A szegények temetője

Az új koronavírus által előidézett rendkívüli helyzetben a Hart Island-i köztemető igencsak megnövekedett forgalmat tapasztal. Jellemzően hetente átlagosan 24 embert temetnek itt el, jelenleg azonban naponta zajlik ennyi temetés.

Az április 13-ai adatok szerint már több mint 10 000 ember vesztette életét az amerikai nagyvárosban a járvány következtében, az egy nap alatti halálozások száma pedig meghaladja a 700-at.

A Hart Island nevű sziget a Long Island-i tengerszorosban, Bronx városrésztől keletre fekszik. A szélfútta, sziklás partvonalú, omladozó épületekkel tarkított, másfél kilométer hosszú sziget 1869 óta fogadja az ismert hozzátartozókkal nem rendelkező halottak maradványait, köztük számos járvány áldozataiét.
A polgármesteri hivatal közlése szerint a jelenlegi járványhelyzetben kizárólag azon halottak kerülnek ide, akiknek maradványaiért nem jelentkezik senki.

A mintegy 200 éven át különböző emberek magántulajdonában lévő szigetet 1868-ban vásárolta meg a város, a következő évben pedig elkerítettek 45 holdnyi területet az úgynevezett "szegények temetőjének". A szigeten azóta elsősorban temetések folynak, közvetlen felügyeletet jelenleg a város büntetés-végrehajtási szerve gyakorol felette.

Évente mintegy ezer embert helyeznek itt örök nyugalomra, a becslések szerint az immár száz holdnál is nagyobb temető területén egymilliónál is több ember maradványai nyugszanak.

A pontos számot nehéz meghatározni: az 1930-as években számos sírt újra felhasználtak, miután az eredetileg oda temetett holttestekből már csak a csontok maradtak, az 1970-es években pedig egy tűzvész elpusztította a temetőről addig készült feljegyzéseket.

A Hart Island-i temetések menete nemigen változott a 19. század vége óta. Egy 1890-ben készült fényképen hasonlóképpen sorba rendezve, egy árokban helyezik el egymás mellett a koporsókat, mint ahogyan egy jelenleg a hírekben keringő fotón.

A hétköznapi gyakorlatban a közeli Rikers Islanden lévő börtönből a személyzet néhány tagja nyolc rabbal áthajózik a szigetre, és három rétegben helyezi el a koporsókat a kiásott árokba. Az árkokat olyan hosszúra ássák, hogy ebben az elrendezésben 162 felnőtt maradványai férjenek el bennük, illetve gyermekek és csecsemők esetében akár ezer is.
Az egyszerű, fenyőből készült koporsókra legtöbbször számot, de előfordul, hogy nevet is írnak vastag fekete filctollal, arra az esetre, ha a későbbiekben egy hozzátartozó igény tartana a maradványokra.

Ebben a hónapban változott azonban a személyzet összetétele: mivel a Rikers Islanden is kitört a járvány, a város munkásokat bérelt fel a temetések elvégzésére, akik vegyvédelmi ruhában hajtják végre feladatukat.
A sziget és a járványok
Az első személy, akit a Hart Islanden temettek el 1869-ben, egy 24 éves nő, Louisa Van Slyke volt, aki tuberkulózisban hunyt el, és senki sem jelentkezett a holttestéért.

A következő évben, amikor a sárgaláz söpört végig a városon, a betegeket a Hart Islanden helyezték karanténba – valószínűleg amiatt a tévhit miatt, hogy a betegség a kellemetlen szagokkal terjed.
Később karanténkórház nyílt a szigeten, a városvezetés a "fehér halál", azaz a tuberkulózis legyőzésére irányuló erőfeszítéseinek részeként. A betegség ekkoriban minden hetedik amerikai lakost megfertőzött.

A szigetet legközelebb 1985-ben helyezte a figyelem középpontjába egy másik járvány. A korabeli amerikai vezetés által gyakorlatilag figyelmen kívül hagyott AIDS-járvány keltette bizonytalanság és az ebből gyakran eredő pánik közepette a temetkezési vállalkozások nem voltak hajlandóak az új, ismeretlen vírus által megölt emberek holttesteit átvenni.

Az elhunytakat eltemetni emiatt nem lehetett máshol, csak a szigeten: a járvány első napjaiban 17 ember maradványait helyezték el itt.

Az AIDS-ben meghaltakat a többi sírtól is távol, ráadásul a normától teljesen eltérve egyesével, a megszokott kettő helyett több mint négy méter mélységben hantolták el. Köztük volt – "SC-B1, 1985" jelzéssel – az első AIDS-ben elhunyt New York-i gyermek is.

A 2008-as influenzajárvány során a Hart Island a jelenlegi helyzethez hasonlóan többek ideiglenes nyughelyévé vált a halottak számának hirtelen megnövekedése miatt.

Nevek és birtokosok sokasága

A Hart Island nem volt mindig temető, és nem is viselte mindig e nevet. Első tulajdonosa, Thomas Pell orvos 1654-ben szerezte meg szerződéssel a helyi őslakosoktól, hozzáadva azt addig sem szerény méretű birtokához.
A 18. és 19. század folyamán újabb vagyonos birtokosok váltották egymást, főként kereskedők és politikusok. Hívták alakja miatt Spectacle Islandnek ("okuláré-sziget"), végül az itt élő szarvasok miatt kapta a Hart Island nevet (az igen régies szó szarvasbikát jelent, azonban ma már nem használatos a köznyelvben az állatokra).

Az évek során többféle funkciót is betöltött a sziget amellett, hogy a város saját temetőjévé vált. A polgárháború (1861-1865) idején a szövetségi kormány bérelte: itt zajlott az Unió színesbőrű katonáinak kiképzése, és déli hadifoglyokat is tartottak itt.

A város tulajdonába kerülése után a temető mellett egy női elmegyógyintézet is működött itt, bár gyógyítás nemigen zajlott: egy 1880-ban készült jelentés szerint nincsenek gyógyultak, a betegek mindegyike krónikus eset. 1905-ben egy javítóintézet helyezett el "romlott fiúkat" a szigeten, a második világháború során pedig "fegyelmezőtábort" tartott fenn a hadügyminisztérium a fegyveres erők renitens tagjai számára. A hidegháború során légvédelmi rakétaállásokat telepítettek a Hart Islandre, az 1960-as és 1970-es években pedig egy drogfüggőket kezelő intézménynek adott otthont.

Nem látogatható

Mivel a sziget a város büntetés-végrehajtási szervének felügyelete alatt áll, a belépés az egyszerű polgároknak tilos. Az esetleg gyászolni szándékozó hozzátartozók (akik anyagi okokból nem tudták vállalni rokonuk eltemetését) számára a kikötésre szolgáló stég mellett van egy apró emlékhely, amely havonta egyszer látogatható egy menetrendszerű hajójárattal, ez azonban a jelenlegi járványhelyzetben szünetel.

Az utóbbi évek során civil szervezetek kiharcoltak egy közvetlenebb lehetőséget: havonta kétszer, előzetes regisztrációval felkereshetik szeretteik sírhelyét a hozzátartozók, azonban a fényképezőgépek és telefonok használata ilyenkor is szigorúan tilos: kérésre a személyzet készíthet előhívható fényképeket a látogatásról.

Könnyen lehet, hogy a járvány alábbhagyásával könnyebbé válik a Hart Island látogatása: 2019 decemberében Bill DeBlasio polgármester aláírt egy olyan törvénycsomagot, amely a sziget felügyeletét a városi parkokat fenntartó szervre ruházza át, illetve több kompjárat indításáról is rendelkezik. A fejleményt széles körben üdvözölték már akkor, azonban a koronavírus-járvány miatt vélhetően sokkal többen is szeretnének majd a szigetre látogatni szeretteik végső vagy ideiglenes nyughelyéhez.Múlt-kor