A gernyeszegi Teleki-kastély nem "csupán" a magyar művelődéstörténet kiemelt helyszíne, de a XXI. századi erdélyi főnemesi restitúciós kálvária fontos állomása is. A csaknem fél évezredig Teleki-tulajdonban lévő Gernyeszeg szülőhelye volt többek között a marosvásárhelyi Teleki Tékát megalapító Teleki Sámuel grófnak, de itt született a tragikus sorsú miniszterelnök, Bethlen István is. A hasonlóképp hányatott sorsú Teleki család 1949 után végigjárta az erdélyi nemesség, hagyományőrző polgárság és a földjéhez ragaszkodó parasztság keserves útját: Teleki Mihályt, a kastély utolsó urát arra kényszerítették, hogy a Duna-delta lágerében letöltött "büntetése" után döghúst fuvarozzon egy rókatelepre; a sáromberki kastélyban élő családtagok a Teleki Téka szűkös folyosóján voltak kénytelen élni évekig; és Teleki Gemma grófnő abból tartotta fenn magát, hogy Marosvásárhely belvárosában virágot és zöldséget árult a kapualjakban.

Gernyeszeg kastélya állami feladatkört kapott: volt gyermekotthon és tüdőszanatórium, így nem érte olyan mérvű pusztítás, mint az erdélyi kastélyok többségét. Nemrégiben a Belgiumból részben hazatelepülő Teleki Kálmán és családja igényelte vissza az épületet, hogy napjainkban nagy erőfeszítéseket téve igyekezzenek visszaadni annak régi pompáját és funkcióját.

A fogyatkozó magyarságú településeken, különösen az ellenséges szemléletű régiókban – amilyen a románok számára (is) stratégiai fontosságú Maros megye – a magyar múlt fizikai és szellemi központjai, a kastélyok nagyobb veszélyben vannak, mint a tömbmagyarság "szállásterületein". A gernyeszegi Teleki-kastély visszakerült ugyan a Teleki család kezére, de önfenntartó feladatkörének megtalálása még várat magára. Hiszen a XIX. században éppen a Telekiek által megfogalmazott elv, mely szerint egy négyzetméternyi kastélyt egy hold birtok tart el, a román joggyakorlatban fordított módon nyilvánul meg: a kastélyhoz nem adják vissza a fenntartáshoz szükséges birtokokat, így bizonytalanítva el Erdély-szerte a jogos tulajdonosokat, örökösöket…