, Kolozsvár és Nagyvárad földjét hintették. Tehát többről van szó, mint magyar történelmi évfordulók emlékéről. Ha a szabadság fájának nevezik, akkor csak a reménybeli szabadságról lehet szó. A fájdalom fája kifejezés találóbb lenne, vagy épp a remény fája. A faültetők Kassa, Kolozsvár és Nagyvárad mellett sajnos elfeledkeztek például Szabadkáról, vagy Újvidékről.

A szervezők visszafogottan fogalmaztak, pedig szomszédaink nem túl szemérmesek a centenárium alkalmából, néhány román gyűlölködő például szinte kéjelegve követeli, hogy mi is ünnepeljük az ő győzelmüket.

Ha tehát épp a centenárium kapcsán el szeretnénk érni az újabb győzelmet, a fa Trianonhoz való kötődését tudatosítanunk kell a magyarokban. A kaposvári tölgy egyébként akkor lesz méltó a Szabadság fája névre, ha a Kárpát-medence minden lakója minden megkülönböztetés nélkül gyakorolhatja emberi jogainak teljességét. Itt még nem tartunk, de az esély megvan.

Szavazásunk akkor érvényes, ha ezen az oldalon: https://www.treeoftheyear.org/vote legalább két fára szavazunk. Ha Kaposvár nem is, de Kárpát-medence jól áll, mert a mi versenyzőnk mellett egy rimaszombati és egy nagyszebeni fára is lehet szavazni.
Mindez persze játék. Hasznos játék, ami növénytani és történelmi ismereteinket is bővíti. Érdemes megismerni mind a 16 versenyzőt.
Az esetleges újabb magyar siker kulcsa tehát, ha a versenyről és a versenyző fa teljes történetéről szóló ismereteket minél szélesebb körben elterjednek.
A siker tehát rajtad is múlik. Egy huszáros rohammal még könnyedén győzhetünk is. A második szavazatunkat pedig kapják meg azok a fák, amelyek Trianon nélkül nem versenyezhetnének…

Hajrá Kaposvár!